Pentek este allok a Grand Central aulajaban, ahol van az arany ora, varok
valakire, koran erkeztem, fulemben zene, bamulom az embereket. Rohannak munka
utan metrohoz, vonatra fel, le, talalkoznak, megolelik egymast, masok unottan
ulnek a foldon, meg soka jon a csatlakozasuk.
Az egyik lepcson ul egy hajlektalan, kis kocsiban mellette a motyoja,
latom, hogy nincs rajta cipo, csak valami sizokni-felesegben ucsorog es par
foga is hianyzik, hogy no vagy ferfi meg sem tudtam allapitani. De annyira
elvoltam a gondolataimban, hogy nem tudott ez a kep kizokkenteni es
bameszkodtam tovabb. Kicsivel odebb all egy nagyon csinos fiatal japan lany
farmerszoknyaban, kis koffer, latszik hogy raer, meg odebb lehet a
vonatindulasa.
A tavolbol csak annyit latok, hogy a japan lany
odamegy a hajlektalanhoz, valamit beszelnek, majd a csaj leveszi a
sportcipojet, kifuzi es rasegiti az idos ember labara, aki szabadkozik, de
elfogadja. Majd visszamegy a csomagjahoz, kivesz belole egy flip-flop papucsot,
felveszi es eltunik a vaganyok fele.
 |
| True story |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése