2016. július 28.

Brexit szavazás után egy hónappal

Eltelt egy hónap azóta, hogy a britek kiszavazták magukat az EU-ból és nem dőlt össze a világ, de nem is ugyanaz, ami volt. Egy kis júliusi update, Londonból.


Kis érdekesség, hogy a múltkori cikk megpörgette a számlálót rendesen... A blogom havi látogatottsága 3000 körül mozog, kicsit több, ha írok is valamit. Na a Brexit-es cikkem két nap alatt produkált 20.000 látogatót úgy, hogy csak facebookon volt megosztva (köszi az 548 órás srácoknak is). Évek múltan, ha visszaolvasom ezt, biztosan mosolygok majd ezeken a számokon, de üzenem a jövőbeni énemnek innen a poros 2016-ból, hogy akkor ezek nekem nagy dolgok voltak. Tudod Dani, itt még nem írt a National Geographic, hogy legyek a főállású fotóriporterük, az csak röviddel utána történt.


Forrás: thesaint-online.com
Sok dolog változott Angliában. Kezdeném az idegenellenes megnyilvánulásokkal. Nem a sajtóból veszem ezeket, mondok konkrét példát a közelemből. Ahol lakunk, London egyik fehér - nem éppen szakadt - kerületében van a sarkon egy lengyel kulturális központ. Az 1940-es évek óta létezik,  lehet ott lengyel könyveket kapni, csinálnak színházi előadásokat, könyvbemutatókat, vetítéseket, koncerteket, táncház, ilyesmi. A Brexit szavazás másnapján (!) valaki összefirkálta a lengyel épület falát: egy akasztott embert rajzolt.

Egyik közvetlen ismerősöm román, hatéves kislányával kimentek a játszótérre, ahova mindig járnak és odalépett hozzá egy foghíjas angol úriember a Brexit szavazás után pár nappal és megkérdezte: Ti miért vagytok még itt...? Közel öt év ittlétem alatt soha egyetlen ilyenről nem hallottam a környezetemben, London egy nagyon befogadó, toleráns, színes város. De a videki Angliában is vannak külföldi ismerőseim és csupa jót mondtak mindig. Ezek a xenofób emberek nyilván eddig is itt voltak, csak eddig nem volt sikkes idegenellenesnek lenni. Egy kis bevándorlóellenes kampány azonban csodákra képes.

Bár nekem nem mondott ilyet senki a szavazás előtt sem után, azért a változott hangulatot érzem én is. És csesz az ideg, bevallom. Biztosan vannak bevándorlók, akik visszaélnek az UK nyitottságával, de se nekem se a többi külföldinek nincs semmi ellenvetése, ha a juttatásaikat korlátozzák vagy akár kirakják őket. Mi dolgozni vagyunk itt és toljuk a melót ezerrel. Juttatások? Nekem öt év után még háziorvosom sincsen, nincs időm erre. Bevándorlók nélkul pedig ez az ország nem működne. Mindig felkapom a fejem egy boltba belépve: Na, megint egy idegen akcentus, és még kedves is. Nincs egy bolt, ahol angol lenne az eladó (talán a Tiffany vagy a Bentley) és ez teljesen rendben van. A katonaságban is egy egyetemet végzett ember nem ás árkot, mert magasabban kezd. Attól még a sorkatonából is lehet tábornok, csak lentebb kezdi.

Mi lesz most? Van új kormányfőnk, Theresa May, a politikai múltja alapján egy EU-szkeptikus, aki bár a "Remain" táborral kampányolt, most friss miniszterelnökként mégis kivezeti az UK-t az unióból. Bizarr? Egy cseppet. De egyelőre azon vitatkoznak az alkotmányjogászok, hogy tulajdonképpen kinek feladata a kilépést elindítani. A kormányfő indítja egy személyben vagy kell hozzá parlamenti szavazás? Ha utóbbi, az érdekes lesz, mert a képviselők 75%-a "Remain" párti és nem kötelesek a népszavazás eredményét figyelembe venniük. Szóval ezt még el kell döntsék maguk közt, addig pedig malmozunk. 

