2013. január 26.

Dubai Marathon

Ha jol emlekszem pont e blog egyik kommentje szulte a Dubai Marathon otletet, de persze mar regebb ota izgatott a hely. Sima online jelentkezes $100 + hitelkartya es mar bent is vagy. Januarban, 20 fok koruli idoben, a vilag leggyorsabb palyaja, szupernek hangzik. Ezt a top-10 finisher atlagidejevel merik, tavaly negy ferfi ment 2:05 es harom no 2:20 alatt, ami rekord.


Felkeszulesem gyakorlatilag nem volt, bar a novemberi New York City marathonra szepen kigyurtam magam, de azota szinte semmit sem tudtam futni, mert a londoni nedves telben allandoan beteg voltam. Januarban letudtam tusszogve ket felmarathont nulla fokban, konnyeden 1:50 alatt, mondtam jolvan, a semminel tobb, meglatjuk. Mar az is nagy szo, hogy nem serultem le, az eddigi marathonjaimhoz mindig valamimet erosen fajlalva alltam oda. Ot nappal a verseny elott Dubaiba erkezve eleg ido arra, hogy kicsit megszokjam a meleget. Megfazasom abban a percben mult el, ahogy kiszalltam a repulobol, toltam a tengerparton ket laza 10k-t, jokat alszom, jokat eszem, nem hajtom ezerrel a varosnezest, lazulunk.


Egyedul jottem Dubaiba es minden online-tudasom bevetve probaltam felkutatni legalabb egy magyar indulot. Tavaly 7 magyar befuto is volt, egyikuk Krasznai Adrienn, 3:08 oraval, aki Dubaiban dolgozik allatorvoskent, meg azt is kideritettem, hogy melyik klinikan, de sajnos nem valaszolt. A nagy napon tehat reggel 5:30-ra jott ertem a taxi es egyedul bandukoltam a rajtzona fele, a sotetben, de amikor meglattam a tobbezer izgatott futot, rogton jobban ereztem magam.


Meg fel ora a rajtig, epp csak pirkad es hideg van rovidujjuban, bizony vacogok Dubaiban, na nem veszes, ugyis ideje bemelegiteni. Profi a szervezes, a csomagleadas, a vecek, 20.000 futo keszul a startra es a vilag osszes nyelven beszelnek korulottem. A Burj Khalifa 830 m-es tornya alatt all a kod, beallok a rajtzonamba, megcsap az izomlazito kremek jol ismert kamfor illata es az izgatottsagtol osszeszorul a gyomrom. Allat jo itt lenni!


7:00 orakor elindul a verseny es ez nem London a szuk utcaival, itt 8-savos ut a legkisebb, amin megyunk. A marathon mezonye valojaban csak 1.500 fos, a tobbi 18.000 ember a 10k-ra jott, ok utanunk indulnak par perccel, vagyis pillanatok alatt felszakad a tomeg es mindenki futhat belatasa szerint. Korbenezek egy tehetseges nyulat keresve, akit arrol ismerunk meg (csokkeno fontossagi sorrendben), hogy az en tempomban fut, profi letisztult gyakorlott marathonos mozgasa van, lehetoleg nonemu es kellemes latvany. Mivel o fut elol, ebben a paroras szotlan kapcsolatban az arca nem fontos :) Beallok egy minden igenynek megfelelo szoke dan csaj moge, nem iszik 5k-nal, profi, megleszunk.


Az elso fele egy marathonnak olyannyira nem izgalmas, hogy en azt szoktam magamnak mondogatni: Na fussunk egy felmarcsit, aminek kicsit odebb van a rajtja. Ugy 21 km-rel odebb, de hat az semmi, lekocogjuk lazan, bemelegiteskeppen. Nezok nincsenek, a tengerparton egy csapat indiai vendegmunkas crickettezik szandalban, a porban, az ut mellett, le se tojjak a marathont. Par keresztezodesnel egy-ket angol es amerikai csaladapa tapsol a gyerekevel. Azert a nyugati marathonok masok, NY-ban ket millio ember orjong az utcan. Kozben szepen banok a lovammal, etetem, itatom, egy zsele per 10k, kis Gatorade per 5k. Itt is fel lityis uvegben adjak a vizet meg az izot mint Londonban, tiszta hulyek, mindenki iszik egy kortyot es eldobja a teli uveget, csak itt szerencsere szeles az ut es tok kevesen vagyunk. A londoni ketsavos sikatorokban atpreselt 40.000 futonal eletveszely volt a bokaig ero flakon-tenger. Papirpohar, basszus!

Feltavra feljott annyira a nap, hogy eltunik a kod, amitol eddig nem tudtuk elvezni a kulonleges kilatast. Elvileg elottunk van vegig a Burj Al-Arab jellegzetes epulete jobbra meg a Perzsa-obol tengerpartja, ehelyett max. 50m-ig lattunk a kodben, mindegy, 21k utan jon a nap es kitisztul. Hinnye... ez nem az a kedves lagy angol nap, ez appam a sivatagi nap, ami nem koszon, szo nelkul arcon vag. Kemeny lesz. Nem baj, 34k-ig mas dolgod sincs, mint ezt a kellemes 5:20-as tempot tartani. Azert lassan noszogatnom kell magam, hogy ne lassuljak, Dani, ott a dan lany, szepen utana, tempo! Van bajod? Nincs, ettel-ittal, labad is fajt mar jobban, 5:20, gyerunk.

Most eloszor nem hallgatok zenet es nem hianyzik. Mit csinalok, hogy ne unatkozzak? Koncentralok. Bitangul osszpontositok arra, amit csinalok. Minden lepesre. Vegre jo allapotban alltam rajthoz, jo ido van, bar nem vagyok atom-fitt, de ha nem szurom el, ma meglehet a sub-4h marathon. Keszulok az utolso 10 km-re, a fajdalomra, mert jon es en varni fogom. Felidezem az elso marathonomat Phillyben felig szakadt achillesszel, az hasitott... Ez semmi, faj mar a bokam, hatam, de nem komoly, megis lassulok. Mi a baj? Ajulgatok, az van. De hat... ettel, ittal, szep a mozgasod, megis legszomjam van, magas a pulzus es nehezedik minden tagom. Sotetul a vilag, alig kapok levegot. Nem hirtelen jott, amiota elment a kod fokozatosan, csak eddig preseltem a szuszt, de most mar vissza kell venni, kulonben kinyirod magad, meg 8k, nyugi, picit vissza, megy ez. Elmegy a dan csaj.

38k-nal mar merfoldenkent kis setakat iktatok be, hogy ne adjam be a kulcsot. Ez aktiv seta, vagyis gyors nyujtas, majd temposan gyaloglok tovabb, hogy ne veszitsek sok idot, de kozben hatalmasakat lelegzek es nyugtatom magam, megy le a pulzus. Nem faj semmim nagyon, csak kene oxigen. Na ez az a helyzet, amit nem lehet es nem is szabad megtolni akaratbol, ez nem labfajas. Az orara nezve nagyon megorulok, meg van bo fel oram 5k-ra, 6:15-os tempoval innen meglehet a sub-4h! Izirajder, ecsem.

40.5-nel meg probalnam tartani, de a gephaz hamar bebizonyitja, hogy Kirk kapitany, ha nem lassitasz, felrobban a hajtomu. Nyugodt es koncentralt vagyok, nagyon lassan csoszogva futok es vizes szivaccsal hutom a fejem. Ez jol esik, baromi jol, ebbol tudom, hogy tulhevultem es/vagy napszurast kaptam, vagyis ovatosnak kell lenni. A 41k tablanal eluvoltom magam, hogy One more, ONE MOOOORE!! es egy tucat amerikai expat-szurkolo elkezd tapsolni, You can do it! You look fantastic, man! mondjak a kis cukik, ahogy csigalassan vonszolom magam a cel fele. Mar latom a feliratot, sikerul az utolso ket kilin mar nem megallni. 4:05 ora. Megvan, arnyekot, vizet.


