2011. május 10.

Meszarlas

Durva hetfom van, delutan negykor mentem ebedelni. Elore is elnezest kerek nem-kocka olvasoimtol az ujabb geek humor miatt, de ezt muszaj megirnom.

Egy ceges belso chat-szobaban van bent ket uzemelteto es ot programozo es hegesztunk egy alkalmazast, ami furcsan mukodik. Nem-kocka nyelvre leforditva a mutoasztalon fekszik a beteg,  egyszerre nezi ot ember New York-bol, Londonbol es Indiabol es chat-en ertekezunk vajon mitol doglodik. A lenti parbeszed kozepen mar sirtam a rohogestol.

PS: Nem-informatikusok kedveert, a kill parancs egy futo alkalmazas kilovese, ertsd nem kulturalt leallitasa, hanem azonnali terminalasa.

- Let’s kill the job
- OK. Wait, the job died anyway.
- Great, go ahead and kill the daemons.
- OK
- Did you kill the watcher yet?
- No
- Kill the watcher first! Kill that guy
- Done
- How about the daemons?
- They’re all dead…

Chuck Norris szanalmas kezdo ehhez kepest :)

2011. május 6.

New Jersey Marathon - a harmadik

Ket katasztrofalis marathon utan vegre volt egy normalis versenyem, ami megsem volt izgalmak nelkuli, sot kifejezetten tanulsagos. A hosszu tel -itt aprilis elejeig meg minuszok voltak- nem tett lehetove kulonosebb marathon specifikus treninget, de en egesz telen futottam a parkban, heti 3x, minusz 12-ben, hoesesben, esoben, fagyban. Mivel telen minuszokban nem jo izzadni, lassan futsz, inkabb hosszabbakat, ez vegulis nem is volt rossz alapozas. Harom hettel a verseny elott volt egy 34 km-es felkeszitom ami vegleg igazolta, hogy kivalo allapotban van a testem egy 3:45-os marathonra.

A verseny mar legalabb 24 oraval a rajt elott megkezdodik, minden amit ekkor csinalsz mar oriasi hatassal lesz a futasodra. Harminc versennyel a hatam mogott ebben igen gyakorlott es fegyelmezett vagyok, betartom precizen amirol tudom hogy mukodik, mit eszem, iszom, mennyit, mikor, mivel toltom a napot stb. Nekem a gyomrom a gyengem, odafigyeltem a korai kiados de nem tul durva olasz tesztas vacsorara, korai keles, reggeli, kave, de nem tudtam elmenni WC-re - ez kesobb fontos lett.

Hajnali negykor kelunk Imolaval, egy fo"s rajongotaborom es fotoriporterem. A New Jersey Marathon annyira videken van, hogy vasarnap csak delben indul oda az elso vonat, a verseny viszont 8-kor indul. A hajnali 5 oras a futoknak inditott kulonvonat ket orat cammog, mindenhol megall. A napfelkelte a vonaton er, odakint 10 fok, sehol egy felho, enyhe szel, tokeletes napnak igerkezik. NY-i viszonylatban nevetsegesen pici es csaladias minden, <1.900 marathon indulo, a NYC Marathon 45.000 - de barmelyik hetvegi Central Park-os versenyen van 6.000 futo meg telen is. Ennek ellenere jol szervezett, profi minden, a csomagleadas pillanatok alatt megvan, csak odaallsz a rajthoz ket perccel elotte es ennyi, kb. mint Heathrow utan Ferihegyre erkezni :)

 
Elvileg a marathon arrol szol, hogy 32 km-ig elvidd a tested egy olyan allapotban, ahonnan tudsz egy szolid 10k-t tolni a vegen. A verseny gyakorlatilag itt indul, idaig csak melegitunk, kocogunk es ezt nagyon sokszor el kell mondanod magadnak menet kozben, nyugi, csak kocogunk, turelem. Par emlitesre melto szurkolotabla az elso felerol, nekem nagyon jol estek oszinten:

Chuck Norris never ran a marathon
I decided to go for a little run - Forrest Gump
Do or do not. There is no try - Yoda
Pain is weakness leaving your body - Marine Corps
Life is the six inches in front of your face - Al Pacino az Any Given Sunday-ben (reszlet)

