Az Ellenállás

Nehéz előre látni, hogy mely esemény fogja utcára vinni az embereket. Pláne azt, hogy melyik vonulásból lesz tartós mozgalom. Szemeink most Amerika felé irányulnak, ahol még nem tudni, hogy mi ez a mostani őrület, de érezni, hogy több egy elvesztett választásnal. Messze van, de ránk is hatással van, ha tetszik ha nem.

Donald Trump amerikai elnökké választása egy jó show, vicces nézni, ahogyan egy kívülálló, akit a saját pártja is elutasít, mekkora balhét kavar a primitív Twitter üzeneteivel. Én egy pragmatikus geek vagyok és nincs se kedvem se időm tweetekkel foglalkozni. 

Politikusnál azt nézem, hogy mit csinált még akkor is, ha ez időigényesebb számomra, mint 140 karakterből ítélni. Vajon összhangban van-e amit mond azzal, hogy milyen törvényeket hozott. Kiáll-e tartósan valamiért (attól függetlenül, hogy az nekem tetszik-e), mert ebből sejtem, hogy merre fogja tolni a szekeret. Ha valakinek viszont nincs politikai múltja, akkor a tweetjei csak üres levegő, majd ha csinálsz is valamit. De ezen már túlléptünk, két hete elnök A Donald és fénysebességgel történnek az események. A gumicsont-cunami közepén a kisembert érintő dolgok is komolyan változnak, csak nehéz követni. 

Optimista vagyok, nem csak azért, mert emberek milliói vonultak utcára az USA-ban és szerte a világon. Ez gyönyörű, de van egy ennél nagyobb jelenség is: Az Ellenállás. Híres emberek, civilek, napi szinten hívnak fel akcióra. Konkrét lépésekre, amivel az elnök ismert tervei vagy már meghozott intézkedései ellen nem csak tiltakozni lehet, hanem akár meg is akádalyozni őket. Nem említettem a vesztes Demokrata pártot, mert ők nincsenek benne a buliban, mellékszereplők. Ez egy civil ellenállás és úgy néz ki, hogy csak most kezdenek bemelegedni.

Azért ne menjünk el a globális női felvonulás mellett szó nélkül. Trump beiktatása után két nappal 500.000 nő tuntetett Washington DC-ben, további 5 millió szerte a világon. Mi ellen pontosan? Trump a nőket megalázó megnyilvánulásai ellen ("Just grab them by the pussy"), és hogy az amerikai választók ezt nem utasították el (kellően látványosan). Az megvan, hogy az 1789-es francia forradalmat egy női felvonulás előzte meg? Hétezer nő elment XVI. Lajos palotájához Versailles-ba és megkérdezték vasvillákkal, hogy miért nincs kenyér a piacokon. Négy évvel később Lajos elvesztette a fejét... Van valami feltartóztathatatlan abban, amikor lányok és anyák mennek szembe katonákkal. 

De mi lesz, amikor hazamennek az emberek? Melóba kell menni, a gyereket el kell hozni az oviból, nem lehet vég nélkül tüntetni és ezt választott vezetőink is tudják. Dobjunk nekik egy jelképes engedményt? Csináljunk egy alternatív pánikot? (külso erők! a sajtó hazudik! a civil szervezetek! támadnak a vizigótok!) Várjuk ki és elmúlik? Ez a probléma olyan idős, mint az első király, aki a várából nézte a falon kívüli tömegeket.

Az USA-ban most alakuló mozgalmat élőben nézhetjük. Az Ellenállás él és vannak már kezdeti sikerei is. De még csak két hét telt el. Trump is épp' csak kezd bemelