2015. október 15.

Papírok nélkül - Nashville-ben

Kata és Andris története két külön szálon indul és egy közös szálként folytatódik - mert vége még messze nincs a történetüknek. Londonban ismertem meg őket és az első pillanattól fogva magával ragadott a sztorijuk. Van benne kivándorlás, Amerika papírok nélkül, romantika, visszavándorlás, London és még marathonfutás is. Egy lapon minden, amiről írni szoktam.


Kata egy talpraesett lány Békés megyéből, aki az érettségi után ment Londonba, egy évet dolgozott au-pair lányként, hogy javítsa az angoltudását. Ezzel a családdal volt először Amerikában, itt nem ritka, hogy a nyaralásra is elviszik a nanny-t. Ők intézték neki a turistavízumot, ez a '90-es években még nem volt nehéz. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elhatározza: ő többet akar látni a világból, különösen Amerikába vissza fog menni.




2001-ben elég kezdetleges volt még az Internet mához képest. Már létezett Google, de Magyarországon alíg ismerte valaki. Kata a mezőberényi könyvtárban leült egy gép elé és a népszerű altavizsla.hu keresőn beütötte, hogy "Nashville". Miért pont Tennessee állam fővárosát? Itt volt Katának egy földije és remélte, hogy talán ő tud segíteni szállodai munkát találni egy nyárra, aztán valami majd csak lesz. Még nem létezett Wikipedia sem és valamiért az Altavizsla azt mondta Katának, hogy Nashville a fly-fishingről -a léggyel való horgászásról- híres, véletlenül sem azt, hogy a country zene fővárosa. 
"Már gyerekkorom óta vonzott Amerika, mindig is ott szerettem volna élni, de soha nem gondoltam, hogy ez meg is fog adatni egyszer. Aztán 21 évesen a kalandvágytól hajtva elindultam."
2001 szeptember 13.-át írunk, Kata és szülei mentek Ferihegyre, ahol minden tele volt gépfegyveres katonákkal. A pultnál azt mondták nekik, hogy ma -9/11 után két nappal- bizony nem repül sehová, az amerikai légtér le van zárva, még az is lehet, hogy világháború lesz. Átbukkolták két héttel későbbre és addigra valóban lenyugodott a helyzet annyira, hogy el tudott repülni. Washington DC-ben átszállas, itt az első Immigration vizsgálat. Turistaként jött, legális vízummal, de két héttel 9/11 után mégis félrehívták egy külön szobába, hogy mesélje el bővebben, hogy mit akar itt. Nagyon szűkös angoltudása ellenére nem tojt be, órák múltán is ragaszkodott hozzá, hogy ő bizony fly-fishinget akar tanulni Nashville-ben. Beengedték. 


Nashville-ben nem volt könnyű szállodai munkát találni, mert 9/11 miatt teljesen leállt a turizmus. Az amerikaiak a világháborúra készültek, rengeteg embert elküldtek a hotelekből. Pár héten belül a már kint élő ismerős segítségével mégis sikerült. Hamar kiderült, hogy ez a magyar lány csak töri az angolt, de mégis jobban kommunikál, mint a többi takarító lány. Ő lett "Katie", aki a szobalányok dolgait intézte a főnökséggel és fordított a többi magyarnak, lengyelnek, szlováknak. Mondták neki a többiek, hogy csináljon jogsit, mert belőle még lehet valaki.
"Szerintem a 2000-es évek elején még nagyon könnyű volt boldogulni papírok nélkül, mert szinte minden papírt valamilyen módon be lehetett szerezni. De ahogy az évek teltek, egyre nehezebb volt kiskapukat találni. Nekem négy államból volt jogsim a 10 év alatt."
Ha sok másik papírnélküli havert szerzel akkor össze tudod rakni a kiskapukat magadnak. Például amíg még érvényes a vízumod, kérhetsz teljesen legális Social Security Card-ot, amire nagy piros betűkkel rá lesz írva, hogy "Nem Dolgozhat". Így semmit nem ér, de mégis regisztrálva vagy az adóhatóságnál. Ezután csinálsz jogsit, elmész tanfolyamra, lerakod a vizsgákat, mindezt egy olyan államban, ahol minimális papírokat kérnek a címed igazolásához, pl. elég egy bankszámlakivonat a nevedre egy az államban lévő címre. Amikor megadják a jogsit, raírják a címed és a Social Security számodat is, de az már nem fér rá, hogy "Nem Dolgozhat". Innentől kezdve ezzel a jogsival vállalsz munkát, igazolod magad, soha többet senki nem fog más papírt kérni tőled USA-ban. Egy 300 milliós ország nyílt ki Kata előtt.



