Papírok nélkül - Nashville-ben

Kata és Andris története két külön szálon indul és egy közös szálként folytatódik - mert vége még messze nincs a történetüknek. Londonban ismertem meg őket és az első pillanattól fogva magával ragadott a sztorijuk. Van benne kivándorlás, Amerika papírok nélkül, romantika, visszavándorlás, London és még marathonfutás is. Egy lapon minden, amiről írni szoktam.

Kata egy talpraesett lány Békés megyéből, aki az érettségi után ment Londonba, egy évet dolgozott au-pair lányként, hogy javítsa az angoltudását. Ezzel a családdal volt először Amerikában, itt nem ritka, hogy a nyaralásra is elviszik a nanny-t. Ők intézték neki a turistavízumot, ez a '90-es években még nem volt nehéz. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elhatározza: ő többet akar látni a világból, különösen Amerikába vissza fog menni.

2001-ben elég kezdetleges volt még az Internet mához képest. Már létezett Google, de Magyarországon alíg ismerte valaki. Kata a mezőberényi könyvtárban leült egy gép elé és a népszerű altavizsla.hu keresőn beütötte, hogy "Nashville". Miért pont Tennessee állam fővárosát? Itt volt Katának egy földije és remélte, hogy talán ő tud segíteni szállodai munkát találni egy nyárra, aztán valami majd csak lesz. Még nem létezett Wikipedia sem és valamiért az Altavizsla azt mondta Katának, hogy Nashville a fly-fishingről -a léggyel való horgászásról- híres, véletlenül sem azt, hogy a country zene fővárosa. 

"Már gyerekkorom óta vonzott Amerika, mindig is ott szerettem volna élni, de soha nem gondoltam, hogy ez meg is fog adatni egyszer. Aztán 21 évesen a kalandvágytól hajtva elindultam."

2001 szeptember 13.-át írunk, Kata és szülei mentek Ferihegyre, ahol minden tele volt gépfegyveres katonákkal. A pultnál azt mondták nekik, hogy ma -9/11 után két nappal- bizony nem repül sehová, az amerikai légtér le van zárva, még az is lehet, hogy világháború lesz. Átbukkolták két héttel későbbre és addigra valóban lenyugodott a helyzet annyira, hogy el tudott repülni. Washington DC-ben átszállas, itt az első Immigration vizsgálat. Turistaként jött, legális vízummal, de két héttel 9/11 után mégis félrehívták egy külön szobába, hogy mesélje el bővebben, hogy mit akar itt. Nagyon szűkös angoltudása ellenére nem tojt be, órák múltán is ragaszkodott hozzá, hogy ő bizony fly-fishinget akar tanulni Nashville-ben. Beengedték. 

Nashville-ben nem volt könnyű szállodai munkát találni, mert 9/11 miatt teljesen leállt a turizmus. Az amerikaiak a világháborúra készültek, rengeteg embert elküldtek a hotelekből. Pár héten belül a már kint élő ismerős segítségével mégis sikerült. Hamar kiderült, hogy ez a magyar lány csak töri az angolt, de mégis jobban kommunikál, mint a többi takarító lány. Ő lett "Katie", aki a szobalányok dolgait intézte a főnökséggel és fordított a többi magyarnak, lengyelnek, szlováknak. Mondták neki a többiek, hogy csináljon jogsit, mert belőle még lehet valaki.

"Szerintem a 2000-es évek elején még nagyon könnyű volt boldogulni papírok nélkül, mert szinte minden papírt valamilyen módon be lehetett szerezni. De ahogy az évek teltek, egyre nehezebb volt kiskapukat találni. Nekem négy államból volt jogsim a 10 év alatt."

Ha sok másik papírnélküli havert szerzel akkor össze tudod rakni a kiskapukat magadnak. Például amíg még érvényes a vízumod, kérhetsz teljesen legális Social Security Card-ot, amire nagy piros betűkkel rá lesz írva, hogy "Nem Dolgozhat". Így semmit nem ér, de mégis regisztrálva vagy az adóhatóságnál. Ezután csinálsz jogsit, elmész tanfolyamra, lerakod a vizsgákat, mindezt egy olyan államban, ahol minimális papírokat kérnek a címed igazolásához, pl. elég egy bankszámlakivonat a nevedre egy az államban lévő címre. Amikor megadják a jogsit, raírják a címed és a Social Security számodat is, de az már nem fér rá, hogy "Nem Dolgozhat". Innentől kezdve ezzel a jogsival vállalsz munkát, igazolod magad, soha többet senki nem fog más papírt kérni tőled USA-ban. Egy 300 milliós ország nyílt ki Kata előtt.

