Anglia, amerikai szemmel

A minap körbement egy aranyos facebook poszt, amiben egy nyugdíjas amerikai írja le benyomásait Angliából, az itt töltött nyara után. Hozzáadtam az én észrevételeimet is, miután már 3-3 évet húztam le az óceán mindkét oldalán.

USA vs UK
(c) CBB

Az eredeti: https://www.facebook.com/iScottFL/posts/10207706696650031

* Almost everyone is very polite

* The food is generally outstanding

* There are no guns

* There are too many narrow stairs

* The pubs close too early

/Oh.. minden korán zár és London is hamar elcsendesedik, Budapest sokkal pörgősebb város és a magyar mentalitás azonnal megszokta az éjjelnappalikat. Itt ilyen nincs, 8 után kihal a város, kivéve azt a pár bulinegyedet/

* Pubs are not bars, they are community living rooms. 

* Refrigerators and washing machines are very small

* Everyone has a washing machine but driers are rare 

/Cserébe minden bérlakásban van mosógép, nem csak a pincében, mint NY-ban. És nem második világháborús dizájn, hanem modern. És nem negyeddollárossal működik. Bár sok helyen tényleg szörnyen kicsi hűtőszekrény van, de az amcsiké meg akkora mint egy dupla bejárati ajtó. A ruhaszárítógép egy függőség Amerikában, kipróbaltam, aztán maradtam a teregetésnél. Összegyűri, tönkreteszi a ruhákat és felesleges áramot fogyaszt./

* Everything is generally older, smaller and shorter

* People don't seem to be afraid of their neighbors or the government

* Hot and cold water faucets. Remember them?

/Nehéz Angliában olyan lakást találni, ahol nem külön van a hideg és meleg csap. Baromság. Ilyenek./

* Pants are called "trousers", underwear are "pants" and sweaters are "jumpers"

/Az alumínium viszont nem alúminum :) /

* The bathroom light is a string hanging from the ceiling

* All the signs are well designed with beautiful typography and written in full sentences with proper grammar.

/Valamint minden olyan egyszerűen és egyértelműen van kiírva, hogy rájövünk, miért tud itt a volt birodalom minden szegletéből szalajtott ember is eligazodni perceken belül. NY-ban cserébe egyszerűbb az úthálózat, én imádtam a számozott négyzetrácsos utcákat, mert praktikus./

* They eat with their forks upside down

* It's not that hard to eat with the fork in your left hand with a little practice. If you don't, everyone knows you're an American 

/Az amerikaiak jobb kézben tartják a villát és cserélgetik, amikor vágni akarnak, míg az angolok számunkra "rendesen" esznek, a késsel a jobb kézben/

* The English are as crazy about their gardens as Americans are about cars

* The wall outlets all have switches, some don't do anything

/Valamint a dugóban, tehát a vastag cucc, ami a kábel végén lóg, van biztosíték. Nem biztosítékpanel van a lakásban, hanem minden eszköznek a sajátja. És minden dugó földelt. Zseniális és biztonságos./

* There are hardly any cops or police cars

* 5,000 year ago, someone arranged a lot of rocks all over, but no one is sure why

* Black people are just people: they didn't quite do slavery here

* Everything comes with chips, which are French Fries. You put vinegar on them

/Kedvenc sztorim, az amerikai bank budapesti irodájában sok expat dolgozik, angolok és amerikaiak is, 3-6-9 hónapra átjönnek. Egyik este valami nagy fejes tart előadást, utána pedig networking van, nem volt nagy luxus, de raktak ki sört, bort és pár lavórnyi chipset. Egyszer felkiált az egyik srác magyarul: "Íjjj... ez ecetes!" a többi magyar pedig hálásan bólogatva nagy ívben elkerüli azt a tálat.

Mire az angol expat kérdi tőlem: Mit mondott? Mondom vigyázzon, az a chips vinegáros. Erre az integet a haverjainak: "Guys, they have vinegar crisps!" és megrohamozták a tálat. Így vált két félre a tömeg./

* Cookies are "biscuits" and potato chips are "crisps"

* Obama is considered a hero, Bush is considered an idiot. 

* After fish and chips, curry is the most popular food 

* They will boil anything

* Nearly everyone is better educated then we are

* Only 14% of Americans have a passport, almost everyone in the UK does

* Everyone knows more about our history then we do

/Na ez a három így igaz. Ha összehasonlítom a banki kollegáimat a pesti, NY-i és londoni irodából, tehát ugyanaz a szociális réteg, akkor a londoni kollegák messze a legtöbbet utaznak és a leginformáltabbak a világ dolgairól. A _világ_ dolgairól. A magyarok szoros másodikok. Az amcsi kollegák, jólkereső, NY-i, magasan képzett emberek, nem utaznak és a saját történelmük alapjait sem tudják. Van kivétel, de ritka. Ellenben tucatnyi nemzetnek tudják a kajáit es ünnepeit, mert NY utcáin mindig fesztiválozik valamelyik kisebbség./

* Look right, walk left. Again; look right, walk left. You're welcome. 

* Avoid British wine and French beer

* Many of the roads are the size of our sidewalks

* There's no AC

/Igaz, pedig a metrón, buszon dögmeleg van, télen is. Nekem hiányzik, szerettem a konstans hűvöst USA-ban/

* Instead of turning the heat up, you put on a jumper

/Az első lakásomban Mayfairben (nem szegény környék és drága lakás volt) nem volt fűtőtest. Az előző lakó nagyritkán bekapcsolta a hősugárzót a hálószobában. Miattam szereltek fel elektromos fűtőtesteket. Ezek otthon is hordják a gyapjú zakót./

* Gas is "petrol", it costs about $6 a gallon and is sold by the liter

* You don't have to tip, really!

* You pay the price marked on products because the taxes (VAT) are built in

/Jó dolog, hogy nem kell borravalót adni, de az amerikai kiszolgálás sokkal jobb. Én látok összefüggést. Viszont az amcsi rendszerben nem írjak ki a címkére az adót és így nem tudod mennyi lesz a számla, ez felfoghatatlan./

* Walking is the national pastime 

* They took the street signs down during WWII, but haven't put them all back up yet 

* Everyone enjoys a good joke

/Sokkal kevésbé kell politikailag korrektnek lenni és az obszcén humor is könnyebben csúszik itt, hölgyek jelenlétében is. Ellenben a viccet fapofával kell tudni elmondani, ez törvény./

* Dogs are very well behaved and welcome everywhere

* There are no window screens

/Függöny. Az mi?/

* You can get on a bus and end up in Paris

* Everything costs the same but our money is worth less so you have to add 50% to the price to figure what you're paying

/Hát ez a durva, hogy minden ugyanannyiba kerül, csak itt fontban, azaz 1.5x annyiba, mint Amerikában!/

* The beer isn't warm, each style is served at the proper temperature 

* Cider (alcoholic) is quite good.

* Excess cider consumption can be very painful.

* The universal greeting is "Cheers" (pronounced "cheeahz" unless you are from Cornwall, in which case it's "chairz")

* Cars don't have bumper stickers

* Displaying your political or religious affiliation is considered very bad taste

/Itt nem divat a politikai nézeteidet szétkürtölni. A legnagyobb faux-pas, amit elkövettem Londonban, hogy rákérdeztem a kollegák között ebédkor, hogy szerintük most jó lesz, ha Skócia kilép az UK-ból vagy sem. Ilyen kérdés tabu./

* Many doorknobs, buildings and tools are older than America

* By law, there are no crappy, old cars

* When the sign says something was built in 456, they didn't lose the "1"

* Cake is is pudding, ice cream is pudding, anything served for desert is pudding, even pudding

* Everything closes by 1800 (6pm)

* Very few people smoke, those who do often roll their own

* You're defined by your accent

* Europeans dress better than the British, we dress worse 

* The trains work: a three minute delay is regrettable

* Their healthcare works, but they still bitch about it

/A vonatok és az egészségügy is jobban működik sok más országnál és mindkettőre folyton panaszkodnak./

* Drinks don't come with ice 

* There are far fewer fat English people 

* There are a lot of healthy old folks around participating in life instead of hiding at home watching tv

* If you're over 60, you get free tv and bus and rail passes. 

* Their coffee is mediocre but the tea is wonderful

* There are still no guns

ÉS A LEGFONTOSABB...

* Football is a religion, religion is a sport

Cheers!

A legnagyobb félmarathon a világon

Néhány futóversenyre akkora a túljelentkezés, hogy csak sorsolással lehet bejutni. Idén háromból egy a mérlegem: nem sorsoltak ki a New York és a London Marathonra, de kisorsoltak a Great North Run-ra, Newcastle-ban. Két éve már voltam itt, akkor nem írtam róla, de most már muszáj elmeséljem. Ez a világ legnagyobb félmarathonja. 57.000 futó!

Nem mondom el újra, hogy versenyre járni miért jó. Ez a jutalom a sok edzésért. De amikor az év elején összerakom a versenynaptáram, akkor ezen szempontok alapján választok: melyik verseny NAGY, melyiken különleges a látvány, a táj, esetleg hova mennek a haverok.

Newcastle a hidak városa, sétáltam egyet a verseny előestéjén

De mi van Newcastle-ban, ami ennyire jó? 35 éve rendezik és a város életében az év egyik meghatározó eseménye. Már az első évben éreztem, hogy itt az egész város kint szurkol, imádják a versenyt, jönnek ki családok nagy tálakkal, rajta narancs, gumicukor, banán, csoki, papír törlőkendő, gyerekek pacsiznak, zenekarok a pálya mellett, valahol egy kocsma kis műanyag poharakban sört is rakott ki és sokan vettek belőle.

A "Red Arrows" pedig a Royal Airforce légibemutató-csapata (mint Amerikában a "Blue Angels"). Nos amikor a rajtnál állsz 57.000-edmagaddal és elsorolják a volt nyerteseket, akik kozott ott van mindenki, Paula Radcliffe (marathon világrekorder), Haile Gebrselassie (marathon és 26 másik világrekord), bemutatják az idei elit mezőnyt, hadd említsem csak Mo Farah-t, a Szomáliából bevándorolt de ma már brit olimpiai- és világbajnok... szóval vágod, hogy a világbajnokkal állok itt egy mezőnyben? Jó, van közöttünk pártízezer ember, de akkor is. Na ekkor elhúz a fejünk felett a "Red Arrows" csapat 9 vadászrepülőgépe gyémant alakzatban, piros-fehér-kék csíkot húzva, és Mo Farah ugyanúgy felkiált az adrenalintól ott elöl, mint mi itt hátul, VAAAAAAAAAAAA!!! THUNDER!! Let's GO!!

A "Red Arrows" megdobja az adrenalin-szintünket!
(c) greatrun.org

Na ilyen indulásnál probáld NEM elfutni az elejét! Amikor a rajt egy autópályán van, amit mindkét irányban lezártak nekünk, a közel hatvanezer futó nyolc sávban zúdul le a dombról a Tyne folyóhoz, lábaink előtt hever a város és aki csak él és mozog, az utcán lengeti a karjait. 

Két éve ügyes voltam és időben regisztráltam szállásért a szervezőknél. Szeptember elején az egyetem még pont nem indult el, ezért a város közepén lévő campus összes kollégiumi szobáját kiadják a futóknak aprópénzért. De van még ennél is olcsóbb szállás mindössze tíz fontért: az egyetem tornatermében felállítanak a katasztrófavédelmisek többszáz priccset, egy összecsukható nyugágyat képzelj el, csak katonai fos-zöld színe van. A tornateremnek vannak lezárható fémszekrényei is, meg zuhanyzók, mi más kell? Ja, hálózsákot, párnát hoznod kell. Remek szállás, mert a vonatállomástól csak pár perc séta, a rajt is rögtön itt lesz mögötte, de abba nem gondoltam bele, hogy 500 emberrel egy légtérben aludni milyen, ha tegyük fel csak 10 %-a horkol. Nem sokat aludtam.  

Matratzenlager

Idén nem intéztem szállást, mert barom vagyok, a verseny elötti napon pedig egyértelművé vált, hogy nincs a városban egyetlen szabad szoba sem. Így a vonattal odajutás is kiesett. Jólvan, vezetek, 500 km csak oda, egymagam, a régi kórusom dalait éneklem, a Kodály misét csak egyedül merem (pedig szerintem gyönyörű hangom van). Cserébe kocsival annyi cuccot viszek, amennyit akarok... ez adott egy ötletet.

Kempingeket kezdtem keresni a város közelében. Google, Newcastle, Camping... hopp itt van egy, írok nekik, a gyors mailváltás így zajlott:

• Hello Newcastle Caravan Park, egy sátorhelyet keresek holnapra, köszi
• Hello Newcastle Caravan Park, megint én vagyok, közben rájottem, hogy ti Newcastle-ban vagytok de Ausztráliában, nekem meg az angliai kellene, bocsi hogy zavartam...
• Hello Daniel, a legjobbakkal is előfordul, és a jegyzőkönyv kedvéért, van szabad sátorhelyünk, szeretettel várunk, ha esetleg meggondolod magad
• Köszi, jó arcok vagytok!

Este tízre értem a kempinghez, a világ végén két kis falu között egy erdőben, a bejárata annyira sötét, hogy kétszer elmentem mellette, majd harmadszor a megadott koordinátákhoz érve lehúzott ablaknál a fejlámpámmal világítottam ki a lassan guruló kocsiból és csak így láttam meg. Nem szúrtok ki velem, spóroltok itt a villannyal kis köcsögök, remélem melegvíz azért lesz... Kicsöngettem a háziurat a pizsamájából, letejeltem a tíz fontot és a régi jó sátramat kettő perc alatt vertem fel, tán ki se nyitottam a szemem közben. Volt ő már Afrikában és Arizonában is, nos az angol fű sokkal puhább és zöldebb, cserébe nagyon vizes. Itt nincsenek száraz nyári éjszakák, itt a fű mindíg vizes, ez van. De volt melegvíz. 

Döner egy késdobálóban

A kemping háziura elmondta, hogy ilyen későn már csak két pub van nyitva a szomszédos két faluban és már mindkettőben bezárt a konyha este kilenckor. Innentől csak isznak. De az egyikben van egy pizzéria, ami éjfélig nyitva tart és meg dönert is árul. Hú appám, nem számítottam mislencsillagos helyre, de ez gyakorlatilag egy pult volt egy ház oldalában és tényleg csináltak pizzát és döner kebabot is, az egyik rosszabbul nézett ki, mint a másik. Cserébe minden tinédzser a két faluból itt ült és vihogtak, gondolom nem engedik be őket a pubba, diszkó nincs, itt meg van free wifi, Fanta, haverok. Kiderült az utolsó buszra vártak, amikor megjött el is tűntek mind és ketten maradtunk a pizzériaban Scottal, meg a kiló bárányhús, amit levágott nekem a rúdról.

Jóreggelt! Félmarathon éhgyomorra...? Jöhet!

Ja, a verseny...? Derekas szívás volt. Az adrenalin-dús rajt után türelmesen vártam, hogy elmúljon a fejfájásom, de féltávra nem hogy elmúlt volna, hanem csatlakozott hozzá szívszúrás, oldalszúrás meg egy cuki kis hányiger. Hát igen, az 500 km vezetés, majd egy kiló báránydöner éjfélkor, aztán kemény földön nem-alvás, reggelire egy tegnapi száraz zsömle egy autopályapihenőből... minden csak nem ideális. 

Ennek ellénere beküzdöttem 1:55-re és közben vigyorogtam a világra 21.1 km-en keresztül, óriási szurkolás és hangulat volt, Finish a tengerparton, a befutó után mégegyszer elhúztak felettünk a "Red Arrows" sugárhajtóművei, nyert Mo Farah és burkoltam egy hotdogot rengeteg hagymával. Visszamentem a kempingbe, bezuhantam a sátorba arccal előre és horpasztottam egy nagyot délután. Este indultam csak vissza Londonba, Carmina Buranát énekeltem az autópályán egy éremmel a nyakamban és fagyival a kezemben.

2015-ös befutókép, 1:55:51

Napfelkelte a tengerparton

Altalaban en vagyok az a barati tarsasagomban, aki kitalal vicces turakat, kis hegy, kis szakadek, kotelek, lancok, gleccser, vulkan... de ritkan talalok olyan tarsakat, akik egy ejjeli feljampas buliban is benne lennenek. Kezdokkel pedig nem erdemes ilyet eroltetni. Most viszont engem hivtak, egy ejszakai turara, valami barati tarsasag, magyarok, Angliaban, azt mondjak napnyugtatol napkelteig akarnak gyalogolni a tengerparton. Wow... ott a helyem!

