NYC Marathon 2012 es a hurrikan

Hosszu ut vezetett el az idei New York City Marathonhoz, majd jott egy szuper-hurrikan Sandy, egy elnokvalasztas es mindent atirt. Szerintem jobbra.

A New York Magazine cimlapja

Amikor pentek este megerkeztem New Yorkba, mar egy napja ujra nyitva voltak a repterek - elotte ket napra bezertak, ahogy a Wall Street-i tozsde is, volt sok viz es nem volt aram. Ahogy a taxim vitt be a varosba, nem lattam kulonosebb karokat az utakon, de Brooklyn szelere erve meglattam az aramszunet miatt teljesen sotet Del-Manhattant, az szivbemarkolo latvany volt. 

Tobb baratomnal is lakhattam volna, de hirtelen mas szempontok lettek fontosak a valasztasnal: kinel van aram, kinel van melegviz, hogy jutok be onnan Manhattanbe, amikor meg nem jarnak a metrok, mert az alagutakat elontotte a viz, kinel van meg hely a kanapen, mert ha van nala aram, akkor jo esellyel mar mas NY-i cimborakat lat vendegul. Wow... nagyon meglepo a varost, ami sosem alszik es mindig fenyesen csillog ennyire megsebezve latni, krizis-menedzsment van, nem Broadway show-k. Megerkezem Andihoz, Park Slope-ba, van aram, van futes, azt mondja: "Szia, hogy utaztal? Ugye tudod, hogy lefujtak a marathont?"

Percekig tart elhinnem, hogy nem viccel, most mondtak be a TV-ben is. Mivel szombaton veheti csak fel mindenki a rajtszamat, szemelyesen, es pentek este 6-kor mondtak le, _mind_ a 47.500 futo New Yorkban volt mar ekkor. Hogy miert es hogyan jutott a varos ide es hogy jo otlet volt-e lemondani, erre most sem terek ki. A lenyeg, ami tortent vasarnap.

Rengeteg adomany ment a hurrikankarosultak iranyaba, a futoszovetseg $1 milliot azonnal, a szponzor cegek is rengeteg penzt bedobtak (azon felul, amit buktak), a futok maguk sok penzt adomanyoztak, pedig volt okuk duhosnek lenni. Elvileg mindenki idenrol automatikusan indulhat jovore, vagy visszakapjak az indulasi dijat, de ezt akkor meg nem tudtuk.

Vasarnap ket fontos dolog tortent: kb. 2000 futo kiment Staten Islandre segiteni hurrikan romokat eltakaritani. Nincs megszervezve semmi, csak vettek a boltban takarot, eldobhato mobiltelefont, elemlampat, tartos kajat es elindultak. Amikor ket olasz maratonfuto segit egy orosz bevandorlo bacsinak New Yorkban elpucolni az arviztormeleket a nappalijabol, az szivmelengeto. A varos es a lapok hoskent unnepeltek ezeket a kulfoldi futokat.

Masok ugy dontottek, hogy onkenteskednek szombaton, vagy hetfon, vagy utalnak penzt a Voros Keresztnek, de a vasarnap a futase. A Central Parkban nem zavarunk senkit, hetagra sut a nap... Igy tortent, hogy delben talalkoztam Miklosa Erikaval, baratjaval Zsolttal, edzojevel Molnar Zoli bacsival es elindultunk. Megbeszeltuk, hogy a fiuk 10k, Eri 21k en pedig fullba nyomom a kretent. Bar lehet, hogy nem kellett volna azt a lenduletes 12k-t tolni tegnap, amikor felmertuk a park futhatosagat, meg ejjel egyig inni a Cafe Wha-ban... nem baj, ma egy jo nap marathont futni, erzem. Volt a zsebemben $20 es harom zsele. 

Felvesszuk a rajtszamunkat Erikaval

A Central Parkban vasarnap folyaman kb. 25.000 futo rott 1-2-3-4 kort. De az ennel is meglepobb az a legalabb 5.000 New York-i rajongo, aki kijott szurkolni nekik. Ez nem verseny volt, egyetlen szervezo, rendor, mento vagy frissitopont, semmi nem volt kint. De a NY-iak hoztak tablakat, "We love runners", orakon at kiabaltak, szurkoltak minden futonak, hoztak talcan sutit, csokit, vizet papirpoharban, ropit, Gatorade-et, felfoghatatlan volt, privat emberek a sajat penzukbol. A futok pedig lassan kocogtak, valaki jobrra, valaki balra kerulte a parkot, szembejove udvozoltek egymast, francia futo odaszol a masiknak, hogy GO PERU, good job! En tobbszaz futot buzditottam igy, aki szembejott vagy akit leeloztem, magyar zaszlosokat persze hatalmas SZEVASZTOOOOK-kal. Mas versenyen ez meg sosem fordult elo, de ez nem verseny volt. Csak kijott par ember futni egy szep oszi napon a parkba. Ennyi. Az egyik legjobb napom volt New Yorkban valaha. 

Jokedv, erotol duzzado izmok, kek eg - induljunk!

De megis hogy futottam en? Az elso ket kor Erikaval nagyon vidam volt, csak suhantunk, beszelgettunk, vidaman, lenduletesen, szembejottek mas magyar futok es arcrol felismertek Erikat, integettek minden kornel. A harmadik kort nagyon fitten kezdtem, most mar egyedul, sajat tempomban, de 28k korul kezdett szetesni a gepezet. Nyugodt es fegyelmezett voltam, lassitottam, de ereztem, hogy valami baj van. Aztan beugrott: bakker, nem ettem es nem ittam semmit harom oraja! Attol mert oromfutas es van kivel beszelgetni, meg enni-inni kell, te marha! Bedobom a harom zselet egybe, de ot perc mulva ujra ehes vagyok es kifogytam, 30k-nal kiallok. Az oramat nem allitom le. Csokit!

Egy bufeskocsinal nezem a valasztekot es nincs jobb otletem, veszek egy hotdogot :) Hu, de jol esik! Ter vissza belem az elet. Persze szomjas vagyok, _ket_ uveg Gatorade lecsuszik. Meg se birok mozdulni, de legalabb mar nem vagyok ehes. Mi legyen, Dani, balra indul a negyedik kor, jobbra meg a Fifth Avenue es a meleg zuhany var. Sotetedik, hideg van, tele vagyok mint egy Linux-pingvin. Leszakadt a labad? Nem. Akkor irany a negyedik kor, leszarom, valahogy megoldjuk a hanyingert. Elkezdek valami csoszogo mozgassal vanszorogni, lotyog a hasamban a sok pia, istenem te marha, na szedd a labad, hideg van. 41 km-nel haladok at a hivatalos Finish tablanal, megkerek valakit csinaljon rolam egy fenykepet es legyurom az utolso kilit is, mar a turistakat kerulgetve a 57th Street-en. Mire befutottam a Magyar Konzulatusra, jollakott, jokedvu es kipihent voltam, 4:15 ora, masodik legjobb marathonom, lazan, konnyeden.

Dubai Marathon, 2013 januar 25, sivatag , tenger es felhokarcolok - jovok!

Megvan az otodik