Két és fél évig dolgozott Kata Nashville-ben, szállodákban, éttermekben, később nanny-ként gyerekekre vigyázva. Vett egy kopott Honda Civicet és amikor csak tehette, utazgatott USA-n belül. Ezt a munkát könnyű megtalálni bárhol, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve átköltözött magyar szobatársával Floridába.

2007 december, Petőfi Csarnok, Budapest. Egy Tankcsapda koncerten vagyunk, ahol történetünk másik hőse, András, megismerkedik egy lánnyal (A röhej, hogy azon a koncerten én is ott voltam - a szerk.) A lánynak már zsebében a New York-i repjegye, pár hét múlva költözik, csak egy nyárra - ismerős? Az utolsó hetek sok együttöltött napot hoznak, míg hősünk gondol egyet és ő is megigényli a turistavízumot. Fiatal férfi, minimálbéren dolgozik, kizárt volt, hogy megadják, de Andris a tőle szokott szerény nyugalommal ment a követségre interjúzni és egy fél éves pecséttel távozott.

Andris a búcsubuliján eltöri a lábát, ami akkor kezdett gyanús lenni neki, amikor hajnali négykor már csak egy lábon ment a csocsó a koleszben. Az egyik haver édesanyja bekocsikázik vele a közeli kórházba, ahol kap egy szép zöld járógipszet és két tucat véralvadásgatló szurit, amit aztán saját magának kell belőnie. Felmerült, vajon nem lesz-e gyanús a határon, hogy minek visz többtucat injekciót és minek a cipő másik párja a begipszelt lábra ha csak öt napra megy...? Kiengedték.

New Yorkban a szakmájában tudott feketén dolgozni, nem szórakozott jogsival vagy bármilyen papírral, csak megjelent egy építkezésen: Kell villanyszerelő? Kell. Ennyi. Élt Queensben, Bronxban, mindig volt meló, sosem koccant a hatóságokkal. Bringával járt, nem igazoltatták sosem, bár egyszer elütötte egy autó és az ambulancián tért csak magához egy összevarrt sebbel. Mondták az orvosok, hogy minden rendben, látjuk nincs biztosítása, két hét múlva jöjjön vissza a varratokat kiszedni és a 600 dollárt kifizetni. Andris nem ment vissza és kiszedte a cérnát egyedül.

A szerelem hamar elmúlt a lánnyal, de lakótársak és barátok maradtak. A lány kérdezte egy év után, hogy "Nem megyünk le Miamiba?" Andris: "Mármint hétvégére?" Lány: "Nem, munkat vállalni. Van tenger, homokos part, jó idő..." Andrásnak ennyi elég is volt, költöztek.

Kata és Andris tehát már egy államban, Floridában, de a két másik oldalán, egyelőre nem ismerik egymást. Egy nap Kata lakótársa az iwiw.hu-t lapozva észreveszi, hogy egy régi haverja Miamiban él. Hétvégén tehát átgurulnak kocsival a régi cimborához, ha már itt vannak a szomszédban. Amerika nagy, hamar te is úgy beszélnél, mint Kata, hogy "Öt óra vezetésre innen? Persze, hogy átruccanunk!" Nos, ez a haver együtt pincérkedik Andrissal egy étteremben, így jött létre az első találkozás és elpattant a bizonyos szikra.

Egy héttel később házibuli Katánál, ahova elhívja Andrist is. Ne felejtsük, még mindig 450 km távolságban vannak, de Kata gondolta, ha akarja a fiú, akkor ott lesz. Andris szólt a főnökének az étteremben, hogy vasárnap nem jönne be. El is engedték, de pénteken lebetegedett a kollegája, így ugrott a kimenő. Andris hátán fát lehet vágni, nem az a balhés típus, de most mondta, hogy "Ez nem fair, már lebeszéltem a randit, nem tudsz mást találni?" Mire a főnöke: "Vagy dolgozol, vagy hétfőn már be se gyere!"

- Végül mentél a randira?

- Mentem hát.

- És tényleg kirúgtak?

- Ki hát...

Ez még csak a történet kezdete. A következő részben megtudjuk, miért hagyták ott Katáék Amerikát tíz év papírok nélküli élet után, hogyan került Andris az Ultrabalton (220 km) és a Spartathlon (246 km) versenyek futói közé és hogy milyen volt az élet a hűvös Londonban a napos Miami után.

Nem lesz könnyű elcsípni őket interjúra mostanában, ugyanis éppen Thaiföldön mászkálnak. Mikor jönnek vissza? Hát ez az: csak oda vettek jegyet.