2014. december 13.

Marathon a sivatagban

A tizedik maratonomra valami különlegeset terveztem. Philadelphia, New Jersey, Dubai, Tromsø, Bécs és négy New York után egy régi álmom váltottam valóra: a Las Vegas Rock ’n’ Roll Marathon. Sivatagban, télen. Spontán esküvővel (nem az enyém) :)


A Las Vegas Marathonra nem kell sorsolással bajlódni, pár hónappal előtte online jelentkezel, hitelkártya, ennyi. Ildivel hozzácsaptunk egy kéthetes roadtripet Californiában: Yosemite, Kings Canyon, Sequoia, Joshua Tree és a Mojave sivatag útbaejtésével - és ezek csak a nemzeti parkok voltak.

Két hét az úton, forró sivatagokban és havas hegycsúcsokon, mire Vegasba értünk már csak két tiszta trikóm maradt. Már négy éves a “Tűnj ki a tömegből, csak fuss” futo.blog.hu-s trikó és még bírja. Minden maratonon ez van rajtam, az ünneplőruhám. Valakinek kabalazoknija van, nekem ez (van kabalazoknim is).


Hatodszorra érkeztem Las Vegasba, de még most is ugyanaz a mondat hagyta el a számat, mint első alkalommal: Appám, ezek nem normálisak! Itt semmi sem az. De legalább jól néz ki. És olcsó. A Vegas Hilton fele annyiba kerül, mint egy panzió San Franciscoban, de azért van mindig pár egydolláros a zsebemben, a taxisnak, a bell boynak, de még a szobalánynak is illik a párnán hagyni 3 dollárt minden nap.

Tegnap még Palm Springsben voltunk, megmásztunk egy 3300m-es hegyet, ez az a magasság, ahol már masszívan légszomjad van és ólomnehéz minden lépés. Hatórás gyalogtúra volt hátizsákkal és beleszaladtunk egy negyvenfős US Marines csapatba is. Katonai hátizsakok, kigyúrt pasik, rövid haj, harcedzett arcvonások és obszcén poénok. Civil ruhájuk ellenére elég hamar lejött a foglalkozásuk. Szabadnapjukra ők is a San Jacinto hegyet nézték ki maguknak, hagytuk elmenni őket. Megnyutatott, hogy nem egyedül vagyunk a hegyen, lesz ki visszahozzon a nyakában, ha nem bírjuk tovább. Megbírtuk, visszaértünk naplemente előtt, de hogy jó ötlet volt-e két nappal a maraton előtt egy ekkora túra, az más kérdés. Majd bevisz a rutin… meg a rock’n’roll.

Vasárnap délután három óra és megyünk a Macklemore élő koncertre, rögtön a rajt mellett. Valahol lesz még Snoop Dogg is a pályá szélén meg egy csomó másik zenekar. (Azt hiszem Snoop Lion most már a neve a gangsta rappernek, én kérek elnézést) Az a Meb Keflezighi lesz az iramfutónk, aki megnyerte Bostont, New Yorkot és a legsikeresebb aktív amerikai maratonfutó, pedig már 39 éves. Az 1:45-ös félmaratont futja, direkt a normális emberekkel, jó arc. Ez pont az én tempóm lenne, de én most “fullba nyomom a kretént”.

A mezőny nagyobb része a félmaratont futja, Ildinek is élete első 21 km-e, szuper fitt, csak az a kérdés, hogy jó ideje lesz vagy nagyon jó. Velünk van Zsola is, a rákkenroll hős, a Vad Orchideák énekese és életművész. Volt már gazdag 170 kilósan és csóró 78 kilósan, most valahol a kettő között van. Vele futottam az első maratonomat sok éve Phillyben és egy napon születtunk. Meglepődhetnék, hogy pont akkor költözott Vegasba, amikor én jövök ide futni, de nem teszem. Meghívom egy Red Bullra a benzinkútnál és megyünk a rajtrácsokhoz.

Naplementekor van a rajt, 29.000 ember kiabál, felcsendül az amerikai himnusz élőben énekelve, ahogy az elhangzik a Superbowlon vagy bármilyen tízfős sporteseményen egyaránt. Öt fok van és fúj a szél, nincs melegem két trikóban, kesztyűben. Vár ránk fél óra szürkület, ahogy a narancs fények átváltanak sötétkéken át feketébe, majd négy óra éjszakai futás. Na de Las Vegas a fény városa. Lángnyelvek és ágyúdörgés a rajtnál és dübörög a hangszórókból Bruce Springsteen. Óriási hangulat van!


Az első tíz kilométeren party a világ. Lezárták a “Strip”-et mindkét irányba, a fényekkel teli megahotelek sora csak a miénk ma éjjel, a rácsok mögött őrjöngő tömeg tapsol nekünk. Mindenhonnan zene szól, a Luxor Hotel piramisa előtt egy zenekar élőben tolja a rockot. Ennél látványosabb utcát nem lehet elképzelni, mint ha a New York Times Square jönne veled kilométereken át az összes fényével.

Nyolc km-nél egy fiú és egy lány félreállnak a járdára, ahol már várja őket egy fekete ruhás fehér galléros fickó egy vastag könyvvel a kezében. Ezek házasodnak maraton közben! Ahogy a tömeg elfut mellettük, spontán tapsban tör ki többszáz ember, ők meg nevetve mondják a mondanivalójukat egymásnak, izzadtan lihegve, rajtszámmal, kezük a Biblián. Mellettem egy srác futás közben odakiált nekik: Don’t do it, bro! DON’T DO IT, NOOOO!!! A tömeg röhög ezerrel.
 

A terepet tanulmányozni a legfontosabb. Egy dolog tud megtörni egy maratonon, a monotónia és még Vegasban sem tart a party örökké. Tíz km-nel a félmarcsisok visszafordulnak a Strip csillogó fényei felé, mi akik fullba nyomjuk pedig futunk 25 km-t a pusztában. Tudtam, hogy hosszú lesz, ezért bemagoltam a fordulópontokat. Három hosszú egyenes, egy hosszú emelkedő és 40-nél érünk vissza a fénybe. Las Vegas külvárosa unalmas, kopar sivatag, sötét és hideg. Itt kell fejben egyben maradni és nem leszakadni, a vége már könnyű lesz.

Csatlakozom a 3:55 órás iramfutóhoz már a rajt után közvetlenül. Az első felén annyira jól esik a tempó, hogy többször megállok fotózni, még egy bokrot is megöntözök féltávnál, emberünk messziről látható tábláját könnyedén utolérem. Nagyon profi a srác, minden mérföldnél hangosan mondja a tempónkat és az előnyünk vagy lemaradásunk a céltempóhoz képest. Az elején több mint harmincan vagyunk, szorosan egymás mellett az iramfutó köré csoportosulva, mint a bocsok az anyamaci körül. Van hely bőven, de közel futni egymáshoz pszihésen segít, képtelenség így leszakadni, egy organizmusként mozgunk és nem is kell erőlködni, jön a tempó magától.

35 km-re már csak hatan maradtunk… és előzzük vissza a mezőnyt. Sok futó, aki a 3:30-as sávban indult és most lehagyja őket a 3:55-ös csoport. Szar érzés, voltam a helyetekben, de hányszor! Megpróbáltok ráugrani a vonatunkra, de mi csak mosolygunk. Ez a hatfős szerelvény mint kés a vajon hasít át a mezőnyön, a lassabb futók egy percig sem tudnak ránk akaszkodni, leszakadnak hamar. Az ilyen, tudom jól, ti már csak szenvedtek, mi még toljuk és baromi jó érzés. Fáj már nekem is a tempó, nem is kicsit, de a csapattal futni, tolni le a mezőnyt, hatalmas önbizalmat ad. Kőkemények vagyunk!


39 km-ig tart a lendületem, hagyom elmenni a csapatomat, már csak hárman maradtak. Nincs komoly bajom, nem akar kiszakadni a lábam tövestül, csupán szép egyenletesen fáj mindenem a kisujjamtól a fejem búbjáig. Nyugodt vagyok és fókuszált, gyere Dani, szedd össze magad, kis gyaloglás, még egy kili és vége a pusztának, újra zene, csillogás és rákkenroll. Mellettem hány egy csaj, megállok és átkarolom: “Minden oké, csak víz, JÓL vagy! Come on now, let’s go!” és elindul lassan kocogva, én még sétálok kicsit. Beérek egy nálam is lassabb srácot, megszólítom.