Beachy Head napfelkelte

Beachy Head es Seven Sisters ismert fogalmak mindenki szamara Londonban, Del-Kelet Anglia legszebb es leghiresebb tengerpartja a szaz meter magas fuggoleges feher kretafalaival. A nagy semmi kozepen van egyetlen kocsma, itt meg zaras elott bedobtunk egy Fish'n'Chips-et, egy Cheeseburgert, egy nagy kavet, sotet lett es feleledt a szel. Jahogy tengerpart, itt mindig fuj.

12 fo, ebbol egy fekete angol lany Jessica, a tobbiek magyarok, majdnem fele-fele a nemek aranya, kivalo kis csapat. Vannak kezdo turazok, lelkes amatorok, vezetoink Marci es Hajni viszont profik az en szememben. Nem a felszerelesuk es nem is a turazo tapasztalatuk miatt, hanem a vezeto viselkedesuk miatt. Mindig figyeltek, hogy hol van az utolso ember is es hajnali haromkor meg csokit is osztottak. Volt naluk a fontosabb dolgokbol +1, csak hogy ki tudjak segiteni azt, aki esetleg nem hozott. Nalam is mindig nagy hatizsak van.

Szerencsenkre nem csak nagyon jo ido volt, szaraz, 10 fok, ez itt egy meleg nyari ejszakanak szamit, de a hold is hamar feljott es vegig vilagitotta az utunkat, az erdos reszeket leszamitva alig kellett lampazzunk, miutan Norbit rabeszeltuk, hogy kapcsolja ki a UFO-k elijesztesere is alkalmas brutal fejlampajat. Ennek a birkak is orultek, amikor atszeltunk a legelokon, bar joparan ijedten rohantak elolunk a koromsotetben, ok sem szeretnek almukbol felriadni.

Moonlight Shadow

Miert jottunk? Csak a buli kedveert, napnyugtatol napkelteig, de Marci es Hajni mar regota foglalkoznak a Geocaching mozgalommal, errol meseltek, mikozben jott egyre fejebb a hold. Az elso celpontunk ugyanis egy Geocaching pont, ahol egy elrejtett lada van. A Geocaching egy modern kincskereses, biztos letezett mar korabban is, de mai formajaban kb 2000 ota letezik annak koszonhetoen, hogy a GPS keszulekek hirtelen olcsobbak es pontosabbak lettek. Korabban az USA nem engedte, hogy a polgari GPS vevok 15 meternel pontosabbak legyenek, de akkor feloldottak ezt.

Marci az elso kinccsel

Tortent 2000 majusaban, Oregon allamban, hogy egy Dave nevu ficko elrejtett egy ladat az erdoben, benne egy csuzlival es egyeb kis targyakkal, es errol irt egy levelet a GPS koordinatakkal a sci.geo.satellite-nav nevu Usenet internetes csoport uzenofalara. Harom napon belul ket ember is elment oda, megtalalta es otthagyta, hogy masok is megtalalhassak. Megszuletett a Geocaching, mint hobbi.

Ha jol latom ennek egy honapja volt a 15 eves evforduloja es ma mar 2.5 millio elrejtett kincs van jelolve a neten es 6 millio regisztralt Geocaching felhasznalo van, akik a turazasaikat teszik erdekesebbe azzal, hogy megkeresik ezeket. Teljesen privat, non-profit, becsulet alapon, a ladakat nem bantjak, visszateszik. Erdemes gyerekekkel csinalni, akik teljesen be tudnak lelkesedni arra, hogy tura elott ossze kell gyujtsek 3-4 bealdozando jatekukat, amit elvihetnek egy az erdo kozepen levo kincsesladaba es benne hagyhatjak. Cserebe kivehetnek par figurat a ladabol, amit mas hagyott ott. Egy apro Velociraptor, amit egy masik turazo hagytott ott, te pedig viszel egy kis Lego Yoda figurat a kovetkezo gyereknek.

Ez egy 100 m magas sziklafal, ahol leneznek, ovatosan...

Vannak kulonleges karakterek. A Geocaching oldalon ma mar nem csak elrejtett ladakat lehet regisztralni, hanem a ladaban hagyott kis figuradnak adhatsz nevet es itinert is. Otthagyod egy angliai ladaban pl. Johnny-t, a punk gitaros lego figurat, es regisztralod, hogy Johnny szeretne eljutni Barcelonaba, mert ott komoly a punk rock lego figura community. Keri a turazok segitseget, hogy eljusson eloszor Doverbe, majd a komppal at Europaba es onnan le Spanyolorszagba. Te mint turazo pedig elviheted egy darabon Johnnyt! Ha csak ket ladaval tovabb viszed Dover iranyaba, mar segitettel neki.

