Ezt a videot meg kell osszam, mert par dolgot el akarok mondani melle. Ha visszanezitek a blogot, talaltok boven cikket arrol, hogy milyen visszamaradt orszag Amerika, felfogasban, adok nekik rendesen. Amikor New Yorkbol visszajovok Londonba, az elso gondolatom mindig az, Ahh, vegre egy modern orszagban vagyok megint, ahol nem kell vitatkoznom arrol, hogy az evolucio valos vagy csak teoria. Mindezek ellenere mindig azt mondom, hogy szerintem nagyon jo Amerikaban elni es erre keves konkretumot tudok felhozni azon kivul, hogy nagyon kedves es baratsagos nep.
Link a videohoz: http://youtu.be/sTaB-hPg0P4
A video roviden arrol szol, hogy egy gimnazista kosarcsapatnal szokott logni egy szellemi fogyatekos srac, aki imadja a sportot es az edzo orul neki, hogy lelkesedesevel mindig tamogatja a csapatot - a maga modjan. A szezon utolso jatekaban a srac legnagyobb meglepetesere palyara allitja az edzo es a csapat tobbi tagja tobbszor is golpasszt ad neki, de sajnos egyszer sem talal be. Mar csak par masodperc van hatra a jatekbol es az ellenfelnel a labda, akik nyeresre is allnak. Az ellenfel (!) egyik jatekosa ekkor varatlanul fogyatekos baratunknak adja a labdat, aki vegre betalal a kosarba. Veszit a csapat, de nem szamit.
Nezed minden nap a hiradot, a facebookot es elsiklik a szemed egy ilyen hir felett. Meg kulonben is, a media szepen osszevagta es nem is igy volt, mesz tovabb a szurke napodban, de alljunk meg egy percre!
Hidd el nekem, hogy Amerikaban elve ilyet minden nap latsz. Meg nem is eltem ott csak latogattam, amikor Harlem kozepen a 112th St-en lefulladt a jo oreg szurke Mitsu alattam es nem indult el. Ket tagbaszakadt fekete gyerek, honuk alatt kosarlabdaval elindultak felem, a szoke hajam szinte vilagitott ezen a kornyeken. En mar huztam fel az ablakot, nyomtam a kozpontizarat, amikor a csavo kezevel jelzi: Megtoljunk? Elszegyelltem magam.
Azota temerdek onzetlen akciot lattam New Yorkban es ez egy amerikai szokas, ami raadasul ragados. Meg csak par eve elnek kint a cegem magyar kollegai, de iden az egyik lany, a szokasos karacsonyi hazalatogatasa elott irt egy kormailt parunknak, hogy volna-e kedvunk adni par dollart neki, mert akkor egy ferencvarosi ovodanak venne par cipot es gyerekruhat, amikor hazamegy. A par napos vakacioja rovasara elmenne ruhat venni a fedel nelkuli pesti gyerekeket ellato ovodanak. O maga is bevallotta, hogy ezt New York tette vele, egyszeruen erezte a kenyszert, hogy valamit neki is kell szerveznie.
En szeretem Londont, van sok jotekonykodas itt is, de sokszor bosszanto, hogy szinte egyetlen futoversenyre sem tudok ugy bejelentkezni, hogy nem gyujtok ossze 200 fontot valami charity-nek. Sok penzt tolnak jotekonykodasra, de az utcan nem figyelnek egymasra annyira, segiteni, csak ugy privat, nem penzzel.
Rengeteg onzetlen segitseget kaptam New Yorkban es utazasaim soran Amerikaban, amire sosem szamitottam volna. Azota az en lakasom is gyakorlatilag atjarohaz, nyar ota 19 ember szallt meg nalam, nemelyiket az utcan szedtem ossze, marmint a Starbucksban hallottam, hogy magyarul beszel a telefonon elkenodott hangon, hogy nincs ma estere szallasa Londonban. Megvartam mig lerakja es mondtam neki, ha estig nem talal, hivjon fel, nalam van kanape. Masiknak meg a karrierjet is segitettem elinditani, interjut gyakorolni angolul, CV-t osszerakni, mikozben nalam lakott. New York-i eveim elott ezt elkepzelhetetlennek tartottam volna, idegen embereket beengedni a lakasomba.
Bamulatos, ahogy arra nevelik gyerekeiket, hogy allj ki a gyengebbert es hogy a helyes utat arrol ismered fel, hogy az a nehezebbik. A sok segitseget, amit en kaptam, sosem tudtam nekik visszaadni. De tovabb adhatom.
Erdemes meg olvasni: Pay it forward
PS: A vilag masik oldalan, nem megrendezett, spontan, privat nagylelku dolgok, a hideg Oroszorszagbol, meg macska is van :) https://www.facebook.com/video/embed?video_id=465690163486261
Nezed minden nap a hiradot, a facebookot es elsiklik a szemed egy ilyen hir felett. Meg kulonben is, a media szepen osszevagta es nem is igy volt, mesz tovabb a szurke napodban, de alljunk meg egy percre!