- Hogy hívnak?
- Greg
- Honnan?
- Waterloo, Iowa
- Én meg Dan vagyok Budapestről. Látod az a csávót ott elöl az út közepén a földön ülve?
  (mereszti a szemét)
- Aha, látom
- Az egy fotós… NEM láthat minket gyalogolni. Vágod? Ilyen fotó nem készülhet.
  (nagyot sóhajt)
- Ok… Let’s do this shit!
- See you at the Finish, dude!

Otthagyom Greget, várnak a fények, már hallom a She’s Country rock himnuszt, ne kérdezd honnan, de kívülről tudom és teli tüdőből üvöltöm. A Louis Vuitton es Prada áruházak előtt elfutva tapsolnak a nézők én pedig integetek, kiabálok nekik és verem a mellem 41 km-nél. “COME ON! I’ve just ran a marathon!!!” A tömeg őrjöngve ünnepel, csak engem, nincs itt senki, szanaszét szakadt a mezőny már rég. Így minden futónak személyes taps jár, pláne ha elvetemült fejjel lengeti karjait a feje fölött, mint egy betépett rocksztár. Ez voltam én :)

4:08 órával futok be és meg tudnám ölelni az egész világot. Meglátom az iramfutómat, ott issza a Gatorade-et egy éremmel a nyakában, megölelem őt, megköszönöm, hogy végigvitt minket a sötét sivatagon, nélküle már sokkal korábban szétestem volna. Ahogy mondani szoktam, nem adták ingyen, küzdeni kellett, de csupa öröm volt a tizedik maratonom, hatalmas party, rock fesztivál, fények és lángok. Valahol még egy bárpultot is kitoltak az utcára két rúddal és a pulton táncolt két csaj nagyon kevés ruhában. “Na azert!” gondoltam, már aggódtam, hogy elmúlik a Las Vegas Marathon táncoslányok nélkül, de no para, minden rendben.



2014. december 5.

Zoli letekerte New Yorkot

Ha november, akkor New York Marathon. Négyszer futottam zsinórban és négyszer csináltam palacsinta partit előtte. Mindig az volt a cél, hogy a versenyre ideutazó magyarokat összefogjam, mint a kint elő, futkározó édesszájú srác.


Idén más volt minden. Kezdve azzal, hogy én nem futottam. Nem sérülés, csak egy másik őszi maratont választottam: a két héttel későbbi Las Vegas Marathont - de erről majd később. Ennek ellenére amíg lesz rá pénzem, én november első hétvégéjén mindig New Yorkban leszek, bárhol is éljek.




A New Yorkba érkező magyar futók nem szervezettek, nem is tudnak egymásról, míg az osztrákok ming egyen-kabátban vonulnak az utcákon. Ez nem baj, ettől jó a futás, nem kell hozzá semmi, csak két cipő. Elég kreatív módszereket kellett bevetnem, hogy felderítsem a magyar maratonistákat, akik jönnek idén. Három éve voltunk öten, tavaly tizenöten, idén pedig sikerült 23 magyar futót felkutatnom a verseny előtt. Kezd ismertté válni a buli.

Segített ebben Kokó, a futkorászó ex-bunyós és Erika a gyönyörű operaénekesnőnk, amikor az első New York Marathonjuk után néhány interjúban megemlítették anyám palacsintareceptjét. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy egy héttel a tavalyi verseny után szüleim ülnek a budai konyhájukban, reggel 6 óra, készülnek munkába és szól a Kossuth rádió, amiben az egyik magyar futó mesél Dani palacsintájáról… Majdnem kiöntötték a kávét meglepetésükben és persze engem is azonnal felhívtak Londonban - ahol még csak reggel 5 óra volt.

Idén a facebook csoportunkban lázasan izguló kis kompániaban mindenki tudta már előre a másik érkezését, rajtszámát, fura hobbijait (az egyik srác pl. negyed-dollárosokat gyűjt) és a tervezett  idejét. Legelőszor a New York Marathon megnyitó ünnepségen találkoztunk, ahova idén is Kőrösi Csabától kértünk kölcsön zászlókat, a laza ENSZ nagykövetünkre mindig lehet számítani.

Felvonulni a piros-fehér-zöld posztó alatt másik 120 ország futóival a Central Parkban semmihez sem hasonlítható, olimpikonnak érzi magát egy órára mindenki. Semelyik más versenyen nincs ilyen a világon. A japánok selyem kimonóban és fapapucsban, a németek bőrgatyában, a kanadai csajok hockey mezben lengették zászlóikat. New York pedig tökéletes házigazdaként üdvözölte a világot, cheerleader táncoslányokkal és egy hatalmas tüzijátékkal, miközben Frank Sinatra énekelt. If you can make it there… 


Akkora lett a csapatunk, kisérőkkel együtt 35 fő, hogy megkerestem a konzulátust, nem tarthatnánk-e a palacsinta bulit náluk. Mint kiderult új konzulunk van, aki maga is aktív futó félmaratoni távon és szeretettel vár minket! Én úgy láttam, hogy mindenkinek sikerult pár órára félretennie politikai meggyőződését és annak venni ezt a bulit aminek szántam: magyar futók a világ másik oldalán tapasztalatokat cserélnek és közben tömik a fejuket az otthonrol hozott házilekvárral töltött palacsintával. Csináltam 150 palit, Viktor meg rittyentett egy villám-spaghettit, nem maradt éhes senki.

A buli sztárja nem a főkonzul volt és nem a sztárszakacs, aki a saját újságírójával jött… A buli valós sztárja három fiatalember volt a Suhanj alapítványtól. Fenyvesi Zoli mozgássérült és kézi biciklivel fogja letekerni a 42 km-t, Robi és Hunor pedig látássérültek és kisérővel fogják lefutni ugyanezt. Kisérőjük Gusztos Péter úgy futja le a teljes távot velük, hogy nincs is rajtszáma, neve nem kerül be az eredménylistába sem. Ennél önfeláldozóbb dolog kéves van a sportban. Van egy bizarr szépsége annak, amikor a három fogyatékkal élő atléta egymás kezét fogva elindul az erkélyre a csoportfotó kedvéért és a tolószékes mondja az őt toló látássérült barátjának, hogy “Vigyázz, lépcső!” A legvidámabb és legszerényebb futók, akikkel valaha találkoztam.


A verseny napján én is reggel ötkor keltem és mentem Viktorral és Zsuzsival a futókat a rajthoz vivő Staten Island Ferry-hez. Fotóztam ahogy a felkelő nap rásüt Lady Liberty-re, szívtam be a kámforos izomlazító krémek illatát és összeszorult a gyomrom, mint minden verseny előtt ilyenkor. Nem irigyeltem őket, +1 fokban jeges szél fújt, nem lesz könnyű nap, az már látszott.

A végső rajtzónába már nem mehettem be rajtszám nélkül, kézlábtörést kívántam Viktornak és visszakompoztam Downtown Manhattanbe. Míg én egy szalonnás rántottát toltam az arcomba, Viktor, Kokó, Edina, Péter, Kriszta, Zoli és a többiek elrajtoltak a viharos szélben. Utólag mesélték, hogy a nagy hídon Brooklyn felé össze-vissza egymáshoz lökdöste őket a szél, mint ha részegek lennének. New Yorkba nem azért jössz, hogy megjavítsd a rekordodat, de a jéghideg szembeszél fogcsikorgató és frusztráló volt.

Míg a mezőny eleje feltávnál járva kaptatott fel a Queensboro Bridge-re én elfoglaltam fotós helyemet a befutó előtt párszáz méterrel, picivel 42 km előtt az 59. utcán. Percre pontosan tudtam melyik társunk mikor várható, de előbb jönnek az elit futók, először a nők aztán a férfi mezőny. Érdekes, hogy a hivatalos eredmény szerint a győztes és a második között csak 2 mp különbség volt, az 59. utcan a szemem előtt kergették egymást egészen a célig. Mégis ahogyan elsuhantak alig pár centire tőlem, teljesen nyilvánvaló volt, hogy csakis Kipsang nyerhet. A másik futó hősiesen üldözte, de alíg élt, míg a kenyai csak mosolygott, hogy “Na mennyit gyorsítsak, kiskomám?” Közben egy olimpiai bajnok, egy világbajnok, a tavalyi NYC győztes és egy korábbi világrekorder mind mögöttük lemaradva.