Mi ezen a sotet ejjelen negy ilyen kincsesladat is megtalaltunk, fak tetejen egy oduban, bokor aljaban, az egyik egy vizhatlan tenyer meretu muanyag szendvicsesdoboz volt, a masik csak egy apro film doboz, benne egy kis papirral, ahova felirhattad, hogy itt jartam. Idosebb olvasoim elonyben, olyan filmrol beszelek, amit hagyomanyos fenykepezobe tettunk, meg a mult evezredben.

Ejjel harom korul mar lankadt a jokedv, szerencsere konnyu terepen jartunk es nem tevedtunk el, de latvanyosan csendesebb lett a csapat. Bazi almos volt mindenki. Pedig ez nem egy 24 oras kihivas, mint az Ultrabalaton, csak egy 5-6 oras ejjeli seta, de az ejszakat sose becsuld ala. Ejjel harom ora utan olyan szinten kuzd ellened a tested, kirohogi a Redbullt es ket kezzel tehenkedik a villanykapcsolora a fejedben. Meg hajnali otig kell kibirni, hogy felkeljen a nap, de negytol azert mar vilagosodik es csicseregnek a madarak.

Ilyen holdnal nem kell lampa

Pont napkeltere erunk vissza a kocsmahoz, van a tengerparton egy kilato, a viz fele nezve nem is olyan messze Franciaorszag van, de nem latjuk, a nap viszont elkezd kibukni a messziben jol lathato Eastbourne Pier mogott. A csapat csendesen nez ki a fejebol, valaki csokit zabal, en fotozok, belul mindenki mosolyog, de ez nem latszik az almossagtol. Vegul 17 kili lett napnyugtatol pirkadatig, lassan mentunk, nem teljesitmenytura volt, de a csapat felenek ez igy is komoly kihivas volt, nem szoktak 5-6 orat egyhuzamban gyalogolni. De a napkelte szinei karpotolnak.

A tobbiek kocsiba ulnek es irany London, majd otthon alszanak, en vagyok az egyetlen, aki hozott matracot, halozsakot. Nem akartam egyedul vezetni ket orat almosan, inkabb kivagtam magam a tengerpartra es bevagtam a szunyat. Ket ora mulva arra ebredtem, hogy a szel eltunt, a nap ugy sut az arcomba, hogy le fogok egni, a siralyok kiabalnak felettem, a labam alatt a tenger veri a sziklas partot. Ez az elmeny leirhatatlan... Majd a nagy semmi kozepen, bo tiz kili innen barmilyen varos, elfut mellettem egy fiatal parocska, aztan meg egy, szombat reggel het orakor. Ezek se normalisak, bar en jobb ha nem szolok semmit, ahogy borostasan fekszem a halozsakomban. 

Kepek: https://picasaweb.google.com/daniel.varga12/BeachyHeadAtNight

.

A Christie's aukciósház Londonban

Pár éve egy hirtelen felindulásból kötöttem ki a Sotheby's New York-i galériájában és nem bántam meg, nagyon izgalmas estém volt, ahogy dobálták a milliókat a gazdagok. Tegnap délelőtt facebookon kaptam meghívót egy ismerőstől, hogy érdekel-e egy látogatás a Christie's aukciósháznál, Londonban. Ingyen van? Menjünk.

Christie's - South Kensington, London
(c) eventphotographyinlondon.co.uk

A metrón odafelé gyors guglizás, 1744 óta léteznek, nálunk épp Mária Terézia bontogatta szárnyait a trónon. Tehát kb. egyidős a fenti Sotheby's-zel, de a Christie's a legnagyobb műtárgy-árverező a világon, 7 milliárd dollár az éves forgalmuk, ebből 25%-ot nyúlnak le díjként - bár a 1,5 millió dollár feletti részre már csak 12%-ot kérnek. Szerények.

Rengeteg érdekes és drága dolgot árvereztek már a Christie's-nél itt Londonban. 7 millióért ment el a Bugatti Royale luxusautó, amiből csak hat darabot épített Ettore Bugatti a saját kezével. Alig 4 millióért már Stradivarit lehet itt kapni. De hol van ez a 106 milliós Picasso festményhez? Engem az az elárverezett könyv izgatna inkább 1789-ből, amibe George Washington kézzel firkált jegyzeteket a Constitution of the United States of America margójára és volt benne egy piszkozata a Bill of Rights-nak is. De azért kéne a Bugatti is.

A Christie's-nek a King Street-en van a világközpontja, de én ma este a kisebbik galériába voltam hivatalos South Kensingtonban, pár lépésre a Lamborghini szalontól. Árverésre számítottam, de azt sem tudtam, mi a téma, autók, festmények, szobrok? Tévedtem, nem volt árverés, de ez előfordul, ha az ember nem készül.

Poszterek

Kedd este hat óra, kis sor a bejárat előtt, az első meglepetés, hogy nincs mindenki Armani öltönyben, vannak hátizsákkal farmeres srácok is. Lendületesen megy a beléptetés, nem kell fizetni, csak egy műsörfüzetet adnak a kezünkbe, jobbra ruhatár, balra egy kis bár, dobjunk egy kávét, csak két font. Olyan 70:30 arányban vannak az emberek elegánsan és farmeresen öltözve, de akik elegánsak sem Armani szinten, csak simán ahogy munkából jönnél egy bankból.

A galériában a téma egyértelmű: poszterek, plakátok, az 1920-1960-as évekből, például orosz kommunista plakátok, vagy John F. Kennedy választási kampányából, egy régi német Audi poszter, ahol még az alapító August Horch neve is szerepel, angol plakát a Regent Park Zoo reklámja a háború utánról, és a Goldfinger James Bond film eredeti plakátja 1964-ból. Ezek kikiáltási ára kis cetlin mellettük, 5-15 ezer dollár között mozogtak. Minél régebbi és minél jobb állapotban van, annál drágabb, mondja valaki mellettem. A jó állapot különösen nagy kincs, mivel ezeket többnyire nagyon vékony és olcsó papírra nyomtatták annó, hiszen a cél az volt, hogy egy falra felnyalják tapétaragasztóval és pár nap múlva már úgyis más plakát lesz felette. Aztán 50 év múlva egy kisebb autó áráért adják el. 

Audi

Goldfinger

Itt ma este előadások voltak különféle művészekkel és galériatulajdonosokkal, ami elég unalmasan hangzik a várt dollármilliók dobálása helyett, de végül mégis érdekes lett. Megérte hirtelen felindulásból kilépni az IT-s és futó köreimből és nyakkendőt kötni. Inkább overdressed mint underdressed.

Az első előadó Ashley Hicks, nocsak van róla wikipedia cikk is, valami lakberendező, arról mesél, hogy nehéz volt a híres apjának az arnyékában felnőni, aki nem más mint David Hicks. A körülöttem állók elismerően bólogatnak és sóhajtoznak, gőzöm sincs ki az, de a telefonom segít. Tényleg valami interior designer legenda lehet ez a David apu, de engem az anyja sokkal jobban érdekel. Lady Pamela, született Mountblatten, ez valami nemesi család.... Valóban, az előadó anyai nagyapja Louis, 1st Earl Mountblatten of Burma. Ő volt India angol gyarmat kormányzója, beleértve a mai Pakisztánt és Burmát is. Lady Pamela, mivel közeli rokonságban van Fülöp herceggel, igen... a brit királynő férjével, ezért ott volt a királyi pár nászútján is, ez nem mostanában volt. Lady Pamela konkrétan II. Erzsébet mellett ült Kenyában, amikor megtudták, hogy apja VI. György a király meghalt, vagyis haza kéne menni temetés és koronázás céljából.

Ilyen történeteket mesélt a számomra ismeretlen interior designer legenda, a közönség pedig szemmel láthatóan ismert minden királyi szereplőt, még a kisebb nemeseknél is jókor nevettek. Ezen kívul azzal a felismeréssel lettem gazdagabb, hogy az interior design ezen a szinten nem olyan haszontalan, mint gondoltam. Azok a szép termek, amiket kastélyokban, királyi palotákban csodálunk utazásaink soran, csak a király pénzéből lettek, de tulajdonképpen egy Hicks féle tehetséges designer kezének munkái, akinek nem árt ha maga is nemes és dúsgazdag. Könnyebben megértik egymást.