Malmozunk és gazdasági elemzéseket osztunk meg facebookon, ezt csinálja az értelmiség. Vagyis szart se, és ezen még jobban csesz az ideg. Az nyilvánvaló, hogy minden gazdasági lap, aki csak számít - The Guardian, Der Spiegel, TIME, New York Times, Wall Street Journal és a többiek - a szavazás előtt is egyetértettek abban, hogy a kilépés katasztrófa lesz az UK-nak. Azóta annyit korrigáltak, hogy most már Armageddonnak hívják. Az a baj, hogy az angolok egy generáció óta nem láttak inflációt. Ilyet mond a TV-ben egy angol kisvállalkozó, hogy ő nem aggódik, ha az EU-ból behozott árura ezután vám fog rakódni, majd továbbhárítja a vásárlóra - vagyis árat emel. A szakértő panel pedig elismerően bólogat, Yes, az angol vállalkozók szívósak! Nem kell egy Oxford PhD-nek lenni ahhoz, hogy lásd, ha mindenki 5%-ot emel, akkor elég hamar másfélszer annyiba fog kerulni minden. Én lemondok a reggeli croissant-ról a sarki kávézóban, te meg bezárod a boltot.

A nem-szándékos következmények... Én nem bántom a kilépés-szavazókat, hogy nem látták előre mindazt, ami az elmúlt egy hónapban történt. A kormányfő lemondott, a két ellenzéki párt vezetősége összeomlott, a font értéke zuhant 30 évet, a bankok pedig azon agyalnak, hogy húsz- vagy ötvenezer jólfizető pozit vigyenek-e Londonból Frankfurtba. Azt végképp nem lehetett előre látni, hogy ha az UK kilép az EU-ból, akkor Skócia függetlenné válhat, Észak-Írország pedig csatlakozhat Írországhoz, hogy az EU-ban maradhassanak. Pedig teljesen logikus: hova szeretne egy skót tartozni, egy kiszámíthatóan működő 500 milliós csoporthoz vagy egy káoszba dőlt 60 millióshoz, akik a mi összes erőfeszítésünk ellenére felvágták dalolva mindkét csuklójukat? Bürokrata Brüsszel ide vagy oda, de az EU még semmivel nem szivatta meg Skóciat, az angolok viszont most nagyon.

Az angol értelmiség szégyelli magát, látom az irodában. Egyrészt mert a világpolitika karikaturája lettek, másreszt a xenofóbia miatt. Ha feljön a Brexit téma, lesütik a szemüket előttem, a bevándorló előtt, mert egyetemet végzett embernek vérciki az idegengyűlölet. Ezen túl az ország képzettebb fele le van bénulva. A facebookon puffogáson túl semmilyen politikai aktivitást nem látok. Gyakorlatilag Theresa May kezében van minden kártya és nem tudjuk sem azt, hogy mikor fogunk kilépni, sem azt, hogy egyáltalán kilépünk-e!

Még simán meg lehetne akadályozni a kilépést és az angol barátaim ebben reménykednek. Csendben! Nincs polgári megmozdulás, ami próbálna nyomást gyakorolni May-re. Az a baj, hogy itt harminc éven át politikai stabilitás volt. Lehetett Labour vagy Tory kormány, finom igazításokkal kormányoztak, kiszámíthatóan, vagyis összességében nem volt hatalmas jelentősége, hogy melyik nyer, nem kellett körömszakadásig küzdeni valamiért vagy valami ellen.

Most viszont mások a tétek. A kormányváltás megvolt egy hét alatt, most következik az, hogy kilépünk-e az elmúlt 50 év békéjét és gazdasági fejlődését elősegítő Európai Unióból, meggyengítve magunkat és őket is? És hagyjuk-e szétesni az 1707 óta United Kingdom néven emlegetett másik szövetseget? Kedves angol értelmiség, ideje lenne előredőlni a karosszékben.