Rajt a tengerparton
Az elso 32 km-en nem tortent semmi izgalmas - tudom, hogy ez igy szokott lenni mindenkinel, de nekem ez volt az elso normalis marathonom, nekem uj volt. Az elson egy meghuzott achilles-szel hatalmas fajdalmak kozott indultam, feltavnal buktam, lefejeltem az aszfaltot, sotet lelki melysegeket megjarva mar az elso feleben. Ezert eleg hamar atbillentem oda, ahol mar totalisan lekapcsol az agyad, semmit nem erzel, csak a vegetativ idegrendszered tol elore tulelo modban, a verseny masodik felere gyakorlatilag nem emlekszem, 4:35h. A masodik marathon megint katasztrofa volt, szetfagyott terdekkel indulva, mar boven a fele elott atbillentem az allati osztonok szintu csolatas-menni-kell-tulelo modba, 4:11h. Most viszont mosolyogtam majdnem 38 km-ig, kovettem a pace runnert es az ot korulvevo csoportot, remek dolog amikor nem kell az orat nezni, csak bamulod a tajat es huz a csapat. 

38 km-ig oramu pontossaggal hoztam a 3:45h-as celido tempojat de az utolso 4 km-en elvesztettem tiz percet - szerintem szuksegtelenul. Tul konnyu volt a verseny odaig, vidam voltam, nem volt csolatas, feltetel nelkuli elkeseredett kuzdelem, csak oromfutas a napsuteses tengerparton. Varatlanul ert a fasultsag. Egyszercsak ott volt, hirtelen minden fronton tamadott, savasodtam de nem volt gorcs, lihegtem, de nem voltam faradt, eltompult az agyam, de meg felfogtam a kulvilagot. A testem egyre hangosabban azt kovetelte, hogy setalj. Az agyam pedig azt sulykolta, hogy "Believe!". Hidd el, hogy be tudod fejezni ezzel a tempoval, nem fogsz beledogleni, ne keresd a kifogasokat, fejezd be! Mivel az elozo esti vacsi es a reggeli is bennem volt, nem volt optimalis a gyomrom mukodese, de a verseny alatt ezt jol kezeltem. Nem ettem nem ittam tul sokat,
Par oraval kesobb...
egy finom hatarvonalon ovatosan mozogtam, a kiszaradas es a hanyinger kozott. De 38 km-nel kiszaradt a szam es lotyogott a viz a hasamban, egyszerre, nagyon szar erzes! Megalltam setalni, nyujtani, osszeszedni magam, elment a 3:45-os ficko… Kivulrol lattam a szenvedesem es nem tudtam ellene mit tenni, egyre halkabb lett az a "Believe!" kialtas belul. Tudtam, hogy mire a 3:50-es pace runner utoler en mar annyira le leszek lassulva, hogy nem tudom felvenni vele a tempot - igy lett. 40 km utan mar vegigtoltam az amugy gyonyoru New Jersey tengerparti finisht, 3:53h lett a vege, 5:31-es atlag, megtort a 4 oras jeg. Legkozelebb 32k-nal, az utolso 10k-s megmerettetes elott be kell hivni Al Pacino-t, fel kell hergelnem magam, mert a letargia jonni fog es agressziven kell varni. Nincs ott mar helye semmilyen kifogasnak, tempoalkudozasnak, kepes vagy ra, le kell tolni konyortelenul. Tanulsagos volt, koszonom.

PS: A verseny utan a tengerparton fekudve faradtan, elegedetten, mondom Imolanak, hogy nincs kedvem marathont futni most egy ideig es kulonbenis minden marathonfuto egy barom :) Egy nappal kesobb ahogy e sorokat irom mar kielemeztem a hibaimat es alig varom, hogy kiprobaljam magam ujra. Kedves Kisordog, talalkozunk november 6-an, a New York City Marathon-on ujra.

2011. április 29.

Royal wedding

A heten Amerika sajtoja is az angol kiralyi csaladi eskuvotol volt hangos, nemzeti TV csatornak a nagy napon mar hajnali 4-tol eloben adtak, a reggeli musorok mind osszefoglalot toltak. Elozo este Jay Leno (kb. az itteni Fabry Sandor) korbement egy mikrofonnal Hollywood utcain es hangsulyozom, _jol_oltozott_ fiatalokat interjuvolt meg, a valaszok tok ugyanolyanok voltak.

- Royal Wedding… ugye hallottal rola. Tudod hol lesz?
- Ja, Angliaban
- Varos?
- Passz
- De mondj egy varost Angliaban
- (hosszu gondolkodas) Passz
- Britanniaban tudod milyen nyelvet beszelnek?
- (hosszu gondolkodas, idetlen vigyor) Passz… britul?
- Ezek a britek, tudod, veluk haboruztunk regen a fuggetlensegunkert, az mikor volt?
- (hosszu gondolkodas) Fuggetlenseg?
- Igen, mint a Fuggetlenseg Napja film cimeben
- De ott alienekkel harcoltunk…

Ezek joresze egyetemi diak volt. Tudom, hogy ez csak TV de en tenyleg nem tudom elkepzelni, hogy ha Makkoshotykan bemesz egy kocsmaba, ahol 50 Ft a nagyfroccs, ott ne tudja barki, hogy a britek milyen nyelven beszelnek. De persze mire mennek vele? Telik belole iPhone-ra? Nem. Akkor meg hova az a sok tudas?

Ma a kevenc reggeli hirmusoromban vendeg volt egy brit etikettszakerto no, imadnivalo brit akcentussal kommentalta nagyon elit modon a kepeket a kepernyon es persze az etikett aprobb, erdekes reszeirol beszelt az eskuvovel kapcsolatban. Az amerikai musorvezetonek volt egy remek kerdese.

- A teas cseszet hogy illik fogni? Kisujj?
- Kisujj be.
- Dehat…
- Kisujj be! Nagy faux pas ha kiall.
- Megmutatna?
- (korulnez) Itt nincs teas csesze…
- De, ott van egy (mutat egy kb. 4 decis bogrere)
- Az egy kavesbogre, valahol feluton a pohar es a vodor kozott… de azert megmutatom a kedvedert (elnezo mosoly a szaja szelen)

Besirtam :)

2011. április 27.

Marslakok

A New York-i Magyar Haznak mar tobb olyan rendezvenyt is koszonhetek, amire Budapesten tuti nem jutottam volna el. Pl. tavaly egy olyan Presser Gabor koncert, amin voltunk 40-en es jatszott es meselt nekunk egy zongoran vagy masfel orat, mintha a szuk barati kore lennenk (irtam rola). A tegnapi eloadas Teller Ederol szolt es igen jol tettem, hogy munka utan leneztem. Meg most is a hatasa alatt vagyok, nem csak az eloadas tartalma, de az eloado miatt is. 

Teller Ede megoszto ember volt, nagy hive nem csak az atomenergianak de a nuklearis fegyverkezesnek is. Hitt a MAD-doktrinaban (Mutually Assured Destruction), miszerint egy atomhaboru eseten tamado es tamadott egyarant megsemmisulnek, ezert nem erdemes tamadni, vagyis a beke garanciaja az elrettento felfegyverkezes. Szerinte Hiroshima is tobb eletet mentett meg, mint amennyit kioltott, azzal, hogy befejezte a maskulonben meg sokaig huzodo haborut. Persze akkor is voltak mar, akik nem rajongtak Tellerert. Sokan nem tudtak, hogy fiatal kora ota labprotezist hord, mert meg sielt es biciklizett is vele. Kerulte a fajdalomcsillapitot, mert gatolta a gondolkodasban, helyette nyelt egy nagyot, ivott egy pohar vizet, elkepzelte hogy bevett egy kapszulat es hamarosan elmult a fajdalom.

Teller volt aki Szilard Leoval 1939-ben Princetonbol elvezetett kocsival a Long Islanden nyaralo Albert Einsteinhez (Szilardnak nem volt jogsija Wigner Jeno pedig nem ert ra:), hogy irja ala a kesobb "Einstein-Szilard letter" neven elhiresult Roosevelt elnoknek kuldott levelet. Ennek hatasara alakult 1942-ben a Manhattan Project, ebbol lett az uranbomba (Hiroshima), a plutoniumbomba (Nagasaki). A haboru utan Oppenheimerrel a hidrogenbomban dolgoztak tovabb, de amikor Oppenheimer politikai tuzbe kerult a haboru elotti kommunista multja miatt, Teller ellene tanuskodott. Oppenheimert amerikaban eltiltottak a kutatastol, a tudostarsadalom martirkent tisztelte, Tellert viszont kikozositettek terhelo nyilatkozata miatt. Amikor Teller Fermi dijat kapott Kennedy elnoktol azt kerte, inkabb Oppenheimernek adjak, aki a ravalo evben meg is kapta. Ezzel Oppenheimert jelkepesen rehabilitaltak de Teller kapcsolata vele es a tudosvilaggal vegleg megromlott. Alig par eve hunyt csak el 95 evesen, elete vegeig egyetlen amerikai elnok sem engedhette meg maganak, hogy ne kerje ki rendszeresen a velemenyet energia, fegyverkezes es egyeb tudomanyos ugyekben.

