Kapaszkodjatok: Két nap múlva Brexit!

Azt mondta a brit kormányfő, hogy március végén benyújtja a válópert a többi 27 országnak, jön a Brexit, az 'Article 50'. Mi Londoniak, mi bankban dolgozók arra készülünk, hogy kedden vagy szerdán egy csoda híján ez meg is történik. Izgalmas hét lesz.

Történt valami izgalmas az elmúlt nyolc hónapban a népszavazás óta? Volt egy-két fordulat, de semmi váratlan. Az egyetlen akadály, ami a Brexit útjába került, az az ún. Miller-eset volt. Gina Miller, egy Brit-Guyanában született üzletasszony, beperelte az angol kormányt, hogy szerinte a kormány nem léptetheti ki az országot az EU-ból a parlament jóváhagyása nélkül. Ez azért volt érdekes, mert a Brexit népszavazás előtt a parlamenti képviselők kb. 70%-a támogatta az EU-ban maradást. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságig ment, akik január 24.-én Millernek adtak igazat. Mi lesz, ha a parlament nem szavazza meg?

Két nappal később a kormány benyújtotta az ún. Brexit-törvényt a parlament elé. Február 8.-án az Alsó Ház 80%-os támogatás mellett fogadta el. Ezek ugyanazok a képviselők, akik nyolc hónappal korábban még többségben az EU mellett voltak.

Március elején a Felső Ház 58% igennel, azaz nem elsöprő de azért szolid többséggel, két függelékkel küldte vissza a Brexit törvényt az Alsó Háznak. Az elsőben azt kérték, hogy a törvénybe kerüljön bele az Angliában élő EU-s állampolgárok (vagyis én és 3.3 millió másik gazdasági bevándorló) tartózkodási jogának a garantálása, ahogy azt a Brexit kampányolók anno ígérték. A másik függelék azt kérte, hogy a végső megállapodást az EU-val a parlamentnek meg kelljen szavaznia, mielőtt az élesbe megy.

Az Alsó Ház március 13.-án halvány (53%-os) többséggel elutasította mindkét függeléket. Három nap múlva a királynő aláírta a Brexit törvényt. És ennyi volt a Brexit ellenállás. A Miller-per és a Lordok Háza.

Volt egy Unite For Europe című felvonulás tegnap Londonban, a Római Szerződés 60. évfordulója alkalmából, de előtte nyolc hónapig sehol semmi. A rendőrség becslésére hivatkozva a szervezők azt mondják, hogy 100.000 ember vonult fel. Ott voltam és őszintén megmondom, hogy meghatóbb volt, mint gondoltam. Rengeteg pozitív transzparenssel vonult a tömeg békésen a Hyde Parktól a Parlamentig, ahol egyik szpíker a másik után tartott beszédet arról, hogy miért akarnak egy nyitott és befogadó Angliát. Ahol az itt dolgozó, itt családot alapító bevándorlók sorsa nem alku tárgya #NotABargainingChip. Ahol nem hergeljük a népet egyetlen vallás ellen sem csak azért, mert egy őrült késsel rohangált a Westminster hídon. Hónapok után, amikor én és sok másik nem itt született barátom is elgondolkoztunk azon, hogy akarunk-e olyan országban maradni, ahol minden nap arról vitatkoznak a sajtóban, hogy a "mi fajtánk" tönkreteszi-e az országot vagy sem, jól esett ennyi pozitív energia. Rengeteg fiatal volt, 18 év alattiak is. A BBC News nem reagálta túl a dolgot, egy rövid cikk, ami nem fért fel a főoldalra még vasárnap este sem.

Nem látok senkit sem ünnepelni, Brexit-hívőket sem. Aggodalom és beletörődöttség, akivel csak beszélek, de tény, hogy nem sokat vagyok Londonon kívül. Biztosan nincs a Brexit oldalnak egy a káoszból felemelkedett vezetője, a kilépés kampánynak egyik híres arca sem vállalt (vagy nem tudott szerezni) vezető pozíciót a népszavazás után. De nincs a Pro-Europe oldalnak se vezetője, aki egy ellenállást vagy legalább tiltakozást szervezne.

Van egy kormányfőnk, akinek az ölébe hullott a miniszterelnökség Cameron lemondása után, aki az EU-ban maradásra buzdított tavaly és most mégis ő fog egy olyan Brexitet lebonyolítani, aminek a feltételei sokkal durvábbak mindennél, amit a korábbi ellenfelei valaha mondtak.

A Brexit mellett kampányolók nem mondták azt, hogy hagyjuk ott a közös piacot. Nigel Farage a 90-es évek óta azt hangoztatta (kitartó pasi, meg kell hagyni), hogy Angliának a norvég modellt kellene követnie. A norvégok nem tagjai az EU-nak, de vámmentes hozzáférésük van a közös piachoz, cserébe az EU polgárok szabadon dolgozhatnak náluk. Nekem ez remek volna. Amikor viszont May arról beszél, hogy "Brexit means Brexit", akkor az (azon kívül, hogy esik a font árfolyama tíz százalékot minden alkalommal, ahogy mikrofonhoz nyúl) azt jelenti, hogy Anglia kilép a közös piacról és nem fogja beengedni az EU-s munkavállalókat, csak jelenleg ismeretlen feltételek mellett.

A "Leave"-re szavazók jogosan gondolhatják most, hogy minket kétszeresen is átvertek:

1. A buszok oldalán hirdetett "Heti 350 millió font megy majd az NHS-nek" szlogenről Nigel Farage a népszavazás másnapján beismerte, hogy "Azt hiba volt kiírni" (Az NHS az angol állami egészségbiztosítási rendszer).

2. A "Leave" kampányban ígért "Soft Brexit" helyett a kormány most "Hard Brexit"-et javasol az éppen áttolt törvényben.

Érdekes, hogy a briteknél egy népszavazás nem kotelező erejű, sosem volt az, ellenkezik a demokráciájuk legfőbb alapelvével: a parlamenté minden hatalom. Az UK-ban összesen három népszavazás volt háromszáz év alatt, kettő ebből az EU-val kapcsolatos. Ennek fényében méginkább megdöbbentő, hogyan nyúlhatott egy ilyen eszközhöz David Cameron azért, hogy lerendezzen egy a pártján belüli lázadást, de ez legyen a történészek fejfájása.

A népszavazásokról az angol politika véleménye Churchilltől, Thatcheren át a napjainkig mindig is az volt, hogy az a "diktátorok és demagógok eszköze", ami a parlament szuverenitását akarja megkerülni. A náci Németország példáját hozzák fel érvként, ahol 1934-ben Hitler egy népszavazással érte el azt, amit a parlamentben nem biztos, hogy elért volna: a kancellár és az államelnök pozicióját egyesítette egy Führer und Reichskanzler nevű titulusban, ezzel kiiktatva az utolsó demokratikus ellensúlyt az ambíciói útjából.  

A frissen újraválasztott David Cameron tehát kényszer nélkül mondott le a parlament 300 éves szuverén jogáról, amikor megígérte tavaly nyáron azt, hogy bárhogyan dönt a brit nép a referendumon, ő azt végrehajtja akkor is, ha nem ért vele egyet. Önként mondott le a kormányfőségről is (talán azt remélve, hogy az utókor így megbocsájtóbb lesz vele). Utódja May is önként vállalta fel, hogy végrehajtja az általa korábban nem támogatott kilépest, a lehető legdurvább formájában. A Legfelsőbb Bíróság megerősítése után, hogy csak a parlament hatalmazhatja fel a kormányt a kilépésre, az Alsó Ház szintén önként mondott le a parlament kontroll jogáról és adott szabad kezet a Brexittel kapcsolatban a kormányfőnek. Nem lesz több jóváhagyás, a Brexit törvény bármilyen EU-s megállapodásra felhatalmazást adott Maynek.

A bármilyen márpedig egy erős szó. Sok Brexit-szavazó mondja most, hogy mi nem mondtuk, hogy "bármi áron". Nekik annyit üzenek, hogy szerveződjetek, tiltakozzatok. A parlament még mindig szuverén. Amit ők hoztak döntést, azt ők vonhatják vissza.

Döntések

Skócia minden bizonnyal igyekszik nyomást gyakorolni Westminsterre. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök teljesen komolyan gondolja, hogy egy a britektől független Skócia visszaléphet az EU-ba. May szerint ez egy blöff. Szerintem is blöff egészen addig, amíg Nicolának nincs 27 aláírása, ugyanis minden EU tagállam megvétózhatja Skócia belépését az EU-ba. Kilépni az UK-ból és kizárva lenni az EU-ból pedig szar szitu. Nincs precedens erre, ezért kicsit bizonytalan ez az út. Ráadásul előbb azt kellene Nicolának elérnie, hogy mind a 27 ország elismerje Skócia függetlenségét. Közben öt EU-s ország még nem ismerte el Koszovó függetlenségét Szerbiától sem. Nem kicsit bizonytalan ez az út, hanem nagyon.

Mi itt a bankban, angolosan szólva, egy turbulens és volatilis hétre készülünk, ami csak annyit jelent, hogy a napi átlagos kereskedelmi mennyiség akár húszszorosa is beüthet. Nálunk az IT-n ez azt jelenti, hogy abbahagyjuk a hajón a folyamatos karbantartást, senki sem pucolja a WC-t vagy javítja az árbócot, hanem mindenki a fedélzeten figyel arra a részre, amiért felel, mert vihar jön és a rendszereknek bírniuk kell a terhelést. Elvileg a sok kereskedés jó egy banknak, mert minden ügyleten van egy kis díj, többek közt ebből élünk. De ez eltörpül amellett, hogy mennyit veszíthetnek azon, ha hirtelen sok befektetésnek, pénznemnek, részvénynek bezuhan az értéke, mert bepánikol a piac és ész nélkül adnak el amúgy értékes dolgokat. Szóval nincs öröm, de pánik sem, hónapok óta készülünk erre.

A britekkel szemben Amerikában teljesen más a helyzet, ott a Trump hívok  hangosan éljeneznek, hogy most végre minden jó lesz, a nem-Trump-hívők pedig nagyon komoly ellenállást szerveznek. Pedig ott a szavazás nem "advisory" jellegű volt, ettől még lehet konkrét intézkedéseknek ellenállni. Ennek köszönhetően Trump a hét muszlim ország beutazását tiltó rendelete a bíróságok által felfüggesztve, több kabinetjelöltje lemondásra kényszerítve és az egészségügyi törvénye a parlamentben megbuktatva. Az új költségvetése sokkoló, de még nincs megszavazva az sem. Az amerikai ellenállás éppen leckét ad a briteknek, hogyan lehet valamit demokratikusan, kisebbségben, megakadályozni.

Shoe shine

New York es London penzugyi keruleteiben jarva latsz az utcan sok helyen cipopucolot. Ott az utcan mindenki elott felulsz egy szekre es elotted terdel egy ficko, aki villamsebesen kivaxolja a cipod, mig te ujsagot olvasol vagy telefonalsz. Annyira olcso, hogy aki oltonyben jar dolgozni, annak eszebe sem jut ezzel foglalkozni, szazszor szebb lesz ha profira bizod. NYC-ben olcsobb mint egy Starbucks kave es van benne egy kis nosztalgia es patriotizmus is. Egyreszt $2.50-ert urnak erezheted magad minden masnap. Masreszt Amerikaban kifejezetten mitosza van annak, ha valaki kepes egy szar melot buszken es jol vegezni. Ha vallalkozik, nem veti meg az alja melot es hajlando odatenni magat, kesztyut huzni es mosolyogni. Mert lehet a cipopucolast is magas szinten es kedvesen csinalni. Senkinek nincs kepe $5-bol visszakerni, sokan siman 8-10 dollart is otthagynak a gyors es szep munkaert. Londonban kicsit dragabb, mondjuk nem egy hanem ket Starbucks kave ara.

Utcai cipotisztito New Yorkban (c) nymag.com

Legtobbunk csak filmekbol ismeri (dehogy ismeri) a banki vilagot. De Londonban es New Yorkban tobb mint 200.000 ember dolgozik bankoknak. Nem mindenki jar oltonyben es azok kozul is csak egy bizonyos reteg jar tobbezer dollaros oltonyben. De van beloluk igy is sok. Nem nagyzolasbol teszik, hanem mert az ugyfeleik nem vennek komolyan oket. Szerinted ha a Sotheby's aukcios haznal olyan arvereseket bonyolitasz, ahol milliokat licitalnak egy mutargyra, akkor elmegy a $400-os Hugo Boss oltonyod? Nem. Egy Wall St banknal viszont olyan bankarok dolgoznak, akiknek az ugyfelei tobbszaz millio dollar ertekben vesznek mondjuk orosz allamkotvenyt. Oda draga oltony kell, ez van. 

Ha bovebben erdekel, hogyan oltoznek a tozsdecapak: http://www.businessinsider.com/how-to-dress-the-part-on-wall-street-2013-8

Nos ma lattam valami ujat. A londoni irodankban egy kollegam elvitt a masodik emeletre, ahol ulnek bankarok es kereskedok. Olyan emberek, akik talalkoznak ugyfelekkel. En IT-s vagyok es az en kartyam nem is enged be ide. Semmi izgalmas, nagy open office, suru sorokban mindenkinek 3-4-5 monitor, az ot kepernyo mar csak ket sorban fer el, 3 alul 2 felul, kell ugye Outlook, Bloomberg, plusz egy kepernyo a chat ablakoknak az ugyfelekkel, valami Excelt bamul a masikon es a negyediken kereskedik is. 

Balra a falnal latok egy pokrocot, rajta cipopaszta, kenocsok, rongyok, de nincs szek, ahova le lehetne ulni. Egyreszt, hogy engedhettek be ide egy cipopucolot, amikor en mint alkalmazott sem johetek be erre az emeletre? Masreszt hova ul az ugyfel? Sehova kerlekszepen. A pucolo jar az asztalok kozott es aki felteszi a kezet, annak elviszi a cipojet, o meg dolgozik tovabb zokniban. Par perc mulva jon vissza a cipo kivaxolva. Volt ra igeny, lett ra kinalat.

Occupy Wall Street

Fiatalok sátraztak hónapokig a New York-i tőzsde előtt - a sátrak mára eltűntek, de vajon tud-e Amerika még ugyanúgy tekinteni a felső tízezerre? 

Sokat olvashattunk mostanában az Occupy Wall Street mozgalomról. Röviden: tavaly szeptemberben pár fiatal kiment tüntetni a New York-i tőzsde elé, majd ebből tízezrek lettek több amerikai nagyvárosban és hónapokig maradtak, amikor végül elkergette őket a polgármester. A zavaros plakátok alapján annyi jött le, hogy szerintük Le a politikusokkal, le a bankárokkal. Európai szemmel nincs ebben igazából semmi különös. Amitől mégis érdekes, az a vita, amit az egész elindított USA-ban, a felső-tízezer vagy más néven " 1 vs. 99% " téma. Amerikának ez egy nagyon komoly identitás-krízis és mivel elnökválasztási évben vagyunk, idén novemberig választ kapunk arra, milyen mottóval fognak megpróbálni kimászni belőle.

Amit mi Európából nem értünk, az az amerikaiak szilárd hite a szabad kapitalizmusban. Pont az ellentéte a mi magyar utáljuk-a-gazdag-embert mentalitásunknak. Amerikában a szegény ember is meg van róla győződve, hogy a gazdag egy rendes iparos, aki nagyon tehetséges és sokat dolgozik és ha én is sokat dolgozom, én is gazdag lehetek. Az American Exceptionalism felfogás, hogy Amerika alapvetően más nemzet egyik fő pillére, hogy e nemzetet nem a közös vér, nem a közös vallás vagy történelem tartja össze, hanem a közös eszmébe vetett hit. A vallás- és szólásszabadság mellett a piacok szabadságát is jelenti az American Dream.

Az egyik legpozitívabb jelző e kontinensen a "vállalkozó" - ennél jobban nem is jellemezhetném a felfogáskülönbséget. Entrepreneurship - nagyon büszkék rá, hogy az ő rendszerük nem unalmas alkalmazottakat nevel, hanem a rizikóvállalásra serkent. Találj ki egy terméket, keríts befektetőket, tedd fel a házad, vagyonod, dolgozz éjjel-nappal és ott lesz a képed a Time Magazine címlapján. A mai napig imádják az ilyen történeteket, amikor pl. az újságok a "Linsanity" jelenségről írnak. Tajvani bevándorlók itt született fia, a semmiből jőve kapott egy lehetőséget a szebb napokat látott New York Knicks kosárlabdacsapatban, majd Michael Jordan rekordjait döntögető nyerés-sorozatot produkált - akkor minden amerikai könnybe lábadt szemmel örül a bevándorló sikerének. Mert ez csak Amerikában történhet meg és jó egy országban élni, ahol ilyen lehetőségek vannak, az American Dream él!

Egyetért a szegény, a módos és a gazdag ember egyaránt, hogy a piacokat és a nagyvállalatokat nem szabad szabályozni. Egy ideális világban a munkaadónak érdeke jól bánni a munkásaival, különben az elmegy másik gyárba dolgozni. Nem kell az államnak ebbe nagyon beleszólnia az amerikaiak szerint. Az USA az egyetlen fejlett ország, ahol semmilyen törvényben foglalt fizetett szabadság nem létezik. Az munkáltató adhat ilyet, de nem köteles. E laza felfogás eredményeképpen a cégek általában évi 12 nap szabit adnak, de a legtöbb amerikai nem él vele, a dolgozók fele nem veszi ki az összes napot. Európát egyetlen jelzővel le tudják írni, a szocialista országok, utalva ezzel a nálunk terjedelmesebb juttatásokra, pl. a 25+ nap szabi számukra puszta henyélés. Ebben nincs igazuk, a műveltebb amerikai sajtó is leírja időnként, hogy a fejlett európai országok kevesebb munkaórában több GDP-t termelnek mint az USA, de az átlag amerikai választó nem olvassa ezeket. Ellenben boldog, hogy a létező világok legjobbikában élhet.

E boldog gyanútlanság kezdett el repedezni tavaly és sodorja veszélybe az egész felfogást, a népformáló hitet, ha nem találnak gyorsan választ a kérdésekre. A "1 vs 99%" címkével láttak napvilágot olyan elemzések, miszerint USA-ban a leggazdagabb 1% birtokolja az összes javak egy harmadát, miközben 50 millió embernek nincs egészségbiztosítása. De nem ez mellbevágó, hanem a trend, az olló ugyanis nyílik, a felső 1% egyre jobban elhúz fölfelé. 1970-hez képest az amerikai nagyvállalati menedzserek átlagfizetése plusz 400%. Az átlag Corporate America munkásnak mínusz 10%! A hitelválság után napi szinten olvassuk, hogy a nagy cégek bizony kihasználták a szabad rendszert, a bankok átverték a hiteleseket, a gyárak külföldre viszik a gyártást, közben Amerikában rekord szintű a munkanélküliség. Most először kezd világossá válni az amerikai középosztály számára, hogy a felső tízezer nem járt pórul a hitelválságban. A gazdagok gyarapodnak de a szociális felemelkedés állítólag egyre nehezebb a lehetőségek országában?

Választási évben vagyunk és máris érdekes nézni, hogy a két párt miként dolgozta fel a közfelfogásban végbement változást és milyen üzenettel rukkolnak elő. A választók döntéséből hamarosan látni fogjuk, tényleg változott-e bármi vagy marad minden a régiben. Segítsük a gazdagokat és a szabad verseny majd garantálja, hogy ezzel a munkások is jól járnak, vagy kicsit korlátozzuk a tehetősebbeket, hogy nagyon ne szaladjon el velük a ló? Tradicionálisan mindkét párt sokkal üzletbarátibb, mint bárki Európában, de mégis a konzervatív republikánus párt az olaj- és fegyverlobbi meg a Wall St. kedvence. Az idei választási szlogenek alapján a konzervatív Mitt Romney azt mondja, csökkentsük az adóterheket a gazdagokon. Ez Európában eladhatatlan volna, de USA-ban az emberek jelentős része meg van győződve arról, hogy a gazdag ember a gazdaság motorja, akik vasutat építenek a vadnyugatra és munkahelyeket teremtenek. Ha könnyítjük a dolgukat, akkor sikeresebb vállalatokban több ember talál munkát, vagyis a jólét fentről lecsurog. Olyan szinten, hogy az összes republikánus elnökjelölt buszkén kampányol azzal, hogy elnöksége első napján bezáratná az EPA-t, a Környezetvédelmi Hivatalt, ami ellenőrzi a gyárak szennykibocsátását és megbüntetheti pl. az előírásokat megszegő vízszolgáltatókat, akik mérgező vizet adnak a népnek. Be kell zárni e hivatalt, mert az ilyen kontroll csak gátolja a cégek növekedését és a szabad piac ilyen intézmények nélkül is rendezi majd, ki a jó vízszolgáltató és ki nem…

A címvédő liberális Obama sem akar ujjat húzni támogatóival a Wall St-en, de maga mögé állított olyan embereket, mint az ultra-gazdag Warren Buffett, aki hangoztatja, hogy nevetségesen alacsonyak az adók a gazdagok számára, mert abszurd, hogy ő kisebb adókulcsot fizet, mint a saját titkárnője. Obama szerint mindenki vegye ki az igazságos részét a gazdasági válságból és ehhez adókat kell emelni.

Nos az adóik valóban rekord alacsonyak. A múltban egy adóemelés nem vetette vissza a gazdaságot és a két háborút is ki kell fizetni valamiből. Ellenben az amerikai munkáltatókat sújtó egészségügyi terhek messze más országok felett vannak. A hadügyre többet költenek, mint az őket követő 28 ország együttvéve, miközben egyre kevesebb egyetemet végzett fiatalt termelnek - világelsők voltak, de elhúztak az angolok és franciák. Van tehát miből vágni. Novemberben kiderül, mit ért el az Occupy Wall Street az amerikaiak fejében. Az American Dream él és élni fog, ünnepeljük Jeremy Lint és Mark Zuckerberget, a Facebook 28 éves milliárdosát. De a gazdagok iránti naiv csodálat picit elszállt.

Hatekonysag a munkahelyen

A multkori cikk utan eszembe jutott meg par gondolat. Csak azert osztom meg oket, mert nincs benne semmi kulonleges, barmelyik cegnel megvalosithato. Olyan dolgok, amiben az amcsik, akiket eloszeretettel osztok hulyesegeikert e blog hasabjain, jok es erdemes ellesni toluk par trukkot.

Magyarorszaghoz, Ausztriahoz, Nemetorszaghoz de meg a britekhez kepest is brutal hatekonynak erzem a munkavegzest itt. Multkor irtam par jelentos tenyezot ezugyben:

• kevesebb oraban tobb melo
• szakerto fonokok, akik dolgoznak is
• motivalt munkaero, akit nem kell ket kezzel verni, hogy igyekezzen jol csinalni

Par masik markans kulonbseg az Europaban tapasztalt multinal valo dolgozashoz kepest: 

1) Vitatkozasi stilus
Hegyeshalomtol nyugatra mindenhol alap, hogy nem szemelyeskedunk, hanem a problemara fokuszalva otleteket vitatunk meg. Legyintunk, hogy persze, de csak kulfoldrol visszajove tunik fel, hogy a magyar mennyit kepes szemelyeskedni, hogy gyakorlati kerdesekben milyen surun dont a politika es nem az eszerv. Ideat lattam a legjobb "Profik vagyunk" hozzaallast, vagyis a legjobb otlet nyer, barki hozta is, es onnantol azt finomitjuk, az egesz csapat egyutt.

2) Szekeret egy iranyba huzzuk
A nemeteknel es odahaza tunt fel, hogy milyen magasan kepzett es milyen okosak a kollegaim, puszta intelligenciat es tudast nezve. Komolyan. Sajnos ebbol csak keveset tudunk termekekben, elvegzett projektekben csillogtatni. Ismer mindenki olyan szuper-okos kollegat, aki sokmindennek a legmagasabb szakertoje, de igazabol csak arra hasznalja ezt, hogy leszolja a te otleted. O maga nem ul neki es csinalja meg jobbra. Ezzel itt meg nem talalkoztam. Vagy megcsinalod te jobbra, vagy befogod a szad. A termeknek jovo hetre kesz kell lennie es pont. A szuper-okos szakertok felhivjak a figyelmet problemakra, amit mar most latnak, de alapvetoen elore toljak es nem vissza huzzak a szekeret.

3) Donteni es hibazni merni
A leginkabb lenyugozo viszont az, hogy milyen gyorsan kepesek donteni. Bezavarnak negy mernokot es egy igazgatot egy szobaba, gyorsan megvitatjak, helyben dontenek -nyilvanvaloan felinformaciok alapjan- es el is kezdenek ezen dolgozni, rogton. Nem, nincs kitesztelve az utolso lepesig, nincs lespecifikalva tokeletesen, biztos lesznek doccenok az uton, de felkesz kocsival mar indulunk is es menetkozben rakjuk fel az ajtokat. A fonok azert ul ott, mert o tarja a hatat mindezert, vallalja a rizikot. A dontest az is segiti, hogy minden teruletnek van egy szakertoje, akinek lehet tippeket otleteket adni, de az ove az utolso szo. Nekem foleg a nemetekkel es britekkel volt sok vitam ebbol, amikor az en teruletemhez nem erto ember mondta, hogy Danikam, szerintem negy het teszt nem eleg, legyen nyolc het mielott elesbe megy. Itt siman ramhagyjak, ha osszeomlik ugyis en allok alatta es fogom ujrarakni. Alapvetoen elhiszik, hogy ertek hozza.

Nem nagy tudomany, de megis ezekkel a hatekonysag latvanyosan fokozhato. Barhol.

Munkatempo az USA-ban

Egy a heten megjelent CNN cikk buzditott ra, hogy vegre irjak errol a temarol is: Az amerikaiak kemenyebben dolgoznak-e mint masok?

Szogezzuk le, hogy en New York-rol irok, es NY meg Amerikan belul is egy porgos ultra-nagyvaros. Washington vagy Boston egy szanatorium ehhez kepest. Ohio es Kansas pedig vegkepp teljesen mas vilag. De eltem Budapesten, Stuttgartban, Londonban es mindenutt egy nagy multinal voltam IT-s, ahogy itt is - szerintem ez fair osszehasonlitas, erdekes eredmennyel. (Altalanositok, elore szolok. Attol mert vannak kivetelek, a nagy szamokban meg lehet igazam.)

A CNN cikk lenyege, hogy az USA az egyetlen fejlett orszag, ahol a torveny semmilyen fizetett szabit nem ir elo, minden ceg annyit ad, amennyit jonak lat. Az elfogadott normal szint a 12 nap. Egyes iparagakban, ahol nagy a versenges a jo minosegu munkaeroert, 20 napot is adnak, a banki szfera pl. ilyen. Marmint mindenkinek 20 nap, kortol, gyerektol vagy ceges evektol, beosztastol fuggetlenul. Es ez nem no sehova.

A durva dolog az, hogy

1. az amerikaiak csak fele veszi ki ezt a 12 napot!
2. a legtobb ember nem is erti, hogy minek 20 nap!

Valoban erezheto itt egy teljesitmenyorientaltabb felfogas. Penzt keresni nem szegyen. A munkahelyedert tulorazni nem szegyen, a mailjeidet hetvegen Blackberryden megnezni sem ciki, elfogadott dolog. Hajtod a karriert a multinal, hajtod a sajat ceged, nem kell belerokkanni, de odateszed magad. Elvegre 25-35 ev kozott ez a dolgod, tolni az ipart ezerrel. Ez a hozzaallas itt, sokkal jobban, mint barhol az EU-ban ahol eddig jartam. Ez eddig meg szimpi is. A bajt ott erzem, amikor a fonok elvarja, hogy hetvegen nezzem a mailjeim. Amikor rossz szemmel nezi, hogy a negy het szabibol kettot egyben vennek ki. Az en fonokom spec nem ilyen, de ismerek ilyet is. Baj az is, ha a szerencsetlen munkavallalo nem meri kivenni a 12 napjat sem. Egy 3-4 hetes ausztral tura nem feltetlen penzkerdes hatizsakkal de csak akkor lehetseges, ha felmondasz ugy, hogy meg nincs uj allasod! A regi hely sosem adna ennyi szabit, az uj hely sosem varna rad egy honapot. Kemeny.

Nos nekem 22 evesen Nemetorszagban 30 nap szabim volt torveny altal garantalva es ebbol negy hetet illett egyben kivennem kettot meg kulon kulon. A napok szama pedig eletkorral nott. A meglepo szamomra, hogy akivel csak beszeltem a versenyszferaban itt azt mondta, a husz nap szabi baromsag. Azok az orszagok lazsalnak, az Marxizmus. Tenyleg? Nemetorszag nem az a lazsalos hely vagy gazdasag barhogy nezzuk is, de a 30 nap szabit kiveszik es nem mailezgetnek alatta. Szoval e teren olyan sikeres kapitalista agymosast erzek itt, amire meg Brezsnyev elvtars is buszke lenne.

 

Ennyit a szabirol de mi a helyzet a munkatempoval? 

Roviden: kevesebb orat intenzivebben. A pesti irodankban pentek este 8-kor meg siman bent van a fel emelet, itt szerdan hatkor mar gyakorlatilag senki. Viszont itt senki nem tart meg fel oras ebedszunetet sem, 15p max de azt a kajat is a monitor elott eszik meg, kozben mailt olvasva. Munka kozben nincs smuz, kavezgatas, a nyolc orat fokuszalva toljak le, dolgoznak mint atom. A pesti irodankban szerintem nem idegen a 9-10 ora senkitol de kozben tobb kavezgatas van. Nem hosszu, csak ot perc itt ot perc ott. Az elvegzett munka kozel ugyanannyi de a magyar verzio sokkal jobb csapatot formal es kevesbe faraszt. Ha 8 orat egyetlen tizperces szunettel es egy wc-vel tolsz le az nagyon kifacsar, inkabb 9 ora harom kisebb szunettel. Nem veletlen, hogy a Google es az Apple is tolja a lazabb, szocialisabb munkaformat, eljen a csocsoasztal.

Amiert talan jobban szeretnek dolgozni ideat az a sokkal kisebb munkahelyi stressz. Foleg Magyarorszagon de meg Ausztriaban is lattam temerdek frusztralt beosztottat es kocsog, dilettans fonokot. Itt nem. A fonokok alapvetoen ertenek ahhoz, amit csinalnak, nem is kicsit. Es ok is odateszik magukat. Nem basztatjak a munkast, plane nem lelkileg, szabad hibazni. Valamit tudnak, elerik, hogy a dolgozo erezze munkaja fontossagat es magatol akarja azt a leheto legjobban csinalni. Ehhez nagyon ertenek. Ha valakinek ez nem megy, bekesen eltanacsoljak: Kedves Dzsoni, ez az iparag nem neked valo, talald meg mi az almod es vesd bele magad es sikereid lesznek, ne pazarold itt az idod, jobb dolgok varnak rad. Follow your dreams. Maszlag, de mukodik, ha vegul a legtobb ember azzal foglalkozik, amit szeret es jol csinalja azt.

Nekem fekszik az itteni munkastilus -egy oras ebedszunettel es par kaveszunettel tegyuk hozza, persze ittelo europai kollegakkal-, de azert a nemet 30 nap szabit bevallalnam. Nos az USA-ban ket eve felmerult egy torvenyjavaslat, hogy csak a nagycegeket kotelezzek minimum egy het (!) szabi megadasara mindenkinek. Napirendre se kerult, mar az Alsohazban meghalt…

Radioaktiv geekek

Csak egy ujabb rovid szemlelteto epizod, hogy mennyire allat geek kornyezetben dolgozom, mindezt egy multinacionalis ceg befolyasaval. Amikor valaki utazik a csapatbol, cegesen vagy privat, illik valami edesseget hozni a kollegaknak az elso munkanapon. A cubicle-k kozott levo kerek asztalokon mindig halomban allnak a kis csokik, Toblerone-k, cukorkak a vilag kulonbozo duty-free boltjaibol. Megyek at Csabihoz -magyar kollega az emeleten- pentek delutan, ez a parbeszed zajlik le:

- Szasz kocsog, jossz kavezni? Mi ez a csoki itt, vehetek egyet?
- Japanbol hozta a tokioi kollega, aki itt lesz par hetet. Ne felj, nem radioaktiv (a szerk.: ket hete volt Fukushima).
- Azt meg honnan tudod?
- En ugrattam a vagottszemu fickot, hogy be kene vizsgalni sugarzasra mielott kiteszi. Erre Chris elovesz a fiokjabol egy Geiger-Muller szamlalot - mert az ugye kell egy New York-i irodahazban az IT-n. Hat bevizsgaltuk. Nem veszelyes.
- Neha ugy erzem magam koztetek, mint egy allatkertben, csak nem tudom a kerites mely oldalan ki all :)