Ket katasztrofalis marathon utan vegre volt egy normalis versenyem, ami
megsem volt izgalmak nelkuli, sot kifejezetten tanulsagos. A hosszu tel -itt
aprilis elejeig meg minuszok voltak- nem tett lehetove kulonosebb marathon
specifikus treninget, de en egesz telen futottam a parkban, heti 3x, minusz 12-ben, hoesesben,
esoben, fagyban. Mivel telen minuszokban nem jo izzadni, lassan futsz, inkabb
hosszabbakat, ez vegulis nem is volt rossz alapozas. Harom hettel a verseny
elott volt egy 34 km-es felkeszitom ami vegleg igazolta, hogy kivalo allapotban
van a testem egy 3:45-os marathonra.
A verseny mar legalabb 24 oraval a rajt elott megkezdodik, minden amit ekkor
csinalsz mar oriasi hatassal lesz a futasodra. Harminc versennyel a hatam
mogott ebben igen gyakorlott es fegyelmezett vagyok, betartom precizen amirol
tudom hogy mukodik, mit eszem, iszom, mennyit, mikor, mivel toltom a napot stb.
Nekem a gyomrom a gyengem, odafigyeltem a korai kiados de nem tul durva olasz
tesztas vacsorara, korai keles, reggeli, kave, de nem tudtam elmenni WC-re - ez
kesobb fontos lett.
Hajnali negykor kelunk Imolaval, egy fo"s rajongotaborom es fotoriporterem. A New Jersey Marathon annyira videken van,
hogy vasarnap csak delben indul oda az elso vonat, a verseny viszont 8-kor
indul. A hajnali 5 oras a futoknak inditott kulonvonat ket orat cammog,
mindenhol megall. A napfelkelte a vonaton er, odakint 10 fok, sehol egy felho,
enyhe szel, tokeletes napnak igerkezik. NY-i viszonylatban nevetsegesen pici es
csaladias minden, <1.900 marathon indulo, a NYC Marathon 45.000 - de
barmelyik hetvegi Central Park-os versenyen van 6.000 futo meg telen is. Ennek
ellenere jol szervezett, profi minden, a csomagleadas pillanatok alatt megvan,
csak odaallsz a rajthoz ket perccel elotte es ennyi, kb. mint Heathrow utan
Ferihegyre erkezni :)
Elvileg a marathon arrol szol, hogy 32 km-ig elvidd a tested egy olyan
allapotban, ahonnan tudsz egy szolid 10k-t tolni a vegen. A verseny
gyakorlatilag itt indul, idaig csak melegitunk, kocogunk es ezt nagyon sokszor
el kell mondanod magadnak menet kozben, nyugi, csak kocogunk, turelem. Par
emlitesre melto szurkolotabla az elso felerol, nekem nagyon jol estek oszinten:
Chuck Norris never ran a marathon
Chuck Norris never ran a marathon
I decided to go for a little run - Forrest Gump
Do or do not. There is no try - Yoda
Pain is weakness leaving your body - Marine Corps
Life is the six inches in front of your face - Al Pacino az Any Given
Sunday-ben (reszlet)
Rajt a tengerparton |
Az elso 32 km-en nem tortent semmi izgalmas - tudom, hogy ez igy szokott
lenni mindenkinel, de nekem ez volt az elso normalis marathonom,
nekem uj volt. Az elson egy meghuzott achilles-szel
hatalmas fajdalmak kozott indultam, feltavnal buktam, lefejeltem az aszfaltot,
sotet lelki melysegeket megjarva mar az elso feleben. Ezert eleg hamar
atbillentem oda, ahol mar totalisan lekapcsol az agyad, semmit nem erzel, csak
a vegetativ idegrendszered tol elore tulelo modban, a verseny masodik felere
gyakorlatilag nem emlekszem, 4:35h. A masodik marathon megint katasztrofa
volt, szetfagyott terdekkel indulva, mar boven a fele elott atbillentem az
allati osztonok szintu csolatas-menni-kell-tulelo modba, 4:11h. Most viszont
mosolyogtam majdnem 38 km-ig, kovettem a pace runnert es az ot korulvevo
csoportot, remek dolog amikor nem kell az orat nezni, csak bamulod a tajat es
huz a csapat.
38 km-ig oramu pontossaggal hoztam a 3:45h-as celido tempojat de az utolso 4
km-en elvesztettem tiz percet - szerintem szuksegtelenul. Tul konnyu volt a
verseny odaig, vidam voltam, nem volt csolatas, feltetel nelkuli elkeseredett
kuzdelem, csak oromfutas a napsuteses tengerparton. Varatlanul ert a fasultsag.
Egyszercsak ott volt, hirtelen minden fronton tamadott, savasodtam de nem volt
gorcs, lihegtem, de nem voltam faradt, eltompult az agyam, de meg felfogtam a
kulvilagot. A testem egyre hangosabban azt kovetelte, hogy setalj. Az agyam pedig
azt sulykolta, hogy "Believe!". Hidd el, hogy be tudod fejezni ezzel
a tempoval, nem fogsz beledogleni, ne keresd a kifogasokat, fejezd be! Mivel az
elozo esti vacsi es a reggeli is bennem volt, nem volt optimalis a gyomrom
mukodese, de a verseny alatt ezt jol kezeltem. Nem ettem nem ittam tul sokat,
egy finom hatarvonalon ovatosan mozogtam, a kiszaradas es a hanyinger kozott. De 38 km-nel kiszaradt a szam es lotyogott a
viz a hasamban, egyszerre, nagyon szar erzes! Megalltam setalni, nyujtani,
osszeszedni magam, elment a 3:45-os ficko… Kivulrol lattam a szenvedesem es nem
tudtam ellene mit tenni, egyre halkabb lett az a "Believe!" kialtas
belul. Tudtam, hogy mire a 3:50-es pace runner utoler en mar annyira le leszek
lassulva, hogy nem tudom felvenni vele a tempot - igy lett. 40 km utan mar
vegigtoltam az amugy gyonyoru New Jersey tengerparti finisht, 3:53h lett a
vege, 5:31-es atlag, megtort a 4 oras jeg. Legkozelebb 32k-nal, az utolso 10k-s
megmerettetes elott be kell hivni Al Pacino-t, fel kell hergelnem magam, mert a
letargia jonni fog es agressziven kell varni. Nincs ott mar helye semmilyen
kifogasnak, tempoalkudozasnak, kepes vagy ra, le kell tolni konyortelenul.
Tanulsagos volt, koszonom.
Par oraval kesobb... |
PS: A verseny utan a tengerparton fekudve faradtan, elegedetten, mondom
Imolanak, hogy nincs kedvem marathont futni most egy ideig es kulonbenis minden
marathonfuto egy barom :) Egy nappal kesobb ahogy e sorokat irom mar kielemeztem
a hibaimat es alig varom, hogy kiprobaljam magam ujra. Kedves Kisordog,
talalkozunk november 6-an, a New York City Marathon-on ujra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése