Minden falon egy történet

Vasárnap betértem egy konditerembe West Londonban, nem a világ vége, de nem is belváros. Ne nagy helyet képzelj el, egy régi kis templomot alakítottak át, a két szint együtt talán száz négyzetméter, családias környezet.

A falon kirakva pár kép, de más helyekkel ellentétben nem testépítő bajnokságokról vannak a fotók, hanem tagoknak a vicces képei azok. Az első, amin megakad a szemem, egy ötvenes férfi teker valami szobabiciklit és tart egy lapot a kezében, hogy “Best wishes to West 4 Gym”, alatta a felirat: Edzőtársunk Piers teker 5 mérföld / másodperccel, STS-132.

Piers Sellers teker 28000 km/h-val

Gondolkoztam egy picit, hogy na megint hülyeséget írtak, 5 mérföld/sec, bringával nem tud annyival tekerni, ha mondjuk egy repülőn tekerne… de hát az is kb. 500 mérföld/órával megy, sehogysem stimmel, talán egy űrhajón, esetleg. Várjunk csak, ez az STS rövidítés ismerős, Floridában láttam, a NASA központban, ez nem a Space Shuttle missziók kódjele? A képrol nem nagyon derül ki, hogy súlytalanságban lenne vagy egy nappaliban, akkor irány a Wikipedia.

Kéremszépen az STS-132 valóban egy Space Shuttle küldetés, amin Piers Sellers edzőtársunk mint rangidős kutató vett részt. A világűrben teker, tényleg 5 mérföld/másodperccel, és ezen a fotón ezt a konditermet üdvözli, mert pár éve még ide járt edzeni. Oké, erre nem számítottam.

Miért gondoltam, hogy erről írni kellene? Olvasóimnak nagy része a “Papirok nelkul” cikket megtalálva téved ide, vagyis magyarok, akik szeretnének Amerikába menni szerencsét próbálni, papírral, papír nélkül és gőzük sincs, hogy merre induljanak el. Sokszor írnak nekem privát mailt, hogy adjak pár tippet vízummal és mással kapcsolatban, mert nincs nagyon hely, ahol erről lehetne olvasni magyarul. Erre én válaszolok is a legjobb tudásom szerint, sose lehet tudni, lehet ő lesz a következő Linus Torvalds. 

De lássuk be, a legtöbbjük számára álom marad, el se indulnak mert túl nagy a hegy. Vagy kijutnak és nem lesz American Dream, hanem szívas, sok éven át. Az élet kemény. Néhánynak sikerül, de nagyon kevésnek.

Kitartás, Sose add fel, Kövesd az álmaidat, ezek jó szlogenek, de valójában rohadt sok verejték van egy-egy siker mögött. Én csak maroknyi híres embert ismerek személyesen, közelről, el nem tudjátok képzelni mennyi kudarc van mögöttuk és mennyit dolgoznak. Nem csak a csúcshoz vezető úton, hanem a csúcsra érve is! Piers Sellers története, aki az űrbe jutott ebből a zsebkendőnyi konditeremből, erre emlékeztetett.

Csak címszavakban, amit Wikipedián lehet olvasni Piers Sellers életéről:

• Angliában születik, ahol a biometeorológia doktora és pilóta lesz a légierőnél... itt álljunk meg egy pillanatra és olvassuk el mégegyszer: Air Force pilóta meg bio-izé PhD és kiemelkedő számítástechnikai programozó, 25 évesen!

• Az USA-ba költözik, a NASA-nál kezd el dolgozni, 29 évesen jelentkezik először asztronautának, de az amerikai állampolgárság hiánya akkor még ezt erősen nehezíti

• 36 évesen lesz amerikai állampolgár és 41 évesen választják ki űrhajósnak. Ettől még nem repül automatikusan, csak benne van a “repülhetnek” kategóriában egy kétéves kőkemény kiképzés után, aminek részeként Moszkvában is kell szolgálni és kell alap szinten oroszul tudni

• 47 évesen repüli első földön kívüli misszióját az Atlantis űrsiklóval

• Összesen háromszor lövik fel ezután, 35 napot tölt a világűrben és hat űrsétán vesz részt

Csak annyi jutott eszembe, hogy egy fantasztikus korban élünk, a lehetőségek korlátlanok. De rengeteget kell dolgozni érte.