Hidd el nekem, hogy Amerikaban elve ilyet minden nap latsz. Meg nem is eltem ott csak latogattam, amikor Harlem kozepen a 112th St-en lefulladt a jo oreg szurke Mitsu alattam es nem indult el. Ket tagbaszakadt fekete gyerek, honuk alatt kosarlabdaval elindultak felem, a szoke hajam szinte vilagitott ezen a kornyeken. En mar huztam fel az ablakot, nyomtam a kozpontizarat, amikor a csavo kezevel jelzi: Megtoljunk? Elszegyelltem magam.
Azota temerdek onzetlen akciot lattam New Yorkban es ez egy amerikai szokas, ami raadasul ragados. Meg csak par eve elnek kint a cegem magyar kollegai, de iden az egyik lany, a szokasos karacsonyi hazalatogatasa elott irt egy kormailt parunknak, hogy volna-e kedvunk adni par dollart neki, mert akkor egy ferencvarosi ovodanak venne par cipot es gyerekruhat, amikor hazamegy. A par napos vakacioja rovasara elmenne ruhat venni a fedel nelkuli pesti gyerekeket ellato ovodanak. O maga is bevallotta, hogy ezt New York tette vele, egyszeruen erezte a kenyszert, hogy valamit neki is kell szerveznie.
En szeretem Londont, van sok jotekonykodas itt is, de sokszor bosszanto, hogy szinte egyetlen futoversenyre sem tudok ugy bejelentkezni, hogy nem gyujtok ossze 200 fontot valami charity-nek. Sok penzt tolnak jotekonykodasra, de az utcan nem figyelnek egymasra annyira, segiteni, csak ugy privat, nem penzzel.
Rengeteg onzetlen segitseget kaptam New Yorkban es utazasaim soran Amerikaban, amire sosem szamitottam volna. Azota az en lakasom is gyakorlatilag atjarohaz, nyar ota 19 ember szallt meg nalam, nemelyiket az utcan szedtem ossze, marmint a Starbucksban hallottam, hogy magyarul beszel a telefonon elkenodott hangon, hogy nincs ma estere szallasa Londonban. Megvartam mig lerakja es mondtam neki, ha estig nem talal, hivjon fel, nalam van kanape. Masiknak meg a karrierjet is segitettem elinditani, interjut gyakorolni angolul, CV-t osszerakni, mikozben nalam lakott. New York-i eveim elott ezt elkepzelhetetlennek tartottam volna, idegen embereket beengedni a lakasomba.
Bamulatos, ahogy arra nevelik gyerekeiket, hogy allj ki a gyengebbert es hogy a helyes utat arrol ismered fel, hogy az a nehezebbik. A sok segitseget, amit en kaptam, sosem tudtam nekik visszaadni. De tovabb adhatom.
Erdemes meg olvasni: Pay it forward
PS: A vilag masik oldalan, nem megrendezett, spontan, privat nagylelku dolgok, a hideg Oroszorszagbol, meg macska is van :) https://www.facebook.com/video/embed?video_id=465690163486261
http://vimeo.com/56879804 nézd meg ezt
VálaszTörlésigazán kedves vagy és jó ez az írás is.
VálaszTörlés..nem jártam még Usában, de ha belegondolok az amerikaiak tényleg sok filmben jelenítenek meg hasonló dolgokat., pl ez az aranyos film is komplett ilyesmiről szól:
http://www.youtube.com/watch?v=_pCtXRP1edo
Koszi Zsolt, lebuktattal, a Pay It Forward kifejezest pont ebbol a filmbol loptam, meg evekkel ezelott lattam, ragyogo film. Tulajdonkeppen csak egy szentimentalis film. Az igazi valtozast az teszi szerintem, hogy a sajto, a media minden alkalmat megragad arra, hogy egy a fenti kosarlabdas esethez hasonlot felkapjon es vilagga kurtolje, hogy a fogyatekos sracnak siman ott a helye a palyan es a neki labdat passzolo ellefel pedig egy nagylelku hos.
TörlésIlyenek miatt odaat sok ember aktivan keresi a lehetoseget, hogy hol segithet, hogy o is hosnek erezhesse magat. Ez egy nagyon pozitiv dolog.
Koszi a linket! Nevtelennek is :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMegint tanultam ket uj dolgot egyutterzessel kapcsolatban.
VálaszTörlésVan egy baratom, vilaghiru operaenekes, evekre elore be van telve a naptara fellepesekkel New Yorktol Tokioig. Kozben komoly futotreninget is tol, keszul egy maratonra. De van ideje es energiaja felmaratont futni egy fiatal vak sraccal. Nem a PR miatt. Csak ugy. Elhataroztam: ha neki van, nekem is lesz, legalabb egyszer.
Mult heten elhunyt az egyik NY-i kollegam edesanyja, hosszu kuzdelem utan rakban. Nem nagyon lehet mit tenni, mondani ilyenkor. A fonok megis tett egy szep gesztust. Kormail a csapatnak, hogy ki akar beszallni, az elment mama neveben tennenk egy adomanyt az American Cancer Research Society-nek. Ket nap alatt osszegyult $800, bedobtak NY-i, londoni, pesti kollegak is par dollart. Az adomanyrol szolo visszaigazolast odaadtak a gyaszolo kolleganak. A veszteseget nem potolja, es o nem is kapott semmit, de kicsit orult neki.