Gyorshajtási tanfolyam

Öt év Angliában élés után megkaptam az első gyorshajtási bírságomat és büszke vagyok rá. Mármint hogy ennyi ideig megúsztam. Választhatok: vagy száz font és 3 pont a jogsimon vagy ugyanannyiért elmegyek egy gyorshajtási tanfolyamra és nem kapok pontokat. Gondoltam egy cikknek jó lesz.

Először is befoghatja mindenki, mindössze 75-tel fotóztak le a 70-es táblánál. Ennyit a 10% toleranciáról, ami ezek szerint városi legenda. Az oktató azt mondta, hogy a legtöbb körzet nem büntet 10%-ig, de van, amelyik igen. A többiek gyorsan meg is kérdezték, hogy engem hol kaptak lencsevégre.

Angliában autópályán szerintem öröm vezetni, háromsávos, széles, egyenes utak és ha elég korán indulsz, nincs rajta senki. A legjobb pedig, hogy a fixen felszerelt, kitáblázott és rikító sárgára festett radarokon kívül én még nem láttam mérést. Miért rikító sárga? Mert a radarral vagy pénzt szedsz, akkor érdemes elrejteni, vagy a forgalmat lassítod és ezzel életeket mentesz meg, akkor érdemes feltűnőre pingálni. Az angolok az utóbbit gyakorolják.

A felső sebességhatár viszont nem túl barátságos: 70 mérföld, ami 110 km/h. Szerencsére amikor nincs forgalom, mindenki 80-90-nel megy, ami 130-140 km/h, azzal már ki lehet egyezni. A London és Bristol közötti 200 km-en vagy talán két trafi, remekül lehet haladni. Mihelyt azonban beérsz a városba, jobb ha nem is nézed őket: közel 10,000 trafipax van Londonban. Az üzenet számomra ez: kicsit szemet hunyunk az autópályán, de a városban nincs pardon. Szerintem korrekt.

Mivel nekem ez volt az első gyorshajtásom az elmúlt három évben és nem volt nagymértékű a túllépésem, ezért a büntetést nem, de a pontokat kiválthatom egy National Speed Awareness tanfolyammal. Négy órás, kora reggel vagy késő délután, a legtöbb embernek nem kell szabit se kivenni érte, de van szombati időpont is.

Számomra óriási felismerésekkel szolgált a tanfolyam, de nem a gyorshajtással kapcsolatban. Mindenki a saját kis szociális burkában él és engem nevezhetsz sznobnak, de egy bankban dolgozom, 400-as IQ-jú, kicsit autista IT-sokkal, ritkán találkozom normális emberekkel. Nálunk mindennek utána kell olvasni, ha mondasz egy számot, akkor tudni kell, hogy hol olvastad, hogy megmérted-e magad vagy más ellenőrzésére hivatkozol. Ha tévedsz egy ezrednyit, akkor soha többet nem vesznek komolyan a mérnök kollegák.

Tudom, hogy ha elhagyom ezt a kocka burkot, akkor a nem-mérnök emberek nem ilyenek, de ez a tanfolyam számomra hidegzuhany volt, még most is sokkban vagyok. Ne gondolj különlegesen lepukkant csapatra! Bementem a terembe, 19 fő, ebből 2-3 színes bőrű (két fekete, egy barna), voltak 60 év felettiek és 25 alattiak, férfiak-nők vegyesen, négyen az EU-ból, egy Dél Afrikai fehér fickó meg egy skót. Az öltözetük alapján teljesen átlagos városi emberek, pulcsiban, farmerben. Talán a szolis csávó, aki leüléskor kivágta a BMW kulcsát az asztalra kilógott picit, de húszból egy ilyen az szerintem normális.

Voltak hasznos infók is. Például szerintem meglepően kevés ember hal meg az angol utakon, 1700 ember évente egy 63 milliós országban. Londonban 120 ember, ebben autós, bringás, minden úton közlekedő ember benne van. Többre számítottam. Mennyiért felelős a gyorshajtás ebből? A halálok 25%-áért felel a gyorshajtás. Itt is többre számítottam, de az azért igaz, hogy így is a gyorshajtás a legnagyobb kategória, szorosan mögötte az ittas vezetés és a mobilnyomkodás.

A legmeglepőbb ez a kérdés volt: Hol halnak meg a legtöbben, városban, országúton vagy autópályán? Országúton! Pedig érthető, szembe mennek az autók, így ütközéskor összeadódik a sebességük, valamint tovább tart, mire kiér a mentő. Autópályán csak 5%-a történik a halálos baleseteknek, mert egy irányba mennek és be van kamerázva, így hamar kiér a mentő.

Na de mi sokkolt ennyire? Idézek pár szösszenetet a résztvevőktől:

• "Tudtátok, hogy az EU-ból idejövők csak simán átírathatják az otthoni jogsijukat angol jogsira. Nem kell semmilyen vizsgát letenniük! És hogy ők okozzák a legtöbb balesetet!"
  
  --> Az első fele igaz, a második nem. Sőt, képzeld, még a turisták is vezethetnek angol jogsi nélkül, ahogy neked sem kell KRESZ-ből vizsgáznod minden országban, ahova elutazol.
  
