Egy furcsa het New Yorkban

A Sandy hurrikan utan par nappal erkeztem, a metrok nem jartak, Del-Manhattan sotetben, haborus allapotok. Bar a ravalo heten ujraindult az elet, meg sok sebbol verzett a varos heteken at, tobbek kozt nem lehetett benzint kapni a kutaknal, mikozben tizezrek sajat dizel-generatoraikkal futottek es vilagitottak es csak par napra volt uzemanyaguk. Amerikaban... New Yorkban nem lehetett benzint kapni.

En konnyen bejutottam az irodaba, a szallasomtol jart mar metro, volt aramunk is vegig. De volt csomo kollega, aki 4 oran at utazott be, olyan tomottek voltak a buszok, este meg 4 orat vissza. Ezt egesz heten. Az iskolak nem nyitottak ki, asszony szabit vett ki es otthon maradt a gyerekekkel, aram nem volt, otthonrol dolgozni nem tudtak. A generatort csak par orat jarattak naponta, hogy a gyereknek legyen furdovize, a szulok hidegvizben mosakodtak, a hutoszekrenynek rajottek eleg par orankent 10 perc aram es akkor meg epp nem olvad le. Szereztek sok gyertyat es koran fekudtek aludni. Ezt tobb _tizezer_ jolkereso csaladihazas NY-i csinalta igy legalabb egy heten at, es zokszo nelkul jottek be dolgozni. 2012-ben, teli hidegben, New Yorkban. 

Sandy utan par nappal 10cm ho Brooklynban

Az emberek ahol csak lattam segitettek egymasnak, cipelni, takaritani, lenyugozo volt. Akinel volt aram, kozuluk sokan elmentek a boltba, vettek csomagolt elelmet, elemeket, takarot, eldobhato mobiltelefont es hatizsakokkal elindultak a varos azon reszeire, ahol nem volt aram, bekopogtattak hazakba es szetosztogattak.

A 2005-os Kathrina hurrikan ota sok minden valtozott. A helyi hatosagoknak azota vannak egymassal osszehangolt katasztrofa-forgatokonyveik es megvannak a csatornak, hogyan kerhetnek szovetsegi segitseget. Anno az ifj. Bush elnok nagyon keson vetette be a katonakat. Most Obama mar a vihar elott a TV-n at uzent az erintett allamoknak: Ha segithetek, hivjatok, kaptok mindent. 

A legszebb peldaja a pratikus szemleletnek Chris Christie akcioja volt. New Jersey allam kormanyzoja replublikanus es masfel eve masszivan szidja a demokrata elnokot, Obamat, hogy egy alkalmatlan senkihazi. Most egy hettel a valasztas elott viszont felhivta telefonon, hogy "Mr. President, kellene kis help... atment rajtunk egy hurrikan es milliok vannak aram es futes nelkul, milliok." Obama egy napon belul ott volt, ARMY, NAVY, Coastguard. Jottek persze a TV-sek is es Obama mosolygott a kamerakba, mint a Csodalatos Pokember, amikor kimenti a szoke lanyt a langok kozul, de a lenyeg, hogy az emberek a leheto leghatekonyabb segitseget kaptak. Ezeknek mindenre van eroforrasuk. Amikor par eve elmosta a hurrikan egesz Haitit, mi volt? Ket nap mulva megjelent egy amerikai nuklearis repulogephordozo, azt mondtak Csokolom, itt van aram, a repteret atvesszuk, szallhatnak le a Voroskereszt gepei. New York part-fuggetlen polgarmestere, Mike Bloomberg, aki sokkal kisebb arcvesztessel hivhatta volna fel az elnokot, nem kert segitseget. Cserebe lefujta a marathont. 

Nem tagadom, azzal a remennyel is jottem erre a hetre New Yorkba, hogy visszanyerem kicsit a hitem az emberekben es magamban. Nem kis elvarasok het napra... A marathon ehhez most tul konnyu volt, nem volt a minden eromet felorlo gigaszi kuzdelem es az azt koveto katarzis. Az emberek kedvessege annal inkabb elsopro volt. Akik onkent es szervezetlenul kijottek szurkolni a Central Parkba vagy a sok futo remek hangulata azon a napos novemberi delutanon. Apro elmenyek, mint a lany, aki ejjel 3-kor bulibol Brooklyn fele zotykolodve a metron megkopogtatja a vallam, hogy van-e meg egy ragom, mondom sajnos nincs, en is kaptam. Visszaul a helyere, amikor a mellettem ulo idosebb fekete no odaszol: nekem van egy. Odaadja, mindenki mosolyog es csendben zotykolodunk tovabb. Londonban ezt nem tudom elkepzelni.

Manhattan a vihar utan

A marathon eloestejere tervezett palacsintabulim elmaradt, mert egyszeruen nem volt aram a fel varosban es nem volt metro sem. Ra ket nappal viszont mar ment minden es volt nalam csomo hazilekvar Bakonybol... Igy hetfo este munka utan atruccantam a Magyar Konzulatusra es az egyik vendegszobaban nekilattam -oltonyben- sutni. Par perc mulva az en palacsintamat ette egy Kossuth dijas operaenekes, a Magyar Olimpiai Bizottsag titkara es a Nepstadion elnoke majd vegul feljott irodajabol Magyarorszag New York-i fokonzulja szep felesegevel is - es percek alatt elfogyott mind :)

Talalkoztam rengeteg New York-i baratommal, neztuk a szavazatok kiertekeleset a squash klubos cimbikkel a regi helyunkon, a kelletenel kicsit tobbet ittunk Wall-St-rabszolga magyar tesokkal, akik azota is osszejarnak csutortokonkent, futotarsakkal, akiket en hoztam ossze, sok ember, akinek megszereltem a laptopjat, segitettem koltozni, egyutt eltunk, tancoltunk, futottunk, utaztunk, fotoztunk - mindenfele orszagbol. Visszakaptam a hitem es egy erzest, hogy az eleted annal ertekesebb, minel tobb ember lelket erintetted meg es nem kertel semmit cserebe.