A lebilincselo tortenetet Hargittai Istvan adta elo legujabb konyvebol szemezgetve. Egy vilaghiru kemikus kutato es professzor, rengeteg doktori cimmel Moszkvatol North Carolina-ig. Tudomanyos kutatasain kivul a tortenelmi konyveirol ismert, amelyeket tucatnyi nyelvre leforditottak. Leghiresebb talan a "Martians of Science", az ot zsido-magyar tudos tortenete (Karman, Szilard, Wigner, Neumann es Teller), akiket szemelyesen is ismert. Szilard Leo viccelt anno Fermivel, hogy a fejlett marslakok kozottunk vannak, csak magyaroknak alcazzak magukat.

Hargittai professzor egy 69 eves hatarozott kiallasu, szuro tekintetu ferfi. Angolul adott elo enyhe akcentussal, de olyan komplex szokinccsel, olyan magabiztosan, hogy en orulnek, ha magyarul tudnek igy beszedet tartani. Forrt a levego az intelligenciatol, baratsagos de tekintelyt parancsolo hangja betoltotte a Magyar Haz apro konyvtarat. Megtisztelo volt kezet fogni vele a vegen es nagyon orulok, hogy kulfoldon ilyen emberek is kepviselik Magyarorszagot.

2011. április 6.

Mentoring

Tobb nagyceg kozosen a NYC DOE-vel (Department of Education, az oktatasi miniszterium) szervez egy mentoralasi programot. Egy reszletes background check es egy felnapos oktatas utan rambiznak egy 14-18 eves gimis sracot, hogy mentoraljam. A cegnek azon kivul, hogy letrehozza a kapcsolatot a miniszteriumon keresztul koztem es a gyerek kozott nincs sok koze az egeszhez, ez egy privat kapcsolat innentol kettonk kozott. A lenyeg, hogy a szulein es tanarain kivul kapjon a kolyok egy ujabb felnottet, aki beszel neki az elet dolgairol, barmirol. Jobrol, vallasrol, szexrol, sulirol, ami feljon. Javasolt min. kethetente talalkozni 2-3 orat. Elmehetunk muzeumba, parkba, koncertre, kajalni, felhozhatom a cegbe es mutathatok neki izgalmas szamitogepeket, de nem ulhet be az en kocsimba (csak tomegkozlekedessel vagy taxival mehetunk barhova) es nem johet fel a lakasomra. Termeszetesen csakis fiu mentoraltam lehet. A gyereknek ez jo, mert kap valakit a Corporate America soraibol, aki megosztja vele tapasztalatait, hogy kell pl. interjuzni vagy vizsgara keszulni. Egy normal amerikai felnottnek ez max. azert jo, mert csinal valami hasznosat a szabadidejeben, ingyen. Nekem azert, mert meg akarom ismerni ezt az orszagot es egy 16 eves srac szemen keresztul sok izgalmas bepillantast kapok az eletukbe, amit egy fiatal meg teljesen kozvetlenul megoszt velem. Mar ha elnyerem a bizalmat.

Tisztaban vagyok vele, hogy e bepillantasom nem teljesen tukrozi az amerikai valosagot. Attol eltekintve, hogy New York nem Amerika, a Stuyvesant High School egy elit iskola. Bar Public School, nem maganiskola, de olyan felvetelije van, hogy csak a legjobbak kerulhetnek be. Matek-, atletika- es mas versenyeken mindig az elso haromban vannak, allami szinten is. New York allam 20 millio lakosu… Tovabba az en sracom egy kinai csalad mar ittszuletett amerikai gyermeke, ergo egy nem elhizott, kemenyen tanulo, tisztelettudo nevelest kapott fiatalember. Tobbszorosen messze tehat az atlagtol. 

Ket evig voltam Andy mentora, aki kivalo parositas nekem: informatika szakkorre jar tanitas utan valamint az iskola atletika csapatanak kapitanya, konkretan futo. Nem is rossz futo, New York City bajnok, New York State masodik, heti 6 edzessel, 16 evesen. Koratol fogva 400-3000m kozotti tavokat futnak, mikor mit. Elmentunk tobbszor is kozosen futni. Egy kor a Central Parkban pont 10k, 50p alatt lenyomva meg lehet beszelgetni is mellette, de tobb gondunk is volt. Andy nem ertette hogy lehet futas kozben beszelgetni. Neki a futas = felmegyek a palyara es kitolom a belem. Persze az en tempom marha lassu volt neki, tiszta ideg volt, de a masodik felen mar kezdett faradni, rovidebbhez szokott. Aztan ha elment mellettunk valaki, elkezdett hajrazni, mondom nyugi, meg odebb van a vege, de hat nehogyma lehagyjon valaki, utol kell erni! Nem kell, nem verseny. De hat egy csaj hagyott le, utol tudom erni! Hiaba, egy rovidtavfuto 16 eves es egy hosszutavfuto felnott szemlelete mas. Megnyugtattam, hogy ez a Central Park. Sosem tudhatod, hogy aki lehagy lehet csak 3k-ra jott ki te meg 10k-t futsz, miert versenyeznel vele. De futnak itt az etiop, kenyai profi elsportolok is, oket sem erdemes lehajrazni.

Megtanultam vegre mi az a Freshman, Sophomore, Junior, Senior (a high school osztalyok nevei 1-4ig), hogy sokan 3 orat is utaznak ebbe az elit gimnaziumba kiskoruk ota minden nap, kulonben nem kerul jo egyetemre, nem lesz jo jobja. Nagyon sokmindent csinalnak suli utan, tancolnak, sportolnak, enekorak, hangszerorak, egy szabad percuk nincs, hetvegen is be vannak tablazva. Persze allandoan facebook es gchaten lognak smartphone-jukon, bar van olyan akinek nincs is mobilja, a masik meg hazilag unlockolt iPhone-okkal kereskedik az iskolaudvaron. Harmadik-negyedik evben elet-halal kerdes egy jo cegnel internship-et kapni(gyakorlat), mert a college jelentkezesnel rengeteget nyom a latban a szakmai tapasztalat.
Egyik este a mi cegunk mentorai szerveztek egy kozos programot minden Stuyvesant mentee-nek. Vegre lattam az egesz osztalyt, 17 eves gimisek. Nem lehetett nem eszrevenni, hogy a fiuk ugy oltozkodtek es viselkedtek mint a 8 evesek, arcba fesult Justin Bieber frizuraval vihorasztak idetlenul a sarokban. A csajok viszont hosszu kibontott haj, tapado felso, szuk nadrag, terd folottig ero szuk borcsizma, emelt fej, kihivo tekintet. Zavar volt az eroben.

Az este cime "History of Videogames", minden kollega behozta a regi videojatekait, hogy lassak a fiatalok apaik mivel utottek agyon az idejuket a PS3 es Xbox elott. Na ez erdekes volt, meg nekunk is. Mutattunk videot a 60-as evekbol, amin egy oszcilloszkoppal lehetett ping-pongozni, a kepernyon, relekkel. Persze nem tudtak mi az az oszcilloszkop pedig iden erettsegiznek, ez ma ugy latszik mar nem hasznos tudas. Nehezsegeik voltak felfogni, hogy egy monitor felbontasa karakter oszlop x sor es nem pixel. Bekapcsoltunk nekik egy Commodore VIC-20ast 1980-bol 5 KByte memoriaval, nem tudtak ezzel az informacioval sokmindent kezdeni, pedig info szakosok. Az a gep gyorsabban tolti be az oprendszert mint ahogy a projektor frissitette a kepet a falon. A Commodore 64-et igy konfolta fel a kollegam: Ez az a gep, amin audio kazettarol toltottuk be a programokat (bamba tekintet szerteszet) - jahogy nem tudjatok mi az az audio kazetta :) Demonstraltuk, LOAD "*",8,1 es elindult a Giana Sisters. Na az tetszett nekik, projektoron, 40x25 felbontasban, felvaltva jatszottak vele! Ezek a sracok 10 evvel e jatek utan szulettek…

Utana Andy nekem bevallotta, hogy eredetileg ma este csak az ingyen pizza miatt jott de vegul nagyon elvezte az egeszet. Legyen akkor ez az eletrevalo tanulsaga ennek a cikknek.