A másik és utolsó előadás, amire beültem, az Philippe Malouin francia-kanadai dizájner prezije volt. Egy fiatal 30-as, jóképű férfit képzelj el, feltűrt szárú farmernadrágban, zokni nélkül lakkcipőben, hatalmas télapó szakállal, de még így is jó pasi volt. Talán meleg, dizájnereknél sosem tudni. Számomra teljesen szemfeltáró volt, amiket mesélt.

 

Philippe Malouin sztárdizájner

Philippe merőben különböző projektjeit mutatta be képekkel, például a Swarowski kristály kérte meg, hogy csináljon nekik "valami art-ot", de tényleg, semmi megkötést nem kapott. Végül sok hónap kisérletezés után egy mozgó képet alkotott, ahol egy cérnára fűzött fel kristályköveket, azt egy kis motor forgatta körbe nagy sebességgel, ezt pár lámpa megvilágította, az egész pedig egy képkeretben mozog. Az eredmény a kristályok által visszavert fény és a körkörös mozgás furcsán szabályos de szines képe. Ügyes... De kapott megbízást egy bútorgyártó cégtől, dizájnolt már fehér tányért étkészletgyártónak vagy egy különleges csillárt, amit több milliomos kárt már a nappalijába.

Két meglepő dolgot szűrtem le: Ezek a művészek csinálnak igenis használható és eladható dolgokat. Közben mindig más anyagokkal dolgoznak, papír, fém, homok, üveg, ami elsajátítása általában fél év. Mire leszállítanak valamit, az egy év, addig csak próbálkoznak össze-vissza és gőzük sincs, mi is lesz ebből. Vagy hogy megveszik-e. De a legmeglepőbb számomra az volt, hogy egy mai dizájnernek milyen komoly ismeretei vannak a 3D nyomtatásról és egyéb mérnöki gépekről. Hogy Philippe meg tudja valósítani a dolgait, ahhoz több elektro-motorra, kábelezésre, világosításra, csomó technikai kütyüre van szüksége, amiket mozgatni is kell. Összeszereli majd ráköti a számítógépre és programozza! Ez a sztárdizájner valószínüleg jobb programozó, mint én, amihez nem kell sok, de akkor sem egy művésztől vártam volna.

 

Ötszáz font tíz perc alatt

Májusban új lakásba költözöm, de minden igyekezetem ellenére lesz pár hét átfedés a régi és új között, amikor sajnos dupla lakbért fizetek, ez van.

Ma ír Joe, a régi lakásom ügynöke, hogy köszönik milyen jó fej vagyok, hogy hó vége helyett szíves leszek tíz nappal korábban kiköltözni, ennek az új lakó nagyon örül. Írok vissza, hogy Bocsi srácok, de ebbe én mikor egyeztem bele? Máris jön levél ugyanattól a cégtől de egy Tom nevű kollegától, hogy Kedves Mr. Varga, ki tudna esetleg költözni korábban a megállapodottnál? Elképzelem a jelenetet az irodájukban, amikor Joe odaszól Tomnak: Tesó, elküldted a Varganak a cuccost a múlt héten? Ooo... máris küldöm! Tíz nap lakbér, ami váratlanul a zsebembe csúszott.

A bérelt lakásom tulajdonosa egy indiai férfi, Suresh, de annyira alázatos, mint ha még mindig az angol birodalom szolgája lenne. Úgy beszél velem, mint egy földesúrral, közben én bérlem tőle a lakást, vagyis én fizetek neki. Vicces szitukat eredményez ez.

A takarító... nőőőő

Írok Sureshnek, hogy a kiköltözéskor profi takarító céggel kell kitisztíttatnom a lakást, ez van a szerződésben. Kaptam ajánlatot az ügynök cégtől, hogy ők megcsinálják 200 zsetonért. De sejtettem, hogy egy igazi indiaival lehet üzletelni: Kedves Suresh, ha van embered, aki megcsinálja kevesebbért, tiétek a meló. Válaszolt néhány percen belül, eredetiben idézem:

"Hi Daniel boss thank I will sent the guy two of them they will do it for £100 ok boss. Only think u need to pay Cash boss"

Valamit nagyon elszúrhattam az életemben, ha ez a fickó ilyen angolsággal több lakás tulajdonosa Londonban és ezek kiadásából valoszínűleg jobban megél, mint én. Viszont spóroltam 500 fontot tíz perc alatt, ez nekem mára elég.