• "Ha terhes az asszony vagy más vészhelyzet van, akkor mehetek gyorsan, ugye?" Oktató: "Nem, csak a filmekben. Hívj mentőt, esetleg állíts meg egy rendőrautót, tudod, sziréna, képzett sofőrök..."
• És még tucatnyi városi legenda a közlekedésről, a büntetőjogról, amik szájról szájra szállnak. Zsebében a wikipedia összes tudása, amibe elég lenne beírni, hogy "Ha százzal megyek a városban, akkor büntetett előéletű leszek?" --> Nem leszel.
• 3 ember a 19-ből rosszul tudta az autópálya sebességhatárt!
• 13 ember a 19-ből rosszul tudta az országúti sebességhatárt!!

A tanfolyam elérte a célját nálam, sokkal óvatosabban fogok vezetni innentől. Részben az elhangzott statisztikák miatt, meg a féktávról szóló demonstrációk miatt. De főleg azért, mert az utakon ezektől a marháktól függ az életem!

Ma este pedig ezen géniuszok fognak a következő kormányról szavazni, ahol a fő témák: az EU, nemzetközi kereskedelmi megállapodások, bevándorlás és biztonságpolitika, no meg az egészségügy finanszírozása (NHS). Akik azt nem tudják, hogy ha jön a faluvége tábla, akkor onnantól 60 mérföld per óra. Fasza...

Strong and stable - Anglia megint szavaz!

Két hét múlva újabb választás lesz az Egyesült Királyságban és az emberek már azt sem tudják, hol a fejük. 2014-ben volt a skót függetlenségi népszavazás, 2015-ben általános parlamenti választások, 2016-ban a Brexit népszavazás és most 2017-ben újra az egész országot az urnákhoz rángatják.

Vajon elmennek majd a fiatalok nagyobb számban, mint tavaly? Miről szól egyáltalán ez a kampány, az EU-ról, a hard vagy soft Brexitről, a bevándorlókról vagy más belpolitikai témákról? Egyelőre úgy tűnik, hogy a két nagy párt kerüli az EU témát, mert a felmérések szerint az emberek már unják...

Theresa May tavaly még az EU mellett kampányolt, majd pár hónappal később friss kormányfőként keményebb Brexit feltételeket javasolt, mint az EU ellenes tábor korábban valaha. Idén januárban azt mondta nem lesznek előrehozott választasok, majd májusban mégis kihirdette. Miért? És miért most, nem pedig az 'Article 50' benyújtása előtt?

A busz festése Photoshop, de ez a felirat plakáton valóban létezik Londonban

Hasznos Maynek az előrehozott választás, mert a saját pártján belül sok képviselő megkérdőjelezi a kurzusát azért, mert nem nyert választást; őket kellene irányba terelni. Ezen túl pedig történelmi mélyponton van az összes ellenzéki párt a felmérések alapján. Az elemzők arra számítanak, hogy May növelni fogja a konzervatívok jelenleg halvány többségét, a kérdés csak az, hogy mennyivel.

A kormányfő egyébként nem egyedül döntötte el, hogy legyenek választások, hanem az egész parlament megszavazta (a képviselők 97%-a!), majd a királynő is aláírta. Amikor May benyújtotta a parlamentnek az előrehozott választásokat, akkor 37%-kal vezetett pártja a második Labour Party előtt a felmérésekben. Miért szavazta akkor az ellenzék is? Optimisták. A cikk irása pillanatában ez az előny csökkent 8%-kal, de még így is nagy falat a Labournek megtartani minden képviselőjüket és további 97 széket szerezni a 650-ből, ami kellene a győzelmükhöz. Abban bíznak, hogy az elemzők tévednek, ahogy tavaly nyáron is tévedtek.

Azért kell a választás most, az 'Article 50' benyújtása után -és ez zseniális volt Maytől-, mert ezzel a Brexitből való kitáncolás esélye nulla közelébe került. Sarokba szorította a többi pártot, a Labour nem mer már az EU-ban maradás mellett érvelni, már csak a puha-kemény-durva Brexit vonalon kampányolnak (a többiek pedig túl kicsik labdába rúgni). Az csak hab a tortán, hogy alig pár hétük van csak az ellenzéknek felkészülni, így csak Maynek van több hónapja ismert terve és ő uralja a médiacsatornákat is (tegye fel a kezét, aki ismeri a Lib Dem jelöltjét).

A piacok örülnek már most, nem azért mert a Brexitet jó dolognak tartják, minden gazdasági elemző továbbra is felesleges baklövésnek tartja az EU-ból való kilépést. Viszont May, még ha rossz irányba is viszi az országot, de erősebb lesz a parlamentben, akkor kiszámíthatóbban fognak történni a dolgok. Arra lehet algoritmust írni és rizikót számolni. Nem akkora baj a befektetőknek, ha a britek megszívatják magukat, amíg határozottan és kiszámíthatóan teszik azt.

Mennyire lesz kemény a Brexit? A közöspiac alapvetően két dologbol áll: a szabad kereskedés és a szabad embermozgás. May szeretné az előbbit megtartani míg az EU azt mondja, hogy vagy mindkettő vagy semmi. De csak most kezd rádöbbenni mindkét oldal arra, hogy London mennyire különleges, hogy hány europai cégnek és szervezetnek van itt a központja, amit nehéz és drága máshova átvinni. Nem véletlenül voltak itt eddig: sehol sincs meg ez az infrastruktúra és emberanyag, se Párizsban, se Frankfurtban. Mindkét oldalnak jobb, ha nem kell ezeket sehova se költöztetni, de az EU nem adhat olyan ajánlatot Maynek, ami csábító lehet másnak is. 

Nincs kizárva, hogy meglesz az, amit May szeretne és az EU belemegy abba, hogy továbbra is kereskedhessenek de mégse kelljen az EU-s munkavállalokat beengedniük, de akkor megkérik az árát ennek. Konkrétan irgalmatlan pénzt fognak Angliától kérni ezért. Így lehet talán feloldani ezt a csomót és így tudja az EU is elrettentő példaként feltüntetni e megoldást más a kilépés gondolatával játszadozó ország felé. Ez egy optimista verzió, ha minden európai vezető okosan viselkedik, mind a 28.

Jó lenne ez nekünk, Angliaban élő magyaroknak? Persze, a hard Brexitnél minden jobb, így több esélye van annak, hogy a font nem gyengül tovább és hogy megmaradnak a mostani állaslehetősegek. Mik a kilátásaink a további vízummentességre? Ezügyben beszéltem két bevándorlási ügyvéddel és csak annyit mondtak: ha tudsz Residency Card-ot vagy állampolgárságot szerezni két éven belül, akkor azonnal láss neki, mert ma még van jogod kiváltani. Holnap meg nem tudjuk mi lesz.

Kapaszkodjatok: Két nap múlva Brexit!

Azt mondta a brit kormányfő, hogy március végén benyújtja a válópert a többi 27 országnak, jön a Brexit, az 'Article 50'. Mi Londoniak, mi bankban dolgozók arra készülünk, hogy kedden vagy szerdán egy csoda híján ez meg is történik. Izgalmas hét lesz.

Történt valami izgalmas az elmúlt nyolc hónapban a népszavazás óta? Volt egy-két fordulat, de semmi váratlan. Az egyetlen akadály, ami a Brexit útjába került, az az ún. Miller-eset volt. Gina Miller, egy Brit-Guyanában született üzletasszony, beperelte az angol kormányt, hogy szerinte a kormány nem léptetheti ki az országot az EU-ból a parlament jóváhagyása nélkül. Ez azért volt érdekes, mert a Brexit népszavazás előtt a parlamenti képviselők kb. 70%-a támogatta az EU-ban maradást. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságig ment, akik január 24.-én Millernek adtak igazat. Mi lesz, ha a parlament nem szavazza meg?

Két nappal később a kormány benyújtotta az ún. Brexit-törvényt a parlament elé. Február 8.-án az Alsó Ház 80%-os támogatás mellett fogadta el. Ezek ugyanazok a képviselők, akik nyolc hónappal korábban még többségben az EU mellett voltak.

Március elején a Felső Ház 58% igennel, azaz nem elsöprő de azért szolid többséggel, két függelékkel küldte vissza a Brexit törvényt az Alsó Háznak. Az elsőben azt kérték, hogy a törvénybe kerüljön bele az Angliában élő EU-s állampolgárok (vagyis én és 3.3 millió másik gazdasági bevándorló) tartózkodási jogának a garantálása, ahogy azt a Brexit kampányolók anno ígérték. A másik függelék azt kérte, hogy a végső megállapodást az EU-val a parlamentnek meg kelljen szavaznia, mielőtt az élesbe megy.

Az Alsó Ház március 13.-án halvány (53%-os) többséggel elutasította mindkét függeléket. Három nap múlva a királynő aláírta a Brexit törvényt. És ennyi volt a Brexit ellenállás. A Miller-per és a Lordok Háza.

Volt egy Unite For Europe című felvonulás tegnap Londonban, a Római Szerződés 60. évfordulója alkalmából, de előtte nyolc hónapig sehol semmi. A rendőrség becslésére hivatkozva a szervezők azt mondják, hogy 100.000 ember vonult fel. Ott voltam és őszintén megmondom, hogy meghatóbb volt, mint gondoltam. Rengeteg pozitív transzparenssel vonult a tömeg békésen a Hyde Parktól a Parlamentig, ahol egyik szpíker a másik után tartott beszédet arról, hogy miért akarnak egy nyitott és befogadó Angliát. Ahol az itt dolgozó, itt családot alapító bevándorlók sorsa nem alku tárgya #NotABargainingChip. Ahol nem hergeljük a népet egyetlen vallás ellen sem csak azért, mert egy őrült késsel rohangált a Westminster hídon. Hónapok után, amikor én és sok másik nem itt született barátom is elgondolkoztunk azon, hogy akarunk-e olyan országban maradni, ahol minden nap arról vitatkoznak a sajtóban, hogy a "mi fajtánk" tönkreteszi-e az országot vagy sem, jól esett ennyi pozitív energia. Rengeteg fiatal volt, 18 év alattiak is. A BBC News nem reagálta túl a dolgot, egy rövid cikk, ami nem fért fel a főoldalra még vasárnap este sem.

Nem látok senkit sem ünnepelni, Brexit-hívőket sem. Aggodalom és beletörődöttség, akivel csak beszélek, de tény, hogy nem sokat vagyok Londonon kívül. Biztosan nincs a Brexit oldalnak egy a káoszból felemelkedett vezetője, a kilépés kampánynak egyik híres arca sem vállalt (vagy nem tudott szerezni) vezető pozíciót a népszavazás után. De nincs a Pro-Europe oldalnak se vezetője, aki egy ellenállást vagy legalább tiltakozást szervezne.

Van egy kormányfőnk, akinek az ölébe hullott a miniszterelnökség Cameron lemondása után, aki az EU-ban maradásra buzdított tavaly és most mégis ő fog egy olyan Brexitet lebonyolítani, aminek a feltételei sokkal durvábbak mindennél, amit a korábbi ellenfelei valaha mondtak.

A Brexit mellett kampányolók nem mondták azt, hogy hagyjuk ott a közös piacot. Nigel Farage a 90-es évek óta azt hangoztatta (kitartó pasi, meg kell hagyni), hogy Angliának a norvég modellt kellene követnie. A norvégok nem tagjai az EU-nak, de vámmentes hozzáférésük van a közös piachoz, cserébe az EU polgárok szabadon dolgozhatnak náluk. Nekem ez remek volna. Amikor viszont May arról beszél, hogy "Brexit means Brexit", akkor az (azon kívül, hogy esik a font árfolyama tíz százalékot minden alkalommal, ahogy mikrofonhoz nyúl) azt jelenti, hogy Anglia kilép a közös piacról és nem fogja beengedni az EU-s munkavállalókat, csak jelenleg ismeretlen feltételek mellett.

A "Leave"-re szavazók jogosan gondolhatják most, hogy minket kétszeresen is átvertek:

1. A buszok oldalán hirdetett "Heti 350 millió font megy majd az NHS-nek" szlogenről Nigel Farage a népszavazás másnapján beismerte, hogy "Azt hiba volt kiírni" (Az NHS az angol állami egészségbiztosítási rendszer).

2. A "Leave" kampányban ígért "Soft Brexit" helyett a kormány most "Hard Brexit"-et javasol az éppen áttolt törvényben.

Érdekes, hogy a briteknél egy népszavazás nem kotelező erejű, sosem volt az, ellenkezik a demokráciájuk legfőbb alapelvével: a parlamenté minden hatalom. Az UK-ban összesen három népszavazás volt háromszáz év alatt, kettő ebből az EU-val kapcsolatos. Ennek fényében méginkább megdöbbentő, hogyan nyúlhatott egy ilyen eszközhöz David Cameron azért, hogy lerendezzen egy a pártján belüli lázadást, de ez legyen a történészek fejfájása.

A népszavazásokról az angol politika véleménye Churchilltől, Thatcheren át a napjainkig mindig is az volt, hogy az a "diktátorok és demagógok eszköze", ami a parlament szuverenitását akarja megkerülni. A náci Németország példáját hozzák fel érvként, ahol 1934-ben Hitler egy népszavazással érte el azt, amit a parlamentben nem biztos, hogy elért volna: a kancellár és az államelnök pozicióját egyesítette egy Führer und Reichskanzler nevű titulusban, ezzel kiiktatva az utolsó demokratikus ellensúlyt az ambíciói útjából.  

A frissen újraválasztott David Cameron tehát kényszer nélkül mondott le a parlament 300 éves szuverén jogáról, amikor megígérte tavaly nyáron azt, hogy bárhogyan dönt a brit nép a referendumon, ő azt végrehajtja akkor is, ha nem ért vele egyet. Önként mondott le a kormányfőségről is (talán azt remélve, hogy az utókor így megbocsájtóbb lesz vele). Utódja May is önként vállalta fel, hogy végrehajtja az általa korábban nem támogatott kilépest, a lehető legdurvább formájában. A Legfelsőbb Bíróság megerősítése után, hogy csak a parlament hatalmazhatja fel a kormányt a kilépésre, az Alsó Ház szintén önként mondott le a parlament kontroll jogáról és adott szabad kezet a Brexittel kapcsolatban a kormányfőnek. Nem lesz több jóváhagyás, a Brexit törvény bármilyen EU-s megállapodásra felhatalmazást adott Maynek.

A bármilyen márpedig egy erős szó. Sok Brexit-szavazó mondja most, hogy mi nem mondtuk, hogy "bármi áron". Nekik annyit üzenek, hogy szerveződjetek, tiltakozzatok. A parlament még mindig szuverén. Amit ők hoztak döntést, azt ők vonhatják vissza.

Döntések

Skócia minden bizonnyal igyekszik nyomást gyakorolni Westminsterre. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök teljesen komolyan gondolja, hogy egy a britektől független Skócia visszaléphet az EU-ba. May szerint ez egy blöff. Szerintem is blöff egészen addig, amíg Nicolának nincs 27 aláírása, ugyanis minden EU tagállam megvétózhatja Skócia belépését az EU-ba. Kilépni az UK-ból és kizárva lenni az EU-ból pedig szar szitu. Nincs precedens erre, ezért kicsit bizonytalan ez az út. Ráadásul előbb azt kellene Nicolának elérnie, hogy mind a 27 ország elismerje Skócia függetlenségét. Közben öt EU-s ország még nem ismerte el Koszovó függetlenségét Szerbiától sem. Nem kicsit bizonytalan ez az út, hanem nagyon.

Mi itt a bankban, angolosan szólva, egy turbulens és volatilis hétre készülünk, ami csak annyit jelent, hogy a napi átlagos kereskedelmi mennyiség akár húszszorosa is beüthet. Nálunk az IT-n ez azt jelenti, hogy abbahagyjuk a hajón a folyamatos karbantartást, senki sem pucolja a WC-t vagy javítja az árbócot, hanem mindenki a fedélzeten figyel arra a részre, amiért felel, mert vihar jön és a rendszereknek bírniuk kell a terhelést. Elvileg a sok kereskedés jó egy banknak, mert minden ügyleten van egy kis díj, többek közt ebből élünk. De ez eltörpül amellett, hogy mennyit veszíthetnek azon, ha hirtelen sok befektetésnek, pénznemnek, részvénynek bezuhan az értéke, mert bepánikol a piac és ész nélkül adnak el amúgy értékes dolgokat. Szóval nincs öröm, de pánik sem, hónapok óta készülünk erre.

A britekkel szemben Amerikában teljesen más a helyzet, ott a Trump hívok  hangosan éljeneznek, hogy most végre minden jó lesz, a nem-Trump-hívők pedig nagyon komoly ellenállást szerveznek. Pedig ott a szavazás nem "advisory" jellegű volt, ettől még lehet konkrét intézkedéseknek ellenállni. Ennek köszönhetően Trump a hét muszlim ország beutazását tiltó rendelete a bíróságok által felfüggesztve, több kabinetjelöltje lemondásra kényszerítve és az egészségügyi törvénye a parlamentben megbuktatva. Az új költségvetése sokkoló, de még nincs megszavazva az sem. Az amerikai ellenállás éppen leckét ad a briteknek, hogyan lehet valamit demokratikusan, kisebbségben, megakadályozni.

Brexit és a világ

Voltam egy előadáson Londonban múlt héten. Misha Glenny egy brit író, a BBC és a Guardian volt közép-európai tudósítója. Beszél több balkáni nyelven - kicsit még magyarul is - és nagykövetekkel, katonai vezetőkkel, kormányfőkkel vacsorázik időnként. Úgy összefoglalta a dolgokat a Brexit körül, hogy csak lestem.

Misha szavait kiegészítettem kis saját kutatással ott, ahol valamit nem fejtett ki túlzottan. Pl. az ír témát csak címszavakban említette, gondolom az angoloknál ez közismert, de nekem utána kellett olvasnom. A beszéd eredeti felvételét itt találod: https://www.youtube.com/watch?v=9N4R4-pwE-g

Huszonöt év tej és méz után (ez egy angol kifejezés) a 2008-as gazdasági válság Angliában is sok embert hagyott a küszködés szélén. Ahogy Amerikában, úgy itt is kételkedve (felháborodva) nézték az emberek a híreket, hogy allítólag a gazdaság visszabillent, emelkedik a tőzsde és a bérek? Az ő bérük ugyan nem emelkedett sehova, de még a 2008 előtti életszinvonaluk sem állt vissza. Van itt közel egy millió lengyel vendégmunkás, százezer magyar is tuti van, nem volt nehéz pár jó dumájú politikusnak bűnbakot találni: Brüsszel és a bevándorlók.

Milyen hatással van mindez Európára?

Misha szerint a spanyolok aggódnak a Brexit miatt a legjobban. Arra emlékszel, hogy Nagy-Britannián belül Anglia és Wales szavazott a kilépésre, Skócia és Észak-Írország pedig maradtak volna? A skót kormányfő, Nicola, kimondta, hogy ha az angolok kemény Brexitet akarnak, vagyis kilépnek a közös piacról, akkor a skótok kiléphetnek Nagy-Britanniából. EU-s politikusok már jelezték, hogy viszonylag akadálymentesen vennének fel egy független Skóciát az EU-ba. A brit kormányfő, Theresa, azt volt képes mondani, hogy "Csak nem akarnak szakítani a skótok a legnagyobb piacukkal?" Valaki lapozzon Theresának az 'irónia' szóhoz, de hirtelen...! Az UK néven emlegetett skót-angol-velszi unió 1709 óta tartja békében hármójukat, most viszont billeg a szék lába. A királynő meg csak hallgat.

Mit érdekli ez a spanyolokat? Csak annyit, hogy Katalónia (Barcelona és környéke - hét millió ember) régóta el akar szakadni Spanyolországtól. Katalónia sokkal gazdagabb és fejlettebb Spanyolország többi részénél, más nyelvet beszélnek, más nép. Ha Skócia kiválik Nagy-Britanniából, majd gyorsan beveszik őket az EU-ba, akkor a katalánok nyomulnak utánuk. A spanyolok pedig elveszíthetik azt a tartományt, amely a számláik nagy részét fizette eddig. A katalánok 1659 óta része Spanyolországnak, most viszont rezeg a léc.

Trumpot négy éven belül el lehet küldeni, de ezek itt több generációt érintő döntések.

Ritkán gondolunk az írekre, amikor világpolitikáról beszélunk, de csak azért, mert gyorsan felejtünk. Észak-Írország ma is egy puskaporos hordó, mondta Misha, és persze kicsit közelebbről érinti őket a Brexit, mint a spanyolokat. Az észak-írek az EU-ban maradásra voksoltak a tavalyi népszavazason. Az is rémlik, hogy volt itt valami IRA nevű szervezet, akik robbantgattak össze-vissza, amikor még kissrác voltam. Azt meg nem mondom, hogy ki miért harcolt, de a lényeg, hogy Észak-Írorszagá fele katolikus és Írorszaghoz húzza a szíve, a másik fele viszont protestáns és Angliához szeretne tartozni. 

Az ír szigeten a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években folyamatosan ölték egymást. Több ezer halott után 1994-ben az IRA letette a fegyvert és végül az un. Good Friday Agreement hozta el a békét 1998-ban. Bill Clinton amerikai elnök és Brüsszel közvetítésével megegyezett Írország, Észak-Írország, az IRA és az angolok arról, hogy innentől hogyan fogják közösen kormányozni ezt a tenyérnyi területet. Azóta nyugi van. Nos ha Nagy-Britannia kilép az EU-ból, akkor az ír megállapodás szétesik, mert a közös kormányzást az tette lehetővé, hogy mindegyik fél az EU tagja. Felmerül, hogy Észak-Írország csatlakozik Írorszaghoz azért, hogy az EU-ban maradhasson, vagy eltűri, hogy az angolok kirángassák őket az EU-ból akaratuk ellenére, a függetlenné váláshoz kicsik, de amíg ezt kitalálják, simán újra fegyverhez nyúlhat az IRA. Az ír polgárháborúról bővebben...

A franciáknál fog eldőlni az EU sorsa, még most tavasszal, mondta Misha. Ha Marie Le Pen nyeri a májusi francia választásokat, akkor egyrészt a három legerősebb EU országnak mind női vezetője lesz (Charlie angyalai: Angela, Theresa & Marie), valamint az EU a mai formájában megszűnik. Marie ki akarja vezetni a franciákat az EU-ból és akkor a három nagyból csak egy marad: Németország. Onnantól az EU német gyarmattá válik, mert az angolok és a franciák odalökték nekik a kontinenst. Csábítóan hangzik, de ezt még a németek sem akarják (Misha német politikusokra hivatkozik), mert ezután az ő zsebükből kell majd kimenteni minden túlköltekező EU országot. Vagyis ezen a ponton a németek erdekévé válik a zsírtol megszabadulni és egy kisebb, elit EU-t csinálni a skandináv államokkal. Magyarország meg pislog.

Az EU eredeti célja az, hogy a németek és a franciák ne háborúzzanak egymással. 1618 óta évszázadonként átlagosan hatszor mentek hadba egymással a frankok és germánok. Az elmúlt hetven évben egyszer sem. Felejtsd el az Erasmus ösztöndíjat és az eurót, mint EU-vívmányokat, hab a tortán. A világtörténelem legháborúsabb kontinensén minden idők leghosszabb békéjét köszönhetjuk annak, hogy a németeket és a franciákat gazdaságilag és kultúrálisan összekovácsolták.

Ezért lenne őrült fontos Szerbiát is bevenni az EU-ba, mondta Misha. Minden európai országnak vannak kisebb balhéi a szomszédaival, de az elmúlt hetven évben az öreg kontinensen csak Szerbia volt az, aki fegyvert is fogott (najó, meg a Szovjetunió). Több mint 100.000 ember halt meg a Jugoszláv háborúkban 1991-95 között. Az EU-nak van egy olyan szomszédbékíto képessége, mint semmi másnak. Amióta tagja az EU-nak Magyarország és Románia is, azóta sem lettünk a legnagyobb cimborák, de az teljesen kizárt, hogy az egyik olyan torvényeket hozzon, ami a másiknak direkt árt. A törvényeink jelentős része azonos, hiszen összhangban kell lenniük az EU-s törvényekkel. Ha pedig tényleg nagy konfliktusunk lenne egymással, vannak intézmények Brüsszelben és Strasbourgban, ahol érvényt lehet szerezni az igazunknak - békés módon.

A szerbek nem EU tagok, nincs jó kapcsolatuk a szomszédaikkal, 7 millió lakossal produkálják Magyarország GDP-jének csupán az 1/3-át. Nagy a korrupció, gyenge a demokrácia. A szerbeknél csövezik 60.000 menekült a Közel-Keletről és egy másik 400.000 délszláv menekült még a húsz ávvel ezelőtti háborúból. Nem élvezhetik azt az EU-s jogi, katonai és gazdasági biztonságot, amit Magyarország és Románia. Ők a kerítés túloldalán vannak és nem tudni, hogy mikor omlik össze az ország. Ha tegyük fel összecsapnak a menekültek és a lakosság, mert már mindkettő éhezik, akkor kivezénylik a szerb katonaságot az utcákra. Nem mellesleg lakik ott negyedmillió magyar is. 

Misha zárásképpen rátert az oroszokra és ettől állt nekem össze a kép teljesen. 

Európa összes problémája Oroszország malmára hajtja a vizet. Az orosz állam bevételeinek több mint a fele olajból, földgázból és fegyverexportból folyik a kasszába. Az oroszoknak akkor jó, ha Európa csak tőlük tudja venni a olajat, lehetőleg magas áron. Remek stratégiájuk van erre:

1. Építsünk egy közvetlen olajvezetéket a Balti tengeren át Szt. Pétervártól Németországig, nehogy az ukránok vagy lengyelek még egyszer belepofázzanak, hogy mikor mennyi olaj mehet át rajtuk. Fizessük meg jól Gerhard Schröder volt német kormányfőt, hogy lobbizzon a mi érdekünkben a német politikusoknál. Olyan jol csinálja Gerhard, hogy már átadtak a második vezeteket is.

2. Fizessük meg jól az egyiptomiakat, hogy folyamatosan küldjenek fegyvereket líbiai lázadóknak. Ha nem lesz Líbiában stabil kormány, akkor nincs második olajforrása Európának, így jobban függenek tőlünk.

3. Támogassunk minden az EU-tól eltávolodni akaró pártot, mert ha széthúznak, akkor könnyebb velük alkudni. Csak kell találni egy-két vezetőt, aki belemegy a balhéba. Találtak.

4. Szabaduljunk meg az Oroszországot sújtó szankcióktól is, amiket az ukrán háborúban játszott szerepünkért kaptunk a nyakunkba. Ezek az EU-s országoknak is fájnak, de nekünk jobban. Ha el lehetne érni, hogy folyamatosan áramoljanak a menekültek Európába, akkor az gazdaságilag is akkora terhet jelent a Nyugatnak, hogy előbb-utóbb újragondolják azokat a szankciókat. Ehhez elég Szíriaban pár orosz csapattal éppen annyit kontárkodni, nehogy vége legyen a harcoknak. Berontok egy partiba csak azért, hogy a kivonulásomnak elkérhessem az árát. Ügyes.

5. Legyünk jóban Törökországgal, annak ellenére, hogy a törökök lelőttek nemrég egy orosz vadászbombázót Szíria felé tartva, valamint Ankarában fényes nappal meggyilkolták az orosz nagykövetet. Nem volt vidám ezektől Moszkva, de a nagyobb célra koncentrálva gyorsan kibékültek Erdogannal. E cél az EU nyomás alatt tartása. Egyelőre megállt a menekülthullám, de csak azért, mert az EU fizetett 3 milliárd eurót Törökországnak, hogy zárják le a határaikat. Erdogan betárazott 3 millió menekülttel és remek helyzetben van: vagy az EU fizet többet, hogy ne engedje ki őket, vagy Putyin fizet többet, hogy mégis. 

Az orosz stratégia egyelőre hibátlanul működik, a dolgok pont Moszkva tervei mentén haladnak. Nagyjából ennyi jött le nekem Misha előadásából.

Most aludj egyet és holnap olvasd el a következő részt, ahol elmondom, hogy

- Mi történik most Angliában a Brexit körül, van bámilyen ellenállás Theresanyu keménykedésével szemben?

- Mit tanulhatunk A Donald agymenéseivel szemben zajló ellenállásból az USA-ban? Kivételesen sokat.

Na de engem is...?

Az előző cikkem 'Nem te, te rendben vagy' folytatásaként: A külföldön élő emberek rendszeresen lepődnek meg azon, hogy bár a közvélemény szimpatizál a rendesen viselkedő külföldiekkel, addig a törvényhozás nem ennyire rugalmas. Donald Trump múlt heti tollvonása a legújabb bizonyíték.

Ahogy írtam decemberben, minden országban és minden szociális rétegben hallani áltálanosító negatív megjegyzéseket, olaszokra, feketékre, zsidókra, magyarokra, amihez, ha te is fültanúja vagy, hozzáteszik, hogy 'Nem te, te rendben vagy'. Ez szerintem normális, bár a mértéke erősen csökken, ahogy haladunk az iskolázottabb rétegek felé.

Emberek mindig is mozogtak össze-vissza. Csak ha a szűk látószögből nézed, onnan a Szentgotthárdtól Tiszabecsig jelölt pici területről, akkor lehet ki- és bevándorlásról bészelni. Ha globálisan nézed, akkor csak vándorlás van, országon belül, vidékről a városba, városból városba, Pestről Budára és egyik országból a másikba. A Horvátországban születettek húsz százaléka pl. külföldön él és ezzel csak másodikok az EU-ban.

Szulohazajukon kivul elok Europaban
(c) jakubmarian.com

Probálom elképzelni I. Szt. István fővárosát, Székesfehérvárt, olyan 1020 körül. Országalapító királyunk a türk eredetű 'Vajk' nevét az egy német püspöktől kapott Istvánra cserélte. Nyugati tanítói voltak, feleségul egy bajor csajt választott, egy római pápától kapott koronát. Lett is ebből balhé, láttam valami rock-operában, de összességében mégis pozitív történelmi alakként emlékszünk rá.

A városok mindig is különleges helyek voltak, gondolok még mindig az 1020-as Székesfehérvárra. Egy faluhoz képest itt óriási volt a keveredés, Magyarország minden tájáról nyüzsögtek a kereskedők, de nyugati és keleti országokból is hoztak szőrméket, fűszereket, zenét és tudást. Minden magyar királynak fontos volt, hogy a legokosabb hazai és külföldi tanítok műveljék, udvara pedig szines és nemzetközi legyen. A fővárosban pedig ez volt az iratlan társadalmi szerződés lényege: A törvényeinket betartod, az adót befizeted, mi pedig nem kérdezzük, hogy honnan jössz és kihez imádkozol.

Ian Bremmernek (amerikai politikai elemző, professzor a Stanford egyetemen, a TIME magazin külpolitikai újságírója) van egy híres elmélete, a J-görbe. Ez egy ország stabilitását veti össze a nyitottságával. A stabilitást könnyen értjük, nincsenek tüntetések és zavargások, erős a kormány vagy uralkodó, az most mindegy, hogy magas vagy alacsony-e a gazdasági jólét, a lényeg, hogy kiszámítható, nem ingadozik. A nyitottság pedig jelenti a szólásszabadságot, a szabad sajtót, ahol nem kell félni attól, hogy a hatalom bármilyen formában megbüntet, ha kritizáltad őt, és ahol az emberek szabadon vándorolhatnak ki és be.


Wikipedia

Nekunk magyaroknak nem kell magyarazni, hogy miért lehet egy zárt ország is stabil. Az 1989-es rendszerváltás előtt pont ez volt nálunk. Nem voltunk se gazdagok se nyitottak, de nyugi volt. Azóta valahol a J betű alján lavírozunk, nyitottabbak lettünk Kádár Jánosnál, de nem annyira, mint a nyugati demokráciák. De miért J betű és nem U? Mert ha a nyitottság felé mész tovább, akkor stabilabb lesz az ország, mint egy bezárkózott modellnél valaha is lehet, a J szára jobboldalt hosszabb.

A gazdasági előnyeit egy nyitottabb országnak kell magyaráznom? A nyugati demokráciák (mondjuk az OECD 35 országa, még mi is benne vagyunk) mind nyitottabbak, pl. Oroszországhoz, Kínához vagy Észak-Koreához képest. Hol magasabb az életszínvonal? Melyik irányba nagyobb a vándorlás, onnan ide vagy innen oda? De még országon belül is érvényes ez.

Az USA keleti és nyugati partjai sokkal nyitottabbak (melegekkel, más vallásúakkal, külföldiekkel, másképp gondolkodókkal szemben) és színesebbek, mint az ország közepe. Életszínvonal? Vándorlás iránya? Mindkettő a nyitottabb régiók felé mutat. Kalifornia és New York csak két állam az ötvenből de ők hozzák az USA GDP-jének a negyedét. London még durvább, csak egy város, de ők hozzák az UK GDP-jének a húsz százalékát. Hogy nyitott-e London? A város fele (!) nem tőzsgyokeres angol. A polgármester muszlim. Európa legmagasabb GDP-jét tolja ez a szedett-vetett népség, aminek én is egy apró porszeme volnék.

2017 január 27.-én Donald Trump, elnöksége hetedik napján, egy tollvonással kitiltotta 7 ország állampolgárait az USA-ból. Ráadásul azonnali hatállyal. A kettős állampolgárokat is, a vízummal rendelkezőket is, a zöldkártyásokat is. Azokat is, akik a rendelet aláírása pillanatában már a levegőben voltak, landolás után tagadták meg tőlük az országba belépést és repülhettek vissza (átmenetileg fogva is tartották őket, mert a hirtelen érkezett rendelet nem volt teljesen egyértelmű).

Akár csak turistavízumot szerezni az USA-ba egy többhónapos folyamat (saját tapasztalat). Munkavízumot szerezni közel egy év (saját tapasztalat). Zöldkártyát szerezni a legtöbb embernek sok év. Komplikált és sokrétű átvilágításon mész keresztül, amit törvények szabályoznak és ha megfelelsz minden előírásnak, akkor beléphetsz ill. maradhatsz. A szabad ország nem jelenti azt, hogy nincsenek szabályok és bárki jöhet. Azt jelenti, hogy ha betartod a törvényeket és megfelelsz a szábalyoknak, akkor nem diszkriminálunk a nemed, bőrszíned és vallásod alapján. Az amerikai alkotmány nagyjából erről szól. Trump most azt mondta, hogy ez neki túl komplikált. Sokkal egyszerűbb azt nézni, hogy hol születtél és nem azt, hogy pl. az iráni születésed óta már 40 éve professzorként tanítasz a Columbia egyetemen és soha egy törvényt sem szegtél meg.

Péntek óta így nem tudtak hazamenni családjukhoz Amerikában élő egyetemi professzorok, olimpikonok, több száz a Szilikon-völgyben dolgozó Google-mérnök, sok Amerikában tanuló külföldi diák. Ha e hét ország kitiltása fennmarad, csak a diákok által kieső tandíj és lakbér 700 millió dollár hiányt okoz az egyetemeknek, hatalmas iparág az elit egyetemek az USA-ban. A sportolók, tudósok és programozók kitiltása ennél százszor jobban fáj majd. Én fájó mosollyal csak annak örülök, hogy ezen kiváló emberek jórésze most Londonba költözik majd.

Mo Farah cikke szép példa, egy négyszeres olimpiai bajnok futó, született Szomáliában, csecsemőként Angliába került, ma brit és szomáliai állampolgár. 2017 január 1-én a Queen lovaggá ütötte, január 27.-én Trump pedig kitiltotta Amerikából. Sir Mo legális vízummal él már hat éve Seattle-ben, feleségével és négy gyerekével, ott edz az év nagy részében. Most éppen Etiópiából ment volna haza, de szomáliai állampolgársága miatt érvénytelenítették a vízumát. A feleségének és gyerekeinek a vízuma is érvénytelen lett, de ők maradhatnak Seattleben, az elnöki rendelet csak a beutazást tiltja. Egyelőre.

Sir Mo Farah, 4x-es olimpiai bajnok
(c) The Guardian 

Nem tudjuk, hogy miért éppen ezekre esett a választás, mert az új amerikai kormány elfelejtette tényekkel megindokolni a különleges fenyegetettséget: Irak, Iran, Libia, Szomália, Szudán, Szíria, Jemen. Nem tudjuk, hogy miért érinti a kettős állampolgárokat és a zöldkártyásokat is. Az elmúlt húsz évben az Amerikában elkövetett terrorcselekmények egyikét sem ezen országok állampolgárai követték el. A 9/11-es merénylők szaudik voltak, a Boston Marathon robbantói pedig amerikai állampolgárok. A Bloomberg cikke alapjan viszont azt tudjuk, hogy ezek olyan muszlim többségű országok, ahol Trumpnak nincs üzleti érdekeltsége - mert hogy az új amerikai elnök üzletember is. Szaud-Arábiában és Törökországban vannak Trumpnak bizniszei, Jemenben nincsenek. Nem garantált az összefüggés, csak nagyon valószínű.

Minden királyi udvar és civilizáció, amely nem üdvözölte a távolról jött kereskedőket, tudósokat, sportolókat, művészeket, és amely a teljesítménynél és beilleszkedésnél fontosabbnak tartotta a születési helyed, a bőröd színét vagy az istened nevét, az elbukott. Trump elindult a J betűn visszafelé.

Házi feladat: Találj legalább három párhuzamot Trump kitiltási rendelete és az aktuális brit és magyar politika között!