A kerekesszékes és kézibringások mezőnye nem nagy, pár tucat embernek engedik csak a rajtot, a világ legjobbjainak, hogy beérjenek még mielőtt a 60.000 fős mezőny utolérné őket. A New York-i közönség amúgyis őrülten szurkol táblákkal, kiabálva, tapsolva, de ezeknek a fogyatékkal élő atlétáknak külön taps jár egyenként. Még van tíz perc az első futókig a főmezőnyből, teljesen üres a hosszú 59. utca, várunk, a Columbus Circle felől valami zenekar még idehallatszik kicsit.

A távolban megjelenik egy kézibringás versenyző, de nagyon lassan jön, minden tekerés egy erőfeszítés, nem vidám ez a 42. kilóméter. A tömeg tapsolva várja a nekünk térdmagasságban suhanó járgányt, amikor egy négyéves kislány rózsaszín kabátban a babáját a földre dobja, hogy áthajolhasson a kordonon. Egyik kezével kapszkodik, a másikat kinyújtja pacsiért. Még messze van a tekerő srác, de ő már várja. Ahogy közeledik, a tömeg csendesebb lesz, mindenki figyeli, vajon meglátja-e a kislányt és lesz-e ereje belecsapni. Én nem hiszem, nagyon elgyötörten és lassan jön, de azért arra célzok a kamerámmal.

Nem csak belecsapott, de rá is mosolygott! 


A tömeg óriási tapsviharban tört ki, remélem a célig repítette a srácot a hirtelen rajongás. Megcsináltam életem fotóját, de csak amikor elsuhant mellettem a kézibringás, akkor ébredt bennem a gyanú, Te jó ég, ez nem Zoli volt?? De már el is tűnt a cél felé. Jön a főmezőny, Péter óriási 3:14-el fut be, húsz centire a vállamtól, agyonfotózom, de nem vesz észre. Jön Viktor 3:33-al, első maratonja, még mosolygott és integetett is. Aztan Kokó 3:43-al és a többiek utána.

Idén dobtunk először verseny utáni partit is, Péter meghívta a csapatot harlemi apartmanjába és feleségével csináltak gulyást meg császármorzsát. Este nyolckor szép lassan szállingóznak be a magyar futóink, már zuhanyozva, éremmel a nyakban, fájdalmasan sántikálva, de hatalmas mosollyal. A konyhában állva lapátoljuk a gulyáslevest kenyérrel és mindenki felidézi a szelet, a két mocsok nagy hidat, a soha véget nem erő First Avenue-t és a Central Park dombjait. Nincs itt semmilyen arcoskodás, kivagyiság, a 42 km mindenkit lecsupaszított, fáradt és büszke futókat látok, akik hátbaveregetik egymást. Még én sem tudhatom, hogy min mentek keresztül, csak ők tudják és ez összekovácsolta őket pár óra alatt.


Előveszem kamerámat és megmutatom Zolinak a pacsizós képet, “Te Zoli, ez nem te vagy…?” De bizony ő az és majdnem kiesik a pohár a kezéből, amikor meglátja. Nagyon meghatotta, hogy a kislány már messze tőle kihajolt, csak neki, pont az ő magasságában. Csak azt nem érti, hogyan lehettem a 42 km hosszú pályán két millió szurkoló mellett pontosan velük szemben a megfelelő pillanatban? Hát ezt én sem.





2014. szeptember 22.

A nagyi, aki lehagyott

Minden sport kivalo arra, hogy helyretegyen. Nem letorjon, csak hogy tudd hol vagy a rangletran es mindig van feletted is valaki. Inspiralo megismerni oket. A mai inspiraciom egy 70 eves nagymama volt a Bristol Half Marathonon.



Van meg ket felmarathonom az idenyzaro nagy versenyem elott: a Bristol Half es a Birmingham Half, majd novemberben lesz a csucs: a Las Vegas Marathon. Edzek kemenyen, odaig fajult a dolog, hogy mar palyara is jarok gyors ezreket tolni. Mar feluleseket is csinalok. Sose hittem volna, de segit.

A mai Bristol Half elott talalkoztam Kardos doktorral, Dublinbol repult at, az ireknel el felesegevel es harom majdnem felnott gyerekevel, 43 eves es 3:07 alatt futja a marathont,  egy oraval gyorsabb nalam... Azt mondja jo uton vagyok a palyas repulofutasokkal, de azert ha leadnek par kilot, konnyebb lenne. Most vagyok 74 kg… sosem voltam az a vastag nagy zabas gyerek, na majd ezen is dolgozunk.


Az Avon folyo partjan a Clifton Bridge alatt
A verseny elott meg talalkozunk par magyar futoval, eppen SMS-elek nekik, amikor latom, hogy ugyanabban a kavezoban ulnek, mint mi. Ani, Geza es baratnoje es az en szurkolotaborom, edzom, fotosom Ildi. Spontan magyar kompania itt az Avon partjan. A remek rajtolasi rendszernek koszonhetoen mindenki a sajat tempojaban tudott futni, elol a gyorsak, hatul a lassabbak, jo szeles utak, elfertunk. Az elso tiz km-en nem volt oriasi szurkolas, csak az Avon folyo partjan csattogott tobbezer cipotalp szep csendben, amig mi a hatalmas granit sziklafalak volgyeben elsuhantunk a Clifton Bridge alatt.

A masodik tiz km mar a varosban ment ujra, sok kanyarral, de tobb szurkoloval is. Egy csapat japan tam-tam dobos, egy szaxofonos, egy csapat fiatal katona vizet osztogatva dobta fel a hangulatot. Tipikusan angol szokas, hogy amikor atfutunk egy hid alatt vagy bemegyunk egy alagutba, akkor egy futo elkezdi uvolteni:

- Oge Oge Oge!!!      Majd a tomeg valaszol…
- HOI HOI HOI!
- Oge! - HOI!
- Oge! - HOI!
- Oge Oge Oge!!! - HOI HOI HOI!


Kepek: https://picasaweb.google.com/daniel.varga12/BristolHalf

Ezen a versenyen nem volt nyulam, bar volt par csinos szuk nadrag elottem, de olyan pocsek napom volt, fajt ez is az is, alig eltem, csak kuzdottem a tulelesert az elejetol fogva. 16 km-nel szokott elvalni a buza az ocsutol, vannak akiknek befeszul a tartasuk, csunya mozgassal kuzdenek az utolso kilometereken es vannak akik ilyenkor is szep mozgassal meg rakapcsolnak es elkezdenek finoman gyorsitani. En probalok raakaszkodni ezekre a profikra, hogy huzzanak egy kicsit, mindjart ott vagyunk, gyerunk Dani!

Geza, Dani Londonbol es Peter Dublinbol

17 km-nel egy hosszu balkanyarban elozom a lassuakat rakaszkodva egy triathlonos-testu ferfira, nyomjuk le a mezonyt a kulso iven, amikor a szemem sarkabol meglatok egy nalam ket fejjel alacsonyabb not. Minket eloz a meg kulsobb iven! Hatranezek es egy 70 eves mamat latok, latex naciban, csupa osz hajjal, hofeher borrel, pirospozsgas arccal. Es eppen tol le engem meg a triathlonos fickot…

Ranezek az oramra, 18 kili, 4:50 perc/km tempoval megyunk es a mama tavolodik! Nem is a sebessege dobbentett meg, hanem az arcan az a magabiztos kifejezes, az a felszabadult orom, hogy Jolvan gyerekek, ez buli volt, de most mar huzzunk bele, mert meg kell fozzem a levest az uramnak.


Eselyem sem volt rakapaszkodni a suhano nagyira, hagytam elmenni es vegul 1:44:52-vel zartam, nem olyan rossz az, harom eve nem volt ilyen jo idom. Ahhoz kepest, hogy szar napom volt, egesz szepen preseltem a szuszt. Hazaerve elso dolgom volt megnezni a mama idejet. 

Neve: Sue Nicholls, kora: 70 eves, Bristol Half ideje: 1:41 ora.

Epilogus: Kis guglizas eredmenyekeppen kiderult, hogy Sue-t az Egyesult Kiralysag legsikeresebb senior futojanak valasztotta az Athletics Weekly. Meg csak negy eve fut, de sorban szorja ki az 1:40 koruli felmarathonokat. Tavaly futott eloszor teljes marathont, a London Marathon szervezoi kertek meg, hogy volna-e kedve indulni. Volt. Sue 69 evesen, csupa osz hajjal, elso marathonjat 3:35 ora alatt teljesitette - ezzel pont fel oraval gyorsabb nalam. 



2014. augusztus 19.

Rendorallam

Tegnap ota haborus allapotok uralkodnak  Missouriban, ma reggel a kormanyzo kivezenyelte a National Guard-ot, hogy segitsenek megfekezni a zavargasokat. Egy fegyvertelen fekete sracot lott agyon egy feher rendor par napja. Ez az eset csak olaj volt egy forro tuzre.


A pontos reszleteket lehet sosem tudjuk meg, mert nincsenek komplett video felvetelek az esemenyrol, de annyira sablonos a tortenet, hogy sok magyarazatra nem szorul. Ket fekete srac setal az utcan gyalog, fegyver nelkul, a rendorauto megall, dulakodas lesz es a 18 eves Michael Brown kap hat golyot a fejebe, a helyszinen meghal. A baratja Johnson el.

Ferguson, Missouri, 2014 (c) huffpost.com
A rendorseg szerint Brown a rendor fegyvereert nyult. Mint ha egy rossz filmben lennenk, sosem ertettem, hogy ez a kifogas mikor mentseg egy fegyvertelen ember lepuffantasaert. Egy kepzett es fegyveres rendor aki kocsiban ul megallit egy fegyvertelen jarokelot, abbol hogyan alakulhat ki olyan helyzet, hogy le kell loni a sracot? Hat golyoval, szembol, kozvetlen kozelrol?

Az elkoveto rendor nevet hat napig nem hoztak nyilvanossagra, mert feltettek a testi epseget, de mara az 'I support Officer Wilson' facebook oldalt tobb mint 20.000 ember lajkolta. Ferguson, Missouri utcain pedig zavargasok tortek ki, kijarasi tilalmat rendeltek el es megjelentek a National Guard harckocsijai.

Obama elnok TV-s beszedet tartott nyari szabadsagarol, miszerint USA fougyeszet bizza meg a reszletek kideritesevel, es bar sosem oke a rendorok elleni eroszak, az sem oke, ha rendorseg valkinek korlatozza a szolasszabadsag vagy bekes gyulekezes jogat. Bekere es turelemre kerte az embereket, amig kivizsgaljak.


Ennel sokkal nagyobb botrany volt 2012-ben, de abbol hajszal hijan nem lettek zavargasok. Talan azert, mert nem rendor volt az elkoveto, hanem egy polgaror. A polgaror egy teljesen civil szemely, aki a szabad idejeben koroz a kocsijaval estefele es ha lat valami gyanusat felhivja a rendorseget. Semmilyen joga nincs. Mivel Floridaban vagyunk, nyilvan van fegyver nala, mert itt gyakorlatilag mindenkinel van.

Obama beszede: whitehouse.gov

A legfelhaboritobb eset, amit el lehet kepzelni. A 17 eves fegyvertelen fekete srac Trayvon egy kapucnis pulcsiban setal haza, hona alatt a konyveivel. A feher polgaror Zimmerman a kocsijaval megallitja, dulakodnak es lelovi. O hivja a rendorseget, azt mondja onvedelem volt, meg aznap este szabadon engedik, az ugy lezarva. Hat hettel kesobb a hatalmas media-felhaborodast kovetoen New Yorktol Californiaig, megis elfogjak es gyilkossaggal vadoljak. Masfel ev mulva kezdodik a birosagi pere, ahol rovid ket het alatt tisztazzak minden vad alol. Nem sikerult a vadnak bebizonyitania, hogy nem onvedelem volt. Ez volt a hires Florida vs Zimmerman per.

Floridanak vannak a legszabadabban ertelmezheto onvedelmi torvenyei, az un. Stand Your Ground Law. Gyakorlatilag nem csak a sajat otthonomban, de az utcan is ha veszelyeztetve erzem az eletemet, valaszolhatok a fenyegetettsegre halalos erovel, vagyis lohetek. Ha csak ketten voltunk ott, akkor az ugy korulmenyeit bizony csak tolem fogjatok hallani. Egyszeru.

Az eset kovetkezmenyekeppen New Yorkban es mas varosokban is utcara mentek az emberek un. "Million Hoodie March" ahol mindenki kapucnis pulcsiban menetelt bekesen, foleg feherek mutattak ki a szolidaritasukat ily modon. Az elkoveto Zimmerman ugyanis ezt hozta fel vedelmeben, hogy miert volt gyanus neki a fekete srac: mert 'hoodie' volt rajta. Nem vicc.



*** A rendorseg haboruban

Az utobbi evekben egyre brutalisabb az amerikai rendorseg barmerre nezunk. Tobb ujsag megirta, hogy ha barki New Yorkban fegyvert rant egy rendorre, akkor az illeto meghal, ez evidens, de nem ritkan 90-100 golyot talalnak a helyszinen. Ennyit lottek ki ra a rendorok. Nemetorszagban a rendorseg tavaly 85 golyot lott ki: 50 golyo figyelmezteto loves volt, 36-ot bunozokre celozva, 15 ember sebesult meg es 6 ember halt meg. Egy 80 millios orszagban a rendorseg egesz evben 85 golyot hasznalt es mindegyikkel el tudnak szamolni! Harlemben egyetlen fekete drogkereskedo kapott tobbet...

A Boston Marathon robbantasok utan ket napig uldoztek a ket elkovetot, kijarasi tilalmat renedeltek el a varosban es itt is kizavartak a National Guard-ot is a rendorseg melle. Tankokkal. Harci helikopterekkel. Amerika bar orult a sikeres akcionak, elfogtak a menekuloket, de meg ez a haboruhoz szokott felfegyverkezett orszag is meglepodott, hogy milyen arzenalja van egy teljesen normalis rendorsegnek.

Boston Manhunt

A Pentagon jopar eve ahelyett, hogy leselejtezne az Afganisztanbol visszahozott tankokat es pancelozott konnyebb jarmuveit, inkabb eladja a rendorsegnek olcson. Granatvetokkel es raketakkal egyutt. Es ha a fiuknak uj jatekszere van, azt hasznalni kell. A 80-as es 90-es evekben terjedtek el az un. SWAT reszlegek a rendorsegen belul, ezek olyan specialis alakulatok, amelyek erovel hatolnak be emberek otthonaba es allitanak elo bunozoket.

A legtobb US allam nem kozol statisztikat errol, de ahol van adat, onnan azt sejtjuk, hogy Amerikaban evente 80.000 SWAT bevetes tortenik, mig husz eve alig volt evente 2000. De husz eve folyamatosan csokken a bunozes. Regen csak akkor ment ki a SWAT csapat, ha fegyveres bunozot akartak elfogni, ma a bevetesek fele fegyvertelen hazkutatasokbol all. Marmint a gyanusitott a fegyvertelen, a SWAT csapat az Afganisztanbol hazajott pancelozott Humvee dzsipekkel jon granatvetokkel.

Es ki az a National Guard? Az amerikai hadseregnek a divizioi (Army, Navy, Marines, Air Force) nem vegezhetnek polgari feladatokat, csak a rendorseg. Valamint ezeket a szovetsegi kormany fizeti. Ellenben a National Guard az egyes allamok hadserege, az allamok fizetik. A National Guard bevetheto polgari feladatokra, ha a kormanyzo kihirdeti a kulonleges vagy katasztrofa allapotot.

