A Brexit reggele egy londoni bankban

Sokan írtatok nekem tegnap reggel, hogy milyen a hangulat Londonban, pláne egy bankban, miután az EU-ból való kilépésre szavazott a brit nép. A sokk nagyobb, mint hinnétek.

Kezdeném azzal, hogy milyen volt az elmúlt pár hét. Az angolok nem egy extrovertált népség és a nyugati világ szentháromságát itt végképp tilos megsérteni: a vallás, a politika és a pénz tabu témák. Időjárás és foci. Nekem alapvetően magyar, amerikai és angol barátaim alkotják a facebook ismerőseimet és ebből a háromból két tábor az, amely politikai cikkeket oszt meg a falán. Az angol barátaim soha, semmit.

(c) economist.com Derek Bacon

A június 23.-át megelőző három hétben ez erősen fordult. Annyira megijedtek a #Remain-pártiak, vagyis mindenki körülöttem, hogy folyamatosan osztották meg az érveket a közösségi oldalakon, még soha nem láttam ilyet angoloktól. A #Leave tábor nem csak az én hírfolyamomban, de úgy általában csendben volt. Miután a kilépést támogatókra (jogosan vagy nem) rásütötték a bigott, rasszista és idegengyűlölő jelzőket, senki sem akarta reklámozni, hogy ő inkább kilépne. De a felmérések mutatták, hogy ez a csendes erő nagyobb, mint gondolnánk.

Az érvek káoszából egy látszott kitűnni, de csak az utolsó héten: a bevándorlás kérdése. Hiába próbált a tanult nép statisztikákat megosztani arról, hogy sem az EU-s bevándorlók (mi), sem az EU-n kívüli bevándorlók (könnyebben felismerhető, szinesbőrű, netán még muszlim is) nem munkanélküliek, nem bűnözők, hanem magasabban képzettek mint az angol átlag és sokkal kisebb arányban vesznek igénybe segélyeket. Ellenben nagyobb arányban vállalkoznak, alapítanak céget, nyitnak boltot. A pakisztáni zöldséges a legjobb az én (amúgy fehér) környékemen, egy magyar barátomnak pizza-kemence-tisztító vállalkozása van, másik magyar barátomnak lakás-takarító cége. Tavaly a brit hatóságok lekapcsoltak egy kétszázfős illegális magyar prosti hálózatot, na ja, van ilyen is.

"Divided we fall"
(c) bbc.co.uk

De a vidéki 60 év feletti választónak (a nagyvárosok a maradásra szavaztak, a fiatalok is) ez fáj: a sarki kávézóban Cornwallban egy román kislány szolgál ki, míg pár éve még Charlotte volt a pultnál a szomszéd utcából. Csak Charlotte felköltözött Londonba egy jobban fizető állásba és nem fog visszajönni. Aztán a bácsi hazafelé menet látott egy albán családot, de simán lehetett magyar is, ahol a játszótéren furcsa nyelven kiabáltak a gyerekkel és még a szemetet is elszórták. Simán elhitte, hogy ez az EU hibája és a 'Get our country back!' tábor ezt mind megoldja. Amúgy Angliában is pont ezek a vidéki területek kapják a legtöbb EU-s támogatást. Kapták.

A választás reggelén korán mentem melóba, hogy lássam mit gondolnak a kollegák. Konkrétan alig volt dolgozás, mindenki olyan sokkos állapotban volt, hogy úgy éreztük ez a míting most nem olyan fontos. Nálunk az IT-n persze a kereskedelmet bonyolító rendszerek terhelését néztük és aktívan tuningoltuk a gépeket, hogy kibírják, ami ma jönni fog: rekordmennyiségű ügylet bonyolítása. Jött is, de talpon maradtak a rendszereink. Tőzsdezárás után pár órával pedig megteltek a sörözők Canary Wharfban és kivételesen nem a fociról beszéltünk.

A sokknak három oldalát láttam. Az egyik, ha itt élsz és benne vagy egy lakáshitelben (a legtöbb kollegám 35-45 év közötti), akkor a mai napon több pofont is kaptál: lement a lakásod értéke és lement a pénzed értéke is, fel fognak menni az árak és vele az infláció. Valamint egy nap alatt eltűnt a nyugdíjkasszád vagy egyéb befektetéseidnek a 30 százaléka. Egyetlen délelőtt alatt.

Aztán lemondott a két legnagyobb párt elnöke (Cameron már igen, Corbyn még nem, de le fog), mintha az amerikai demokraták és republikánusok egyszerre fejeznék le önmagukat. Ilyen sem volt még, akkor ki a tököm fog kormányt alakítani? A válság és a precedens-nélküliség az nem kifejezés.

De a legnagyobb sokk az, hogy az elmúlt években több országban is polarizálódnak a pártok, egyre szélsőségesebb jelöltek közül választhatunk. Jobb esetben van egy mérsékelt és egy őrült jelölt, de aggasztóan esélyes az őrült is. A briteknél, a franciáknál, Ausztriában, USA-ban, mindenhol - hogy most a magyar politikát ne piszkáljam.

Általában szoros az eredmény, de a józan ész választása azért győzött mindig. Nos ma a 'stupid' győzött. A tényeket mellőző félelem. Az öregek lenyomták a fiatalokat. A Brexit kampány egyik legnevesebb szülőatyja Michael Gove azt mondta, hogy 'A briteknek elegük van a szakértőkből'. Ez új korszak. Innentől ki mondja azt, hogy Donald Trump nem nyerhet a tényeket mellőző, félelemre építő kampányával?

A magyar sajtóban Földes András cikke tetszett - dehogy tetszett, mert lesújtó: http://index.hu/velemeny/2016/06/24/elkezdodott_az_emberi_hulyeseg_uj_korszaka/

A választás másnapján az angol sajtóban egyre több #Leave szavazó szólal meg, politikusok és egyszerű emberek, hogy ők sosem akartak kilépni, csak üzenni akartak Brüsszelnek, a kormánynak, az elitnek, hogy elégedetlenek. Meg az albán családnak, hogy szedjék össze a szemetet a játszótéren. De közben hitték, hogy úgysem fog nyerni a kilépés... A sokk Londonban a Brexit tényén túl tehát az, hogy Úristen mennyi idiótával élünk együtt és hogyan lehet őket visszahozni a tények világába?