Fel ora levezeto seta, taxi a hotelbe, hatalmas gyumolcs-salata, egy liter frissen facsart gorogdinnyele, delutan alvas. Este David baratom felvisz az otcsillagos hotele tetoteraszara, vendege vagyok egy steakre argentin vorosborral, mikozben nezem a naplementet a Dubai skyline felett. El se hiszem, mikor erdemeltem meg mindezt?


Megvolt tehat a lelektisztito kuzdelem, mindent beleadtam, egy csepp sem maradt a tankban, ennel tobbet nem tehetsz. Ma van masnap, a repulon hazafele irom e sorokat, meg faj kicsit az az ot perc, de buszke is vagyok. A leheto legprofibban vezenyeltem le az egesz hetet es a versenyt. Igazabol tudom en, hogy ilyen keves futassal nem szabadna marathonokat futni, masok szo szerint 4x ennyi km-t tolnak havonta es 4:30h feletti marathonra fussa belole. Nekem van egy jo felepitesem, jo technikam, mara mar rendes versenyrutinom, brutal akaratom es persze eleg magas fajdalomkuszobom. A futas egy nagyon halas sport, amit beleteszel, azt mind kiveheted. Nincs trukk.

New York City Marathon, regi cimbora, novemberben ujra talalkozunk!

Gratula nekik, ismeretlenul is, szinten zeneszek, Dubaiban:
  • Dr. Krasznai Adrienn 3:11
  • Balazs Horvath 3:48
  • Szentmihalyi Adam 3:58
  • Kovacs Sandor 4:23
  • Pek Norbert 4:31
  • Laszlo Balazs 4:34
PS: A tobbi kep, amit Dubaiban csinaltam: http://picasaweb.google.com/daniel.varga12/Dubai

2013. január 17.

Turelmesen var


Ma delben a londoni irodank masodik emeleti ferfi WC-jeben futottam ossze legujabb haverommal. Amikor beleptem a helysegbe hallottam, hogy valaki sutyorog valakinek valamit, majd csukodik az ajto. Mire odaerek, a lenti kep fogad: az ajto mogott a latasserult gazdi gubbaszt, odakint pedig a vakvezeto kutyaja lehajtott fejjel var. Leguggoltam a kepet csinalni, o meg felemelte a fejet es elkezdett csovalni is :) Hatalmas pofa!

Turelmesen var

2013. január 16.

Egy furcsa het New Yorkban

A Sandy hurrikan utan par nappal erkeztem, a metrok nem jartak, Del-Manhattan sotetben, haborus allapotok. Bar a ravalo heten ujraindult az elet, meg sok sebbol verzett a varos heteken at, tobbek kozt nem lehetett benzint kapni a kutaknal, mikozben tizezrek sajat dizel-generatoraikkal futottek es vilagitottak es csak par napra volt uzemanyaguk. Amerikaban... New Yorkban nem lehetett benzint kapni.

En konnyen bejutottam az irodaba, a szallasomtol jart mar metro, volt aramunk is vegig. De volt csomo kollega, aki 4 oran at utazott be, olyan tomottek voltak a buszok, este meg 4 orat vissza. Ezt egesz heten. Az iskolak nem nyitottak ki, asszony szabit vett ki es otthon maradt a gyerekekkel, aram nem volt, otthonrol dolgozni nem tudtak. A generatort csak par orat jarattak naponta, hogy a gyereknek legyen furdovize, a szulok hidegvizben mosakodtak, a hutoszekrenynek rajottek eleg par orankent 10 perc aram es akkor meg epp nem olvad le. Szereztek sok gyertyat es koran fekudtek aludni. Ezt tobb _tizezer_ jolkereso csaladihazas NY-i csinalta igy legalabb egy heten at, es zokszo nelkul jottek be dolgozni. 2012-ben, teli hidegben, New Yorkban. 
Sandy utan par nappal 10cm ho Brooklynban
Az emberek ahol csak lattam segitettek egymasnak, cipelni, takaritani, lenyugozo volt. Akinel volt aram, kozuluk sokan elmentek a boltba, vettek csomagolt elelmet, elemeket, takarot, eldobhato mobiltelefont es hatizsakokkal elindultak a varos azon reszeire, ahol nem volt aram, bekopogtattak hazakba es szetosztogattak.

A 2005-os Kathrina hurrikan ota sok minden valtozott. A helyi hatosagoknak azota vannak egymassal osszehangolt katasztrofa-forgatokonyveik es megvannak a csatornak, hogyan kerhetnek szovetsegi segitseget. Anno az ifj. Bush elnok nagyon keson vetette be a katonakat. Most Obama mar a vihar elott a TV-n at uzent az erintett allamoknak: Ha segithetek, hivjatok, kaptok mindent. 

A legszebb peldaja a pratikus szemleletnek Chris Christie akcioja volt. New Jersey allam kormanyzoja replublikanus es masfel eve masszivan szidja a demokrata elnokot, Obamat, hogy egy alkalmatlan senkihazi. Most egy hettel a valasztas elott viszont felhivta telefonon, hogy "Mr. President, kellene kis help... atment rajtunk egy hurrikan es milliok vannak aram es futes nelkul, milliok." Obama egy napon belul ott volt, ARMY, NAVY, Coastguard. Jottek persze a TV-sek is es Obama mosolygott a kamerakba, mint a Csodalatos Pokember, amikor kimenti a szoke lanyt a langok kozul, de a lenyeg, hogy az emberek a leheto leghatekonyabb segitseget kaptak. Ezeknek mindenre van eroforrasuk. Amikor par eve elmosta a hurrikan egesz Haitit, mi volt? Ket nap mulva megjelent egy amerikai nuklearis repulogephordozo, azt mondtak Csokolom, itt van aram, a repteret atvesszuk, szallhatnak le a Voroskereszt gepei. New York part-fuggetlen polgarmestere, Mike Bloomberg, aki sokkal kisebb arcvesztessel hivhatta volna fel az elnokot, nem kert segitseget. Cserebe lefujta a marathont. 

Nem tagadom, azzal a remennyel is jottem erre a hetre New Yorkba, hogy visszanyerem kicsit a hitem az emberekben es magamban. Nem kis elvarasok het napra... A marathon ehhez most tul konnyu volt, nem volt a minden eromet felorlo gigaszi kuzdelem es az azt koveto katarzis. Az emberek kedvessege annal inkabb elsopro volt. Akik onkent es szervezetlenul kijottek szurkolni a Central Parkba vagy a sok futo remek hangulata azon a napos novemberi delutanon. Apro elmenyek, mint a lany, aki ejjel 3-kor bulibol Brooklyn fele zotykolodve a metron megkopogtatja a vallam, hogy van-e meg egy ragom, mondom sajnos nincs, en is kaptam. Visszaul a helyere, amikor a mellettem ulo idosebb fekete no odaszol: nekem van egy. Odaadja, mindenki mosolyog es csendben zotykolodunk tovabb. Londonban ezt nem tudom elkepzelni.

Manhattan a vihar utan
A marathon eloestejere tervezett palacsintabulim elmaradt, mert egyszeruen nem volt aram a fel varosban es nem volt metro sem. Ra ket nappal viszont mar ment minden es volt nalam csomo hazilekvar Bakonybol... Igy hetfo este munka utan atruccantam a Magyar Konzulatusra es az egyik vendegszobaban nekilattam -oltonyben- sutni. Par perc mulva az en palacsintamat ette egy Kossuth dijas operaenekes, a Magyar Olimpiai Bizottsag titkara es a Nepstadion elnoke majd vegul feljott irodajabol Magyarorszag New York-i fokonzulja szep felesegevel is - es percek alatt elfogyott mind :)

Talalkoztam rengeteg New York-i baratommal, neztuk a szavazatok kiertekeleset a squash klubos cimbikkel a regi helyunkon, a kelletenel kicsit tobbet ittunk Wall-St-rabszolga magyar tesokkal, akik azota is osszejarnak csutortokonkent, futotarsakkal, akiket en hoztam ossze, sok ember, akinek megszereltem a laptopjat, segitettem koltozni, egyutt eltunk, tancoltunk, futottunk, utaztunk, fotoztunk - mindenfele orszagbol. Visszakaptam a hitem es egy erzest, hogy az eleted annal ertekesebb, minel tobb ember lelket erintetted meg es nem kertel semmit cserebe. 

2013. január 14.

Egy sima egy forditott


Nagyon jo pillanatom volt tegnap, meg kell osszam veletek is. Jovok haza egy hosszu munkanap utan, kozelebb van tizhez mint kilenchez, a Green Park metromegallon baktatok ket mozgolepcso kozott, szembe mar partira kinyalt fiatal csajok jonnek jokedvuen, miniszoknyaban, amikor meglatom a kedvenc metros utcazeneszem Londonban. Konnyu megismerni, Hofi-alkata van es egy nagy piros orral bohocnak kifestve zenel az aluljarokban, tobb helyen a varosban. Bar angol dalokat enekel de amugy magyar, adok is neki kis aprot es biccentek, hogy "Minden jot" o pedig "Koszonom uram" es megyek tovabb. Nagyon vidam pofa.


Most is meglatom es megtorpanok, most a fulemben levo zenet hallom, vagy mar tok hulye vagyok? Kiveszem a fulhallgatot es nem vicc, azt enekli, hogy:

Bár mondják... 
Múlnak a gyermekévek 
Nincs visszaút 
Új mesék nem várnak reánk 
Van mégis csillagfényű álomvilág 
De azt gyermekünk álmodja tovább 

Elvigyorodom es csatlakozom, egyutt enekeljuk a refrent, Ihasz Gabort, a londoni metroban, este tizkor. Szamunkra megall a vilag mikozben az emberek rohannak korulottunk. Ez London.

--- snitt ---

Masnap reggel megyek kocsival valahova, de nem mozdul a bal ablaktorlom. Kiszallok, lefagyott, beragadt, mi a franc van, akkor latom, hogy nincs bal ablaktorlom. Valaki letorte, az egesz kart, a tovetol bazmeg... Ez egy modern auto, az ablaktorlo a motorhazteto ala van mar rejtve, be kell nyulni ferden hogy elerd egyaltalan. Pedig Mayfair nem szar kornyek. Ez is London.



2013. január 6.

The Challenger


Ezt a parbeszedet most eredetiben idezem be, egyszeruen betojok neha az angol humortol. Mindez fapofaval, baratsagosan, kimerten. Szoval a sztori, hogy ma delutan squasholok Jimmel, egy 40 koruli sportos angol faszi, aki nagyon jol jatszik. Es nagyon finom modora van, ha osszekapom magam el tudom verni, de kozben rengeteget tanit nekem arrol, hogyan kell a jatekot stilussal jatszani. Ahogy mondja: 

It's much more fun to win if you played fair.

Tehat lement az elso szett, en nyertem, mire Jim igy szol:
- The Challenger serves.
- Who's the Challenger?
- I am.
- Why?
- Because you won the first set, so now I challenge you to the second and I start to serve.
- We call that 'the loser' (persze kacsintok kozben)
- That just depends on your level of English.

Auu...! :) A szaja szelen egy nagyon halvany mosolyfelet latok es jatszunk tovabb. A vegen 2-2 lett.