Osszefoglalokent idezem Bill Mahert az HBO-tol: "Felek a rendorsegtol es en feher vagyok" 


A brit parlament elott (Big Ben) all ketto darab fegyveres rendor, mig egy manhattani metro megalloban siman van egy tucat gepfegyveres egy atlagos kedden. A sima angol rendorsegnek meg pisztolya sincs. Latszolag egesz jol mukodik az orszag.

2014. július 21.

Minden falon egy történet

Vasárnap betértem egy konditerembe West Londonban, nem a világ vége, de nem is belváros. Ne nagy helyet képzelj el, egy régi kis templomot alakítottak át, a két szint együtt talán száz négyzetméter, családias környezet.

A falon kirakva pár kép, de más helyekkel ellentétben nem testépítő bajnokságokról vannak a fotók, hanem tagoknak a vicces képei azok. Az első, amin megakad a szemem, egy ötvenes férfi teker valami szobabiciklit és tart egy lapot a kezében, hogy “Best wishes to West 4 Gym”, alatta a felirat: Edzőtársunk Piers teker 5 mérföld / másodperccel, STS-132.



Piers Sellers teker 28000 km/h-val
Gondolkoztam egy picit, hogy na megint hülyeséget írtak, 5 mérföld/sec, bringával nem tud annyival tekerni, ha mondjuk egy repülőn tekerne… de hát az is kb. 500 mérföld/órával megy, sehogysem stimmel, talán egy űrhajón, esetleg. Várjunk csak, ez az STS rövidítés ismerős, Floridában láttam, a NASA központban, ez nem a Space Shuttle missziók kódjele? A képrol nem nagyon derül ki, hogy súlytalanságban lenne vagy egy nappaliban, akkor irány a Wikipedia.

Kéremszépen az STS-132 valóban egy Space Shuttle küldetés, amin Piers Sellers edzőtársunk mint rangidős kutató vett részt. A világűrben teker, tényleg 5 mérföld/másodperccel, és ezen a fotón ezt a konditermet üdvözli, mert pár éve még ide járt edzeni. Oké, erre nem számítottam.

Miért gondoltam, hogy erről írni kellene? Olvasóimnak nagy része a “Papirok nelkul” cikket megtalálva téved ide, vagyis magyarok, akik szeretnének Amerikába menni szerencsét próbálni, papírral, papír nélkül és gőzük sincs, hogy merre induljanak el. Sokszor írnak nekem privát mailt, hogy adjak pár tippet vízummal és mással kapcsolatban, mert nincs nagyon hely, ahol erről lehetne olvasni magyarul. Erre én válaszolok is a legjobb tudásom szerint, sose lehet tudni, lehet ő lesz a következő Linus Torvalds

De lássuk be, a legtöbbjük számára álom marad, el se indulnak mert túl nagy a hegy. Vagy kijutnak és nem lesz American Dream, hanem szívas, sok éven át. Az élet kemény. Néhánynak sikerül, de nagyon kevésnek.

Kitartás, Sose add fel, Kövesd az álmaidat, ezek jó szlogenek, de valójában rohadt sok verejték van egy-egy siker mögött. Én csak maroknyi híres embert ismerek személyesen, közelről, el nem tudjátok képzelni mennyi kudarc van mögöttuk és mennyit dolgoznak. Nem csak a csúcshoz vezető úton, hanem a csúcsra érve is! Piers Sellers története, aki az ű
rbe jutott ebből a zsebkendőnyi konditeremből, erre emlékeztetett.


Csak címszavakban, amit Wikipedián lehet olvasni Piers Sellers életéről:
  • Angliában születik, ahol a biometeorológia doktora és pilóta lesz a légierőnél... itt álljunk meg egy pillanatra és olvassuk el mégegyszer: Air Force pilóta meg bio-izé PhD és kiemelkedő számítástechnikai programozó, 25 évesen!
  • Az USA-ba költözik, a NASA-nál kezd el dolgozni, 29 évesen jelentkezik először asztronautának, de az amerikai állampolgárság hiánya akkor még ezt erősen nehezíti
  • 36 évesen lesz amerikai állampolgár és 41 évesen választják ki űrhajósnak. Ettől még nem repül automatikusan, csak benne van a “repülhetnek” kategóriában egy kétéves kőkemény kiképzés után, aminek részeként Moszkvában is kell szolgálni és kell alap szinten oroszul tudni
  • 47 évesen repüli első földön kívüli misszióját az Atlantis űrsiklóval
  • Összesen háromszor lövik fel ezután, 35 napot tölt a világűrben és hat űrsétán vesz részt


Csak annyi jutott eszembe, hogy egy fantasztikus korban élünk, a lehetőségek korlátlanok. De rengeteget kell dolgozni érte.






2014. július 10.

Team USA Braziliaban

Negy eve meg New Yorkban eltem es a helyszinrol tudositottam, hogyan elik meg a jenkik a Del-afrikai foci vebet. Azota a nemet Jurgen Klinsmann lett az amerikai focicsapat edzoje, aki az utolso nemet vilagbajnoki csapatban volt csatar 1990-ben. Sok valtozott negy ev alatt.

Nem mondom, hogy Amerika foci lazban egne, ne tulozzunk, de mindenki beszel rola. Vegkepp mindenki. Az osszes napi es heti talk show, late night show, Jimmy Fallontol, Jon Stewarton at Steven Colbertig, napi szinten izgulnak a teman. A legjobb megis John Oliver, egy brit humorista de regota USA-ban el es most mar sajat musora van az HBO-n, o foglalta ossze a legjobban, hogy mi is a FIFA, ezt nem lehet uberelni:



Lassan kezdem erteni, mert ok is bevalljak, hogy nem arrol van szo, hogy Amerikaban nem eleg nepszeru a foci, mert szineszkednek a jatekosok es a kemeny sportokhoz szokott amcsik ezt nagyon nem komaljak. Vagy hogy minden feher amerikai diaklany focizik gimiben es ezert naluk inkabb lanyok hobbijakent ismert a soccer. Reszben igaz, de…

Sokkal inkabb arrol van szo, hogy jobban szeretik azokat a sportokat, amik _csak_ az ovek. American Football, Baseball, Basketball, amit nem kell megosztani a vilaggal. Vegulis az angolok is ragaszkodnak a Crickethez, pedig a vilagon par Commonwealth nemzetet leszamitva a kutyat nem tud lazba hozni. De az ovek. Plane utolsonak erkezni egy partyba, ahol mar vannak elit csapatok, ahol megverhet minket akar Horvatorszag is? A nagy USA-nak ez sehogy sem izgato.


Amerikai foci szurkolok

Kozben egy ekkora bulibol kimaradni, ami *A* legnepszerubb sport a bolygon, aminek csak negyevente van vilagbajnoksaga, abbol nem kene teljesen kimaradni, es ha indulunk, jo lenne nem kiesni az elso korben, megiscsak Amerika vagyunk, legutobb ki vert ki minket, Ghana? Na neee. Es akkor leszerzodtettek Klinsmannt meg Jack Bauert.

Azt mindenki tudja, hogy Jurgen Klinsmann foci VB-t nyert a nemetekkel huszonvalahany eve es 2006-ban edzokent az elodontoig vitte oket. A mostani VB elott jelent meg egy tobboldalas TIME cikk rola. En is csak innen tudom, hogy Klinsi kozel husz eve Kaliforniaban el es imadja Amerikat. A 2006-os nemet csapatot is reszben tavolrol, Skype-on keresztul edzette es szandekosan beepitett a nemetek konzervativ jatekaba amerikai elemeket. Spontan, agressziv, rizikos, eloremozdulo, tamado jatekra nevelte a nemet csapatot es majdnem dontobe jutottak vele.

Iden ugyanezt csinalja Klinsi forditva, az amerikai csapatnak tanitja a nemet vedekezest, a pontos passzokat, a csapatkent elindulunk elore jatekot. Es kikkel vannak egy csoportban az amcsik? A nemetekkel, akik ma is a Klinsmann altal lefektetett alapokon edzenek, hiszen Klinsi akkori szarnysegedje Joachim Low a mostani nemet edzo. Ennel bizarrabb nem is lehetne az USA-GER talalkozo. It’s personal.

Klinsmann mint uj U.S. Coach es utodja Low
En az USA-Portugalia meccset Tromsoben neztem, a marathonrol befutottam hajnalban, nappal aludtunk es ejfelkor volt a meccs. Odakint sutott a nap az ejjel kozepen es a hotel lobbiban amerikai marathonfutokkal szurkoltam egy nagy TV elott. Latvanyosan jol toltak az amcsik, szuper jatekkal tartottak sakkban Ronaldo csapatat es csak az utolso percben lett egyenlites a portugalok reszerol. Ez a jatek felpezsditette az amerikai mediat, karnyujtaskozelbe kerult a tovabbjutas.

A hatalmas Amerikanak ugyanis egyetlen elvarasa volt, nem is elvaras, kis remeny, hogy tovabbjussanak az elso fordulon. Ketszer verte mar ki oket VB-n Ghana, Portugaliat es Nemetorszagot pedig nem kell bemutatni. Nehezsulyu ellenfeleket kaptak a csoportjukba, szinte kilatastalan feladat a top 2-be kerulni itt. De nem csak megteltek a kocsmak New Yorkban es LA-ben is, minden korabbinal nagyobb szurkolas volt odahaza. Elfogadtak volna, ha ilyen csoportban megsem jutnak tovabb, de remenykedtek.

Ha feltunt, hogy ujabban kiirjak a VB meccseknel, hogy melyik jatekos hany km-t futott, ezt is az amerikaiak kedveert vezettek be. Ugyanis imadjak a statisztikakat. El nem tudjatok kepzelni, hany jatekos statisztikat kell egy atlagos felnott amerikai ferfinak tudnia, ha hozza akar szolni a kaversarokban zajlo beszelgetesekhez. Hany lepattanot szerez jatekonkent atlagosan, hany yardot dob meg mittudomen. Mindezt abban az orszagban, ahol ugy vesznek kocsit, hogy "A V6-osat kernem, pirosban, koszi". Fene se erti ezt.

A kedvencem az ESPN ket reklamfilmje volt, amiben Kiefer ‘Jack Bauer’ Sutherland konferalta fel az USA-POR es az USA-GER meccseket. Magasztalva az ellenfeleket de kozben buszken vallalva, hogy mi viszont szivvel jatszunk amig meg nem halunk. Nem baratsagos meccsre jottunk, ez haboru. Mindezt Southern American zenere es Jack Bauer hangjan, ez kell az amcsiknak, drama, ver, agresszio! Hogy ilyet szol: “Biztos lattatok az ujsagcimeket. Mi nem olvastuk. Eppen a vert toroltuk le arcunkrol, a sebeinket kotogettuk. Egyesek szerint a nemetek gepek. Szerintunk emberek, akik ugyanugy vereznek. It’s time to move on.” Kis szovicc, ideje tovabblepni ill. tovabbjutni…

1. Jack Bauer konferalja fel az USA-POR meccset az ESPN csatornan


2. Ugyanaz az USA-GER meccs elott - EPIC



Az amerikai focicsapat Braziliaban tovabbjutott a masodik forduloba, eletukben eloszor, es Portugalia mehetett haza Ronaldostul, kevesen hittek volna ezt. Odahaza pedig buszken fogadtak a fiukat es tudjak, hogy remek uton jarnak. Riszpekt!



2014. július 4.

Marathon a sarkkor felett

Valami tényleg furcsa lehet a fejemben, mert amikor tavaly ősszel egy új barátom, akit egy napja ismertem, mondta, hogy ő jövő nyáron marathont fog futni Norvégiában, 800 km-rel a sarkkör felett, én tíz perccel később már regisztráltam is.

A Tromso Midnight Sun Marathon különlegessége, hogy június 21-én, a leghosszabb napon az évben, éjfélkor futják és közben végig süt az arcodba a nap. Mert a nap ott fent északon május és augusztus között nem megy le. Én felszálltam rövidujjúban a napsütéses Londonban és három órával később Tromsoben meglepetten baktattam a géptol a terminálig, szakadó esőben, 3 fokban. Már fentről látszott, hogy Oslo felett egész Norvégia be van takarva hóval. Június utolsó hetéről beszélünk, ez itt még éppen tél. Az éjféli nappal csak próbálják szépíteni a zord valóságot.


Képeim Észak-Norvégiáról: https://picasaweb.google.com/daniel.varga12/Nordkapp  

A prospektusbol - a ho vegulis stimmelt...
Itt a világ végén minden kicsi és családias. A hotelünk száz méterre van a rajt/finishtől, ez még jó lesz, ha tényleg esni fog az eső végig. A mezény mindössze 550 fős. Ebből négyen vagyunk magyarok, Kriszta, aki beszervezett engem, Attila, Andrea és én. Andival a hotel lobbiban már előző nap összefutottunk, Attilával csak a rajtnál spontán, hallottuk ahogy elbúcsúzik magyarul a kísérőjétől. Nem egy 20.000-es mezőny, de van ennek is varázsa. A rajt előtt fél órával eláll az eső, kellemes 5 fok lehet, szélcsend, hosszúnadrág, kesztyű, pulcsi, este 9 óra, RAJT!

Felkészültem minden szinten, az eddigi 8 marathonomból egyetlen alkalom volt, amikor testileg és lelkileg teljesen rendben voltam, 2011 New Jersey 3:53h, nem meglepő módon akkor futottam a legjobb időmet. Most éreztem megint, hogy minden stimmel, rég nem volt ilyen. Érdekes módon ilyenkor is izgulsz, sőt, kifejezetten félsz. Ugyanis ha jó formaban vagyok, az csak egyet jelenthet. Ma nekimegyek, ma nem futni jöttünk, hanem a csúcsért, megjavítani a saját rekordomat, semmi más nem érdekel. Ehhez oda kell mennem, ahol még nem voltam, be a vörös zónába és tartani, tartani, nem megtörni.
Rajt elott elall az eso

Az útvonalat is bemagoltam, kifutunk a reptérhez, 10 kilinél fordulunk, 20-nál lesz az a marha nagy híd, kimegyünk a városból keletre, 32-nél fordulunk, 40-nél ugyanaz a híd mégegyszer majd a Finish a hotel előtt. Ezeket a fordulópontokat precízen fejben tartani sokat segít, nehéz egy hosszú egyenesen végigfutni úgy, ha nem tudod pontosan hol a vége ennek a szakasznak. És tartalékolni kell lelki energiát egy ekkora hídra, hogy amikor jön, rá tudj kacsintani: “Már vártalak, te kis mocsok…”

Annál meglepőbb volt, amikor elindult a mezőny, de visszafelé a pályán. Két km-nél jött a híd, nem húsznál. A fejemben az összes fordulópont felborult és percekig gondolkoztam, hogy talán elrontotta az eleje az első kanyart? Vagy én olvastam rosszul a térképet? Na mindegy, a vége így is 42 km, a GPS óra meg segít. De még a kirakott km táblák is fordítva voltak, először láttuk, hogy 40, utána 37, majd jött a 35-ös tábla. Ugy tíz perc utan esett csak le, hogy ezt direkt csinálták. A norvégok azt írjak ki, hogy mennyi van még hátra, a térképre is, a pályán is. Sehol a világon nem láttam még ilyet.

A nagy hid 2 km-nel

A rajt/cél zonát elhagyva, így este tíz után nem vártam sok szurkolót, de mégis voltak. Nem sokan, minden km-nél volt egy család, aki kijött a háza elé integetni. De rendes szurkolás volt, HEJA HEJA HEJA kiáltásokkal buzdítottak minket és a gyerekek adtak pacsit mindenkinek. Mondjuk az 500-as mezőny elég hamar elvonul, az 5 fok az nekik nem hideg és 63 ország futóit látni idefent északon csak számít egy kis kuriózumnak. Fekete futót nem láttam. Volt egy brazil csapat, akik a pálya menti panzió emeletéről kiabáltak, sörrel a kezükben, a lányok a trikójukat emelgetve rázva a ráznivalót. Valahogy így kell, gyerekek, Go Brasil! :)

Brazil szurkolok Tromsoben
A tengerparti pálya szép, de nagyon be volt borulva, teljesen szürke minden, ezért 5 km után elég monotonná vált. Ekkor találkoztam a nyulammal, ami ismét végzetes lett számomra. Az ideális nyúl az én tempómban fut, letisztult profi a mozgása, tehát  nem lassul, nem gyorsul, tudja mit csinál. Ha ezen felül még nőnemű és jó lábai vannak, az nem kötelező, de sosem hátrány. Pont egy ilyen előzött meg 8 km körül, lehetett talán 25 éves. Akkor követjük egy kicsit. Sok előnye van ennek, nem kell figyelnem a tempót, nem kell figyeljek semmit, a fejem teljesen pihen, nem kell erőlködjek csak pörögnek a lábaim és ha az ő mozgása laza, az megnyugtat engem is, az én mozgásom is laza lesz. Suhantunk el a mezőny mellett, egy örömutazás volt, de ő a 3:30-as marathon tempójat futotta, az én célom pedig 3:50 volt… Ki fog nyírni a csaj, Dani, hagyd elmenni. Jó, mindjárt, még a hídon felhúzatom magam vele aztán felőlem mehet. 

Husz km, ugyanaz a hid visszafele
Pontosan 1:54 órát kellett volna fussak félmarathonra, ehelyett 1:45-tel blokkoltam és persze tudtam, hogy ez nagy felelőtlenség volt. Mégis kirobbanó formában éreztem magam 21 km-nél, semmi bajom nem volt, nyúl elment, toljuk a saját tempónkat innen, minden oké. A marathon a fegyelmezett emberek sportja és a túlbuzgó kezdők megfizetik a tanulópénzt. Dánielnek ma este 25 km-nél hozták a számlát, savasodtam, éheztem, kisebb görcsök itt ott, megkezdődött a szenvedés, amit csak 35 körülre terveztem. Fejben legálabb erős maradtam végig, préseltem a szuszt, bár volt hogy megálltam, de nem pihenés volt, hanem sportos gyaloglás. A végén egy 60 éves magas szikár német nő kínlódott mellettem, néha megállt, majd futva visszaelőzött. Amikor harmadjára állt meg és előredőlt a térdére támaszkodva, megfogtam a vállát és halkan rászoltam: Start walking! You have to walk, Nora! WALK! Felocsúdott és elindultunk együtt az “1 km” tábla felé.

Az utolsó km már a belvárosban volt, éjjel 1 óra, ugyanolyan világos van, mint amikor elindultunk, viszont azok a bulizó fiatalok, akik a rajtkor indultak a kocsmákba, most szembe jöttek, ittasan, miniszoknya-magassarkúban bicegve, kiabálva, kitörő jókedvvel. Én meg ott mászok majdnem négykézláb túlélő módban. Három sarokkal a cél előtt két tagbaszakadt birkozó norvég részeg  mellém szegődik, elkezdenek velem futni és tíz centiről üvöltik a fülembe, hogy UUUUUAAAAAAHHHH, perceken át. Mondtam, hogy Koszonom, de most hagyjatok, meghalok. KONYORGOM HAGYJATOK! És elgondoltam, hogy két lépés múlva megállok és teljes erőből tökön rúgom mindkettőt a sétálóutca közepén, teljesen komolyan gondoltam. Ahhoz képest, hogy az előbb még a sétálás is nehezemre esett, érdekes gondolatok voltak ezek így éjfél után.

Ekkor meglátott hármunkat egy neon ruhás szervező, nyújtotta a nyakát hogy kell-e segítség, én futás közben kinyújtott karral rámutattam és kiáltottam: HELP ME! HELP ME! Vette a lapot, odafutott mellém és leszedte a két srácot rólam, így megúsztam a Tromso-i címlapra kerülést két helyi lakos megrugdosásáért az utolsó száz méteren. Befutottam, elbőgtem magam szokás szerint és az alufólia takarómmal mászkáltam körbe negyed órát, amíg magamhoz nem tértem. Hiába küzdöttem a végén, képtelen voltam behozni négy órán belülre, 4:03h lett.

Ejfel utani finish
Másnap beszéltem a másik három magyarral is, Attila 3:29, Andi 4:28 mindketten hozták precízen a tervüket, Kriszta 4:46 pedíg rossz gyomorral a túlélésért jött és derekasan túlélte. Dani nyilván elfutotta az elejét, erre nem büszke, de mégsem szomorú. Különleges és izgalmas marathon volt a kilencedik, gyönyörű tájon és ezzel a fittséggel akarok menni a tizedikre.

Las Vegas Marathon, november 16, a csillogás városából ki a sivatagba és vissza. Naplemente után. Tucatnyi zenekarral a pálya mentén, revűtáncos lányokkal, fehér tigrisekkel, egy hatsávos kivilágított autópályán. Fejlámpával.




2014. június 18.

A kiralyno szulinapja

Az angoloknak sajatos kapcsolata van a kiralyi csaladdal es az uralkodoval, a kiralynovel. Keves kivetellel abszolut imadjak, meg a sznob Londonban is. Az angol tarsadalom sok tekintetben az egyik legmodernebb orszag amit ismerek, hogyan fer ez ossze a monarchiaval?

Angol barataim szemeben a buszkeseget latom, amikor a kiralynorol van szo. Tudjak, hogy a kiralyi csalad nem tokeletes, foleg a nehezen vallalhato, soviniszta, rasszista (de amugy teljesen vicces) beszolasairol ismert Fulop herceg, de akkor is a mienk es szeretjuk modon allnak hozza is. 

Egyaltalan minek kell kiralyi csalad a 21. szazadban? Minden demokraciaban van allamelnok, alapvetoen az angol uralkodo ugyanezt a funkciot latja el: kepviseli az orszagot es egy szemelyben fejezi ki a brit mivoltot a vilag fele. Csak a mai demokraciakban nincs osszehasonlithato melysegu figura, ezert nem ertjuk. A legtobb europai allamelnok bab, valami part odateszi oket a barsonyszekre, ok par evig bologatnak mindenre, majd jon egy masik.
Ott alltam a tomegben es integettem nekik
De pont mi magyarok vagyunk olyan helyzetben, hogy egy kicsit megertsuk az angolok buszkeseget az uralkodojukra. Nekunk volt egy Goncz Arpad nevu elnokunk, aki nem arrol volt hires, hogy melyik part tette ot oda, hanem arrol, hogy kepviselte azt a szellemi szinvonalat, kulturat es meltosagot, amirol szeretnenk ha Magyarorszag ismert lenne. 

Kepzeld el egy pillanatra, ha Goncz papa a sajat erenyein tul raadasul Szent Istvanunk egyenes leszarmazottja lenne, egy olyan csalad sarja, aki ezer eve befolyasolja az orszagot, epitette varait, vezette haboruit es nevezte ki a nemeseit. Ha Arpi bacsi huszas evei ota lenne elnok es vegezne jelkepes de fontos munkajat az ev 365 napjaban mar 60+ eve. Az angolok pontosan tudjak, hogy egyetlen modern orszagnank sincs ekkora jelkepes de megis eltartando kiralyi csaladja. Es buszkek ra. 

Hadd oszlassak el par tevhitet a koltsegeket illetoen. A francia elnoksegnel ketszer kerul tobbe az uralkodoi csalad a brit adofizetoknek. Kicsit santit a hasonlat, mert a francia elnok egyben a kormany feje is, nem csak protokollaris allamfo, de az amerikai elnokhoz nem hasonlithatom es a dan kiralyi csaladhoz sem, mindenkeppen egyedi eset. A francia elnok nevet par ev mulva elfelejtjuk. Az angol kiralyno tobb mint fel evszazada egy ikon. Ennyi maradt a British Empire-bol. Es ehhez ragaszkodnak.

Tortenelmileg 1760-ban mondott le az angol kiraly III. Gyorgy az un. Crown Estate-rol, ami a kiralyi ingosagok es ingatlanok gyujtemenye. Lemondott rola, azaz atadta a brit kormanynak a jogot, hogy a beveteleivel (es adossagaival mellesleg) gazdalkodjon. Cserebe jar az uralkodonak az un. Civil List, amit a kormany folyosit neki, ez kb. evi 30-40 millio font. Ezt magyar fejjel fel sem foghatjuk, nalunk Maria Terezia uralkodott ekkor, ennyire regi szokas a Civil List. Ketszazotven eve minden uralkodo a koronazasakor elfogadja ezt a megallapodast. Van a csaladnak nehany privat ingatlanja is, ami nem resze a Crown Estate-nek, pl. az Ascot loversenypalya meg valami kastely Skociaban, amit meg Prince Albert vasarolt a sajat penzen, nem pedig Viktoria kiralyno. 

2011-ben eltoroltek a Civil List szerzodest es helyebe lepett a Sovereign Grant Act, ami annyiban kulonbozik az elozotol, hogy a Crown Estate nyeresegessegehez koti a penzt, amit az uralkodo kap es az adohivatal ellenorizheti a kiralyi csalad adobevallasat. Eddig is fizettek adot, csak nem lehetett auditalni, most mar lehet. Az uj megallapodas ertelmeben 15%-kal csavartak vissza a koltsegeket, evi 35 millio font korulre. A valos koltsegek allitolag kozelebb vannak az 200 millio fonthoz, de kozben a kiralyno, a kastelyok, a rendezvenyek, az ifju kiralyi par William es Kate olyan bevetelt generalnak a turizmusnak, ami ovatos becslesek szerint is messze 800 millio font felett van. Ebbol csak az egyeves Gyorgy herceg, beceneven Baby Cambridge, general 400 milliot a gazdasagnak.
Kivetelesen nem sajat kep
Az eset tokeletesen mutatja milyen jol mukodik az angol demokracia. Ha egyetertes van a parlamentben, akkor barmi megvaltoztathato. Akar holnap hozhat a parlament egy torvenyt, ami eltorli az egesz monarchiat, semmi akadalya nincs. Azert nem teszik, mert ez senkinek nem all erdekeben es a nep sem akarja. Az uralkodo pedig folyamatosan hajlando a valtozasra, mint latjuk, de kozben megis meltosaggal kepviseli a brit tradiciot, a multat es a jelent. A britek szamara egy elo tundermese. 

A brit uralkodonak van nehany erdekes joga es szokasa:
  • Eloszor is a titulusa nem Queen of England, hanem Queen of Great Britain and Northern Ireland
  • Ma is uralkodoja 16 orszagnak, koztuk Kanada, Ausztralia es Uj Zeland valamint vezetoje a Commonwealth kozossegnek, ami 53 orszagbol all
  • Nagy Britanniaban a toveny felett all, nem lehet perbe fogni, nincs utlevele - de mindenki masnak a csaladjaban van
  • Elfogadja vagy megvetozza a torvenyeket, utoljara vetozas 1708-ban tortent
  • A fegyveres erok vezetoje, csak o uzenhet hadat
  • II. Erzsebet hatvan eve tart keddi konzultalo megbeszelest az aktualis brit miniszterelnokkel, az elso Sir Winston Churchill volt. Tony Blair ekkor meg nem is elt. Mindketten nagyon komolyan veszik a kedd estet, ahol a kiralyno latja el tanacsokkal a kormanyfot.
  • Barmilyen angol hajot lefoglalhat az orszag erdekeben, utoljara 1982-ben tortent ilyen, amikor "kolcsonkerte" az QE2-t, a vilag egyik legnagyobb utasszallito oceanjarojat, hogy katonakat kuldjon a Falkland szigetekre. A tulajdonos Cunard Line buszke volt, hogy segithetett es tobbszaz alkalmazottja onkentes munkaban dolgozott a hajo ideiglenes atalakitasan.
  • A 88 eves kiralyno tavaly 425 hivatalos rendezvenyen vett reszt. Ez csak a kiralyno, de rengeteg rendezvenyen jelenik meg Fulop (325) es Charles (500) hercegek is, es ritkan a sajat kedvtelesukre.
  • Erzsebet szolgalt a hadseregben a II. VH alatt, ugyanabban az egysegben mint Churchill lanya es bizonyitottan tud gyujtogyertyat cserelni egy autoban
  • Harminc Corgi kutyaja volt eddig, jelenleg ot van, mindegyik kozvetlen leszarmazottja az elsonek, Susannek
II. Erzsebet a II. Vilaghaboruban

A brit uralkodo szulinapja junius masodik szombatjara esik, minden evben, 1748 ota. Akkor eldontottek, hogy juniusban jo ido van, unnepseg lesz, es senkit sem erdekel mikor van a kiraly valos szuletesnapja. Praktikusak ezek az angolok, de persze juniusban is neha elmossa az eso.

Az unnepseg neve Trooping the Colour, egy katonai felvonulas, de ne kepzelj valami hatalmas showt, szerintem szereny, de megis szep, szines es buszke demonstracio. A zaszlos felvonulas eredete tobbszaz eves, regen a katonasagban rendszeresen tartottak bemutatokat a celbol, hogy a katonak megismerjek a tobbi egyseg zaszloit, tudjanak a hadszinteren tajekozodni, lassak kinek az alakulata merre van. A colour szo a zaszlot jelenti, trooping pedig korbevinni.

A ceremonianak harom resze van. A kivalasztott maroknyi alakulat, akik iden fognak felvonulni piros egyenruhajukban, zaszloikkal es zeneszeikkel elmasiroznak a Buckingham palotatol a Horse Guards Parade nevu terig, oket koveti a teljes kiralyi csalad, hinton es lohaton, kiseri oket a Household Cavalry, a kiralyi lovas orezred. A legszebb teliverek a vilagon, a legcsillogobb diszpancel egyenruha, amit el tudsz kepzelni. A nep tapsol a The Mall menten felallva. 

A Horse Guards Parade teren felepitett lelatok kozott az egyoras zenes alakzatvalto, zaszlolengeto, kiralyno elott tisztelgo musorra jegyeket nem lehet penzert kapni. Kisorsoljak oket azok kozott, akik januarban postai levelet irnak a kiralynonek. Vagyis nem Lordok ulnek a lelaton, hanem a por nep. Mindemellett dress-code van, elegansan feloltozve engednek csak be, a famer nem oke. A kiralyno uralkodasa minden eveben szemelyesen fogadta a katonak tisztelgeset 1952 ota, nem hianyzott, nem volt beteg egyszer sem.


Horse Guards Parade - ezt is loptam
Vegul a katonak es a kiralyi csalad is visszahintoznak a palotaba, isznak egy teat majd az egesz csalad kijon az erkelyre integetni a nepnek. Ekkor a palota felett elrepul nehany nehezbombazo repulogep, helikopter majd a Royal Airforce vadaszrepuloi huznak mennydorgo hajtomuveikkel kek-feher-piros csikot az egre. A balkonos jelenet nem hosszabb tiz percnel. 
En iden a nep kozepen alltam az elejetol a vegeig es ennyi pozitiv rajongast en meg egy Coldplay koncerten sem lattam. Ujjongtak a kiralyno lattan, aki teljesen fitten mosolygott ket oran at 88 evesen, de talan meg jobban ujjongtak Kate es William lattan, imadjak az ifju hazaspart. Okosak, szepek, nincs korulottuk botrany, pozitiv celebek az egesz vilagon, meg Amerikaban is. Ki ne szeretne, hogy az orszagat ok kepviseljek?

Nem errol hires, de a kiralynonek van humora. Egyreszt Fulop herceggel egyutt elni biztosan komoly humort igenyel. A politikailag nem-korrekt elszolasairol hires ferje otthon gondolom meg szabadabb szaju es a mindig visszafogott kiralynonek valoszinuleg szuksege van ra, hogy valaki megmondja a tutit, amit o nem tehet. 

Az egyik kedvencem, amikor negyedszerre jart az USA-ban allami latogatason, az ifjabb G.W. Bush udvozolte es meltatta, hogy itt jart 76-ban, Amerika ketszazadik evfordulojan, de Bush veletlenul 1776-ot mondott. A kiralyno nem szolt semmit. Par nappal kesobb, az amerikai latogatas utolso napjan a Queen beszedet mond a Feher Hazban, megkoszoni Bushnak a kedves vendeglatast, az elso mondata ez volt: "Felmerult bennem, hogy ugy kezdjem e beszedet, hogy 'Amikor itt jartam 1776-ban' de aztan megis maradtam az eredeti valtozatnal". A terem zokogott a nevetestol.