2015. június 9.

Napfelkelte a tengerparton

Altalaban en vagyok az a barati tarsasagomban, aki kitalal vicces turakat, kis hegy, kis szakadek, kotelek, lancok, gleccser, vulkan... de ritkan talalok olyan tarsakat, akik egy ejjeli feljampas buliban is benne lennenek. Kezdokkel pedig nem erdemes ilyet eroltetni. Most viszont engem hivtak, egy ejszakai turara, valami barati tarsasag, magyarok, Angliaban, azt mondjak napnyugtatol napkelteig akarnak gyalogolni a tengerparton. Wow... ott a helyem!

Beachy Head napfelkelte
Beachy Head es Seven Sisters ismert fogalmak mindenki szamara Londonban, Del-Kelet Anglia legszebb es leghiresebb tengerpartja a szaz meter magas fuggoleges feher kretafalaival. A nagy semmi kozepen van egyetlen kocsma, itt meg zaras elott bedobtunk egy Fish'n'Chips-et, egy Cheeseburgert, egy nagy kavet, sotet lett es feleledt a szel. Jahogy tengerpart, itt mindig fuj.

12 fo, ebbol egy fekete angol lany Jessica, a tobbiek magyarok, majdnem fele-fele a nemek aranya, kivalo kis csapat. Vannak kezdo turazok, lelkes amatorok, vezetoink Marci es Hajni viszont profik az en szememben. Nem a felszerelesuk es nem is a turazo tapasztalatuk miatt, hanem a vezeto viselkedesuk miatt. Mindig figyeltek, hogy hol van az utolso ember is es hajnali haromkor meg csokit is osztottak. Volt naluk a fontosabb dolgokbol +1, csak hogy ki tudjak segiteni azt, aki esetleg nem hozott. Nalam is mindig nagy hatizsak van.

Szerencsenkre nem csak nagyon jo ido volt, szaraz, 10 fok, ez itt egy meleg nyari ejszakanak szamit, de a hold is hamar feljott es vegig vilagitotta az utunkat, az erdos reszeket leszamitva alig kellett lampazzunk, miutan Norbit rabeszeltuk, hogy kapcsolja ki a UFO-k elijesztesere is alkalmas brutal fejlampajat. Ennek a birkak is orultek, amikor atszeltunk a legelokon, bar joparan ijedten rohantak elolunk a koromsotetben, ok sem szeretnek almukbol felriadni.

Moonlight Shadow
Miert jottunk? Csak a buli kedveert, napnyugtatol napkelteig, de Marci es Hajni mar regota foglalkoznak a Geocaching mozgalommal, errol meseltek, mikozben jott egyre fejebb a hold. Az elso celpontunk ugyanis egy Geocaching pont, ahol egy elrejtett lada van. A Geocaching egy modern kincskereses, biztos letezett mar korabban is, de mai formajaban kb 2000 ota letezik annak koszonhetoen, hogy a GPS keszulekek hirtelen olcsobbak es pontosabbak lettek. Korabban az USA nem engedte, hogy a polgari GPS vevok 15 meternel pontosabbak legyenek, de akkor feloldottak ezt.

Marci az elso kinccsel
Tortent 2000 majusaban, Oregon allamban, hogy egy Dave nevu ficko elrejtett egy ladat az erdoben, benne egy csuzlival es egyeb kis targyakkal, es errol irt egy levelet a GPS koordinatakkal a sci.geo.satellite-nav nevu Usenet internetes csoport uzenofalara. Harom napon belul ket ember is elment oda, megtalalta es otthagyta, hogy masok is megtalalhassak. Megszuletett a Geocaching, mint hobbi.

Ha jol latom ennek egy honapja volt a 15 eves evforduloja es ma mar 2.5 millio elrejtett kincs van jelolve a neten es 6 millio regisztralt Geocaching felhasznalo van, akik a turazasaikat teszik erdekesebbe azzal, hogy megkeresik ezeket. Teljesen privat, non-profit, becsulet alapon, a ladakat nem bantjak, visszateszik. Erdemes gyerekekkel csinalni, akik teljesen be tudnak lelkesedni arra, hogy tura elott ossze kell gyujtsek 3-4 bealdozando jatekukat, amit elvihetnek egy az erdo kozepen levo kincsesladaba es benne hagyhatjak. Cserebe kivehetnek par figurat a ladabol, amit mas hagyott ott. Egy apro Velociraptor, amit egy masik turazo hagytott ott, te pedig viszel egy kis Lego Yoda figurat a kovetkezo gyereknek.

Ez egy 100 m magas sziklafal, ahol leneznek, ovatosan...
Vannak kulonleges karakterek. A Geocaching oldalon ma mar nem csak elrejtett ladakat lehet regisztralni, hanem a ladaban hagyott kis figuradnak adhatsz nevet es itinert is. Otthagyod egy angliai ladaban pl. Johnny-t, a punk gitaros lego figurat, es regisztralod, hogy Johnny szeretne eljutni Barcelonaba, mert ott komoly a punk rock lego figura community. Keri a turazok segitseget, hogy eljusson eloszor Doverbe, majd a komppal at Europaba es onnan le Spanyolorszagba. Te mint turazo pedig elviheted egy darabon Johnnyt! Ha csak ket ladaval tovabb viszed Dover iranyaba, mar segitettel neki.

Mi ezen a sotet ejjelen negy ilyen kincsesladat is megtalaltunk, fak tetejen egy oduban, bokor aljaban, az egyik egy vizhatlan tenyer meretu muanyag szendvicsesdoboz volt, a masik csak egy apro film doboz, benne egy kis papirral, ahova felirhattad, hogy itt jartam. Idosebb olvasoim elonyben, olyan filmrol beszelek, amit hagyomanyos fenykepezobe tettunk, meg a mult evezredben.

Ejjel harom korul mar lankadt a jokedv, szerencsere konnyu terepen jartunk es nem tevedtunk el, de latvanyosan csendesebb lett a csapat. Bazi almos volt mindenki. Pedig ez nem egy 24 oras kihivas, mint az Ultrabalaton, csak egy 5-6 oras ejjeli seta, de az ejszakat sose becsuld ala. Ejjel harom ora utan olyan szinten kuzd ellened a tested, kirohogi a Redbullt es ket kezzel tehenkedik a villanykapcsolora a fejedben. Meg hajnali otig kell kibirni, hogy felkeljen a nap, de negytol azert mar vilagosodik es csicseregnek a madarak.

Ilyen holdnal nem kell lampa
Pont napkeltere erunk vissza a kocsmahoz, van a tengerparton egy kilato, a viz fele nezve nem is olyan messze Franciaorszag van, de nem latjuk, a nap viszont elkezd kibukni a messziben jol lathato Eastbourne Pier mogott. A csapat csendesen nez ki a fejebol, valaki csokit zabal, en fotozok, belul mindenki mosolyog, de ez nem latszik az almossagtol. Vegul 17 kili lett napnyugtatol pirkadatig, lassan mentunk, nem teljesitmenytura volt, de a csapat felenek ez igy is komoly kihivas volt, nem szoktak 5-6 orat egyhuzamban gyalogolni. De a napkelte szinei karpotolnak.

A tobbiek kocsiba ulnek es irany London, majd otthon alszanak, en vagyok az egyetlen, aki hozott matracot, halozsakot. Nem akartam egyedul vezetni ket orat almosan, inkabb kivagtam magam a tengerpartra es bevagtam a szunyat. Ket ora mulva arra ebredtem, hogy a szel eltunt, a nap ugy sut az arcomba, hogy le fogok egni, a siralyok kiabalnak felettem, a labam alatt a tenger veri a sziklas partot. Ez az elmeny leirhatatlan... Majd a nagy semmi kozepen, bo tiz kili innen barmilyen varos, elfut mellettem egy fiatal parocska, aztan meg egy, szombat reggel het orakor. Ezek se normalisak, bar en jobb ha nem szolok semmit, ahogy borostasan fekszem a halozsakomban. 

Kepek: https://picasaweb.google.com/daniel.varga12/BeachyHeadAtNight



.

2015. június 3.

A Christie's aukciósház Londonban

Pár éve egy hirtelen felindulásból kötöttem ki a Sotheby's New York-i galériájában és nem bántam meg, nagyon izgalmas estém volt, ahogy dobálták a milliókat a gazdagok. Tegnap délelőtt facebookon kaptam meghívót egy ismerőstől, hogy érdekel-e egy látogatás a Christie's aukciósháznál, Londonban. Ingyen van? Menjünk.

Christie's - South Kensington, London
(c) eventphotographyinlondon.co.uk



A metrón odafelé gyors guglizás, 1744 óta léteznek, nálunk épp Mária Terézia bontogatta szárnyait a trónon. Tehát kb. egyidős a fenti Sotheby's-zel, de a Christie's a legnagyobb műtárgy-árverező a világon, 7 milliárd dollár az éves forgalmuk, ebből 25%-ot nyúlnak le díjként - bár a 1,5 millió dollár feletti részre már csak 12%-ot kérnek. Szerények.

Rengeteg érdekes és drága dolgot árvereztek már a Christie's-nél itt Londonban. 7 millióért ment el a Bugatti Royale luxusautó, amiből csak hat darabot épített Ettore Bugatti a saját kezével. Alig 4 millióért már Stradivarit lehet itt kapni. De hol van ez a 106 milliós Picasso festményhez? Engem az az elárverezett könyv izgatna inkább 1789-ből, amibe George Washington kézzel firkált jegyzeteket a Constitution of the United States of America margójára és volt benne egy piszkozata a Bill of Rights-nak is. De azért kéne a Bugatti is.

A Christie's-nek a King Street-en van a világközpontja, de én ma este a kisebbik galériába voltam hivatalos South Kensingtonban, pár lépésre a Lamborghini szalontól. Árverésre számítottam, de azt sem tudtam, mi a téma, autók, festmények, szobrok? Tévedtem, nem volt árverés, de ez előfordul, ha az ember nem készül.


Poszterek
Kedd este hat óra, kis sor a bejárat előtt, az első meglepetés, hogy nincs mindenki Armani öltönyben, vannak hátizsákkal farmeres srácok is. Lendületesen megy a beléptetés, nem kell fizetni, csak egy műsörfüzetet adnak a kezünkbe, jobbra ruhatár, balra egy kis bár, dobjunk egy kávét, csak két font. Olyan 70:30 arányban vannak az emberek elegánsan és farmeresen öltözve, de akik elegánsak sem Armani szinten, csak simán ahogy munkából jönnél egy bankból.

A galériában a téma egyértelmű: poszterek, plakátok, az 1920-1960-as évekből, például orosz kommunista plakátok, vagy John F. Kennedy választási kampányából, egy régi német Audi poszter, ahol még az alapító August Horch neve is szerepel, angol plakát a Regent Park Zoo reklámja a háború utánról, és a Goldfinger James Bond film eredeti plakátja 1964-ból. Ezek kikiáltási ára kis cetlin mellettük, 5-15 ezer dollár között mozogtak. Minél régebbi és minél jobb állapotban van, annál drágabb, mondja valaki mellettem. A jó állapot különösen nagy kincs, mivel ezeket többnyire nagyon vékony és olcsó papírra nyomtatták annó, hiszen a cél az volt, hogy egy falra felnyalják tapétaragasztóval és pár nap múlva már úgyis más plakát lesz felette. Aztán 50 év múlva egy kisebb autó áráért adják el. 


Audi

Goldfinger
Itt ma este előadások voltak különféle művészekkel és galériatulajdonosokkal, ami elég unalmasan hangzik a várt dollármilliók dobálása helyett, de végül mégis érdekes lett. Megérte hirtelen felindulásból kilépni az IT-s és futó köreimből és nyakkendőt kötni. Inkább overdressed mint underdressed.

Az első előadó Ashley Hicks, nocsak van róla wikipedia cikk is, valami lakberendező, arról mesél, hogy nehéz volt a híres apjának az arnyékában felnőni, aki nem más mint David Hicks. A körülöttem állók elismerően bólogatnak és sóhajtoznak, gőzöm sincs ki az, de a telefonom segít. Tényleg valami interior designer legenda lehet ez a David apu, de engem az anyja sokkal jobban érdekel. Lady Pamela, született Mountblatten, ez valami nemesi család.... Valóban, az előadó anyai nagyapja Louis, 1st Earl Mountblatten of Burma. Ő volt India angol gyarmat kormányzója, beleértve a mai Pakisztánt és Burmát is. Lady Pamela, mivel közeli rokonságban van Fülöp herceggel, igen... a brit királynő férjével, ezért ott volt a királyi pár nászútján is, ez nem mostanában volt. Lady Pamela konkrétan II. Erzsébet mellett ült Kenyában, amikor megtudták, hogy apja VI. György a király meghalt, vagyis haza kéne menni temetés és koronázás céljából.

Ilyen történeteket mesélt a számomra ismeretlen interior designer legenda, a közönség pedig szemmel láthatóan ismert minden királyi szereplőt, még a kisebb nemeseknél is jókor nevettek. Ezen kívul azzal a felismeréssel lettem gazdagabb, hogy az interior design ezen a szinten nem olyan haszontalan, mint gondoltam. Azok a szép termek, amiket kastélyokban, királyi palotákban csodálunk utazásaink soran, csak a király pénzéből lettek, de tulajdonképpen egy Hicks féle tehetséges designer kezének munkái, akinek nem árt ha maga is nemes és dúsgazdag. Könnyebben megértik egymást.

A másik és utolsó előadás, amire beültem, az Philippe Malouin francia-kanadai dizájner prezije volt. Egy fiatal 30-as, jóképű férfit képzelj el, feltűrt szárú farmernadrágban, zokni nélkül lakkcipőben, hatalmas télapó szakállal, de még így is jó pasi volt. Talán meleg, dizájnereknél sosem tudni. Számomra teljesen szemfeltáró volt, amiket mesélt.


 
Philippe Malouin sztárdizájner

Philippe merőben különböző projektjeit mutatta be képekkel, például a Swarowski kristály kérte meg, hogy csináljon nekik "valami art-ot", de tényleg, semmi megkötést nem kapott. Végül sok hónap kisérletezés után egy mozgó képet alkotott, ahol egy cérnára fűzött fel kristályköveket, azt egy kis motor forgatta körbe nagy sebességgel, ezt pár lámpa megvilágította, az egész pedig egy képkeretben mozog. Az eredmény a kristályok által visszavert fény és a körkörös mozgás furcsán szabályos de szines képe. Ügyes... De kapott megbízást egy bútorgyártó cégtől, dizájnolt már fehér tányért étkészletgyártónak vagy egy különleges csillárt, amit több milliomos kárt már a nappalijába.

Két meglepő dolgot szűrtem le: Ezek a művészek csinálnak igenis használható és eladható dolgokat. Közben mindig más anyagokkal dolgoznak, papír, fém, homok, üveg, ami elsajátítása általában fél év. Mire leszállítanak valamit, az egy év, addig csak próbálkoznak össze-vissza és gőzük sincs, mi is lesz ebből. Vagy hogy megveszik-e. De a legmeglepőbb számomra az volt, hogy egy mai dizájnernek milyen komoly ismeretei vannak a 3D nyomtatásról és egyéb mérnöki gépekről. Hogy Philippe meg tudja valósítani a dolgait, ahhoz több elektro-motorra, kábelezésre, világosításra, csomó technikai kütyüre van szüksége, amiket mozgatni is kell. Összeszereli majd ráköti a számítógépre és programozza! Ez a sztárdizájner valószínüleg jobb programozó, mint én, amihez nem kell sok, de akkor sem egy művésztől vártam volna.