Két és fél évig dolgozott Kata Nashville-ben, szállodákban, éttermekben, később nanny-ként gyerekekre vigyázva. Vett egy kopott Honda Civicet és amikor csak tehette, utazgatott USA-n belül. Ezt a munkát könnyű megtalálni bárhol, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve átköltözött magyar szobatársával Floridába.

2007 december, Petőfi Csarnok, Budapest. Egy Tankcsapda koncerten vagyunk, ahol történetünk másik hőse, András, megismerkedik egy lánnyal (A röhej, hogy azon a koncerten én is ott voltam - a szerk.) A lánynak már zsebében a New York-i repjegye, pár hét múlva költözik, csak egy nyárra - ismerős? Az utolsó hetek sok együttöltött napot hoznak, míg hősünk gondol egyet és ő is megigényli a turistavízumot. Fiatal férfi, minimálbéren dolgozik, kizárt volt, hogy megadják, de Andris a tőle szokott szerény nyugalommal ment a követségre interjúzni és egy fél éves pecséttel távozott.





Andris a búcsubuliján eltöri a lábát, ami akkor kezdett gyanús lenni neki, amikor hajnali négykor már csak egy lábon ment a csocsó a koleszben. Az egyik haver édesanyja bekocsikázik vele a közeli kórházba, ahol kap egy szép zöld járógipszet és két tucat véralvadásgatló szurit, amit aztán saját magának kell belőnie. Felmerült, vajon nem lesz-e gyanús a határon, hogy minek visz többtucat injekciót és minek a cipő másik párja a begipszelt lábra ha csak öt napra megy...? Kiengedték.

New Yorkban a szakmájában tudott feketén dolgozni, nem szórakozott jogsival vagy bármilyen papírral, csak megjelent egy építkezésen: Kell villanyszerelő? Kell. Ennyi. Élt Queensben, Bronxban, mindig volt meló, sosem koccant a hatóságokkal. Bringával járt, nem igazoltatták sosem, bár egyszer elütötte egy autó és az ambulancián tért csak magához egy összevarrt sebbel. Mondták az orvosok, hogy minden rendben, látjuk nincs biztosítása, két hét múlva jöjjön vissza a varratokat kiszedni és a 600 dollárt kifizetni. Andris nem ment vissza és kiszedte a cérnát egyedül.

A szerelem hamar elmúlt a lánnyal, de lakótársak és barátok maradtak. A lány kérdezte egy év után, hogy "Nem megyünk le Miamiba?" Andris: "Mármint hétvégére?" Lány: "Nem, munkat vállalni. Van tenger, homokos part, jó idő..." Andrásnak ennyi elég is volt, költöztek.




Kata és Andris tehát már egy államban, Floridában, de a két másik oldalán, egyelőre nem ismerik egymást. Egy nap Kata lakótársa az iwiw.hu-t lapozva észreveszi, hogy egy régi haverja Miamiban él. Hétvégén tehát átgurulnak kocsival a régi cimborához, ha már itt vannak a szomszédban. Amerika nagy, hamar te is úgy beszélnél, mint Kata, hogy "Öt óra vezetésre innen? Persze, hogy átruccanunk!" Nos, ez a haver együtt pincérkedik Andrissal egy étteremben, így jött létre az első találkozás és elpattant a bizonyos szikra.

Egy héttel később házibuli Katánál, ahova elhívja Andrist is. Ne felejtsük, még mindig 450 km távolságban vannak, de Kata gondolta, ha akarja a fiú, akkor ott lesz. Andris szólt a főnökének az étteremben, hogy vasárnap nem jönne be. El is engedték, de pénteken lebetegedett a kollegája, így ugrott a kimenő. Andris hátán fát lehet vágni, nem az a balhés típus, de most mondta, hogy "Ez nem fair, már lebeszéltem a randit, nem tudsz mást találni?" Mire a főnöke: "Vagy dolgozol, vagy hétfőn már be se gyere!"
- Végül mentél a randira?
- Mentem hát.
- És tényleg kirúgtak?
- Ki hát...
Ez még csak a történet kezdete. A következő részben megtudjuk, miért hagyták ott Katáék Amerikát tíz év papírok nélküli élet után, hogyan került Andris az Ultrabalton (220 km) és a Spartathlon (246 km) versenyek futói közé és hogy milyen volt az élet a hűvös Londonban a napos Miami után.

Nem lesz könnyű elcsípni őket interjúra mostanában, ugyanis éppen Thaiföldön mászkálnak. Mikor jönnek vissza? Hát ez az: csak oda vettek jegyet.



2015. október 9.

Anglia, amerikai szemmel

A minap körbement egy aranyos facebook poszt, amiben egy nyugdíjas amerikai írja le benyomásait Angliából, az itt töltött nyara után. Hozzáadtam az én észrevételeimet is, miután már 3-3 évet húztam le az óceán mindkét oldalán.

USA vs UK
(c) CBB

* Almost everyone is very polite
* The food is generally outstanding
* There are no guns
* There are too many narrow stairs
* The pubs close too early

/Oh.. minden korán zár és London is hamar elcsendesedik, Budapest sokkal pörgősebb város és a magyar mentalitás azonnal megszokta az éjjelnappalikat. Itt ilyen nincs, 8 után kihal a város, kivéve azt a pár bulinegyedet/

* Pubs are not bars, they are community living rooms. 
* Refrigerators and washing machines are very small
* Everyone has a washing machine but driers are rare 

/Cserébe minden bérlakásban van mosógép, nem csak a pincében, mint NY-ban. És nem második világháborús dizájn, hanem modern. És nem negyeddollárossal működik. Bár sok helyen tényleg szörnyen kicsi hűtőszekrény van, de az amcsiké meg akkora mint egy dupla bejárati ajtó. A ruhaszárítógép egy függőség Amerikában, kipróbaltam, aztán maradtam a teregetésnél. Összegyűri, tönkreteszi a ruhákat és felesleges áramot fogyaszt./

* Everything is generally older, smaller and shorter
* People don't seem to be afraid of their neighbors or the government
* Hot and cold water faucets. Remember them?

/Nehéz Angliában olyan lakást találni, ahol nem külön van a hideg és meleg csap. Baromság. Ilyenek./

* Pants are called "trousers", underwear are "pants" and sweaters are "jumpers"

/Az alumínium viszont nem alúminum :) /

* The bathroom light is a string hanging from the ceiling
* All the signs are well designed with beautiful typography and written in full sentences with proper grammar.

/Valamint minden olyan egyszerűen és egyértelműen van kiírva, hogy rájövünk, miért tud itt a volt birodalom minden szegletéből szalajtott ember is eligazodni perceken belül. NY-ban cserébe egyszerűbb az úthálózat, én imádtam a számozott négyzetrácsos utcákat, mert praktikus./


* They eat with their forks upside down
* It's not that hard to eat with the fork in your left hand with a little practice. If you don't, everyone knows you're an American 

/Az amerikaiak jobb kézben tartják a villát és cserélgetik, amikor vágni akarnak, míg az angolok számunkra "rendesen" esznek, a késsel a jobb kézben/

* The English are as crazy about their gardens as Americans are about cars
* The wall outlets all have switches, some don't do anything

/Valamint a dugóban, tehát a vastag cucc, ami a kábel végén lóg, van biztosíték. Nem biztosítékpanel van a lakásban, hanem minden eszköznek a sajátja. És minden dugó földelt. Zseniális és biztonságos./

* There are hardly any cops or police cars
* 5,000 year ago, someone arranged a lot of rocks all over, but no one is sure why
* Black people are just people: they didn't quite do slavery here
* Everything comes with chips, which are French Fries. You put vinegar on them

/Kedvenc sztorim, az amerikai bank budapesti irodájában sok expat dolgozik, angolok és amerikaiak is, 3-6-9 hónapra átjönnek. Egyik este valami nagy fejes tart előadást, utána pedig networking van, nem volt nagy luxus, de raktak ki sört, bort és pár lavórnyi chipset. Egyszer felkiált az egyik srác magyarul: "Íjjj... ez ecetes!" a többi magyar pedig hálásan bólogatva nagy ívben elkerüli azt a tálat.

Mire az angol expat kérdi tőlem: Mit mondott? Mondom vigyázzon, az a chips vinegáros. Erre az integet a haverjainak: "Guys, they have vinegar crisps!" és megrohamozták a tálat. Így vált két félre a tömeg./

* Cookies are "biscuits" and potato chips are "crisps"
* Obama is considered a hero, Bush is considered an idiot. 
* After fish and chips, curry is the most popular food 
* They will boil anything
* Nearly everyone is better educated then we are
* Only 14% of Americans have a passport, almost everyone in the UK does
* Everyone knows more about our history then we do

/Na ez a három így igaz. Ha összehasonlítom a banki kollegáimat a pesti, NY-i és londoni irodából, tehát ugyanaz a szociális réteg, akkor a londoni kollegák messze a legtöbbet utaznak és a leginformáltabbak a világ dolgairól. A _világ_ dolgairól. A magyarok szoros másodikok. Az amcsi kollegák, jólkereső, NY-i, magasan képzett emberek, nem utaznak és a saját történelmük alapjait sem tudják. Van kivétel, de ritka. Ellenben tucatnyi nemzetnek tudják a kajáit es ünnepeit, mert NY utcáin mindig fesztiválozik valamelyik kisebbség./

* Look right, walk left. Again; look right, walk left. You're welcome. 
* Avoid British wine and French beer
* Many of the roads are the size of our sidewalks
* There's no AC

/Igaz, pedig a metrón, buszon dögmeleg van, télen is. Nekem hiányzik, szerettem a konstans hűvöst USA-ban/

* Instead of turning the heat up, you put on a jumper

/Az első lakásomban Mayfairben (nem szegény környék és drága lakás volt) nem volt fűtőtest. Az előző lakó nagyritkán bekapcsolta a hősugárzót a hálószobában. Miattam szereltek fel elektromos fűtőtesteket. Ezek otthon is hordják a gyapjú zakót./

* Gas is "petrol", it costs about $6 a gallon and is sold by the liter
* You don't have to tip, really!
* You pay the price marked on products because the taxes (VAT) are built in

/Jó dolog, hogy nem kell borravalót adni, de az amerikai kiszolgálás sokkal jobb. Én látok összefüggést. Viszont az amcsi rendszerben nem írjak ki a címkére az adót és így nem tudod mennyi lesz a számla, ez felfoghatatlan./

* Walking is the national pastime 
* They took the street signs down during WWII, but haven't put them all back up yet 
* Everyone enjoys a good joke

/Sokkal kevésbé kell politikailag korrektnek lenni és az obszcén humor is könnyebben csúszik itt, hölgyek jelenlétében is. Ellenben a viccet fapofával kell tudni elmondani, ez törvény./

* Dogs are very well behaved and welcome everywhere
* There are no window screens

/Függöny. Az mi?/

* You can get on a bus and end up in Paris
* Everything costs the same but our money is worth less so you have to add 50% to the price to figure what you're paying

/Hát ez a durva, hogy minden ugyanannyiba kerül, csak itt fontban, azaz 1.5x annyiba, mint Amerikában!/

* The beer isn't warm, each style is served at the proper temperature 
* Cider (alcoholic) is quite good.
* Excess cider consumption can be very painful.
* The universal greeting is "Cheers" (pronounced "cheeahz" unless you are from Cornwall, in which case it's "chairz")
* Cars don't have bumper stickers
* Displaying your political or religious affiliation is considered very bad taste

/Itt nem divat a politikai nézeteidet szétkürtölni. A legnagyobb faux-pas, amit elkövettem Londonban, hogy rákérdeztem a kollegák között ebédkor, hogy szerintük most jó lesz, ha Skócia kilép az UK-ból vagy sem. Ilyen kérdés tabu./

* Many doorknobs, buildings and tools are older than America
* By law, there are no crappy, old cars
* When the sign says something was built in 456, they didn't lose the "1"
* Cake is is pudding, ice cream is pudding, anything served for desert is pudding, even pudding
* Everything closes by 1800 (6pm)
* Very few people smoke, those who do often roll their own
* You're defined by your accent
* Europeans dress better than the British, we dress worse 
* The trains work: a three minute delay is regrettable
* Their healthcare works, but they still bitch about it

/A vonatok és az egészségügy is jobban működik sok más országnál és mindkettőre folyton panaszkodnak./

* Drinks don't come with ice 
* There are far fewer fat English people 
* There are a lot of healthy old folks around participating in life instead of hiding at home watching tv
* If you're over 60, you get free tv and bus and rail passes. 
* Their coffee is mediocre but the tea is wonderful
* There are still no guns

ÉS A LEGFONTOSABB...

* Football is a religion, religion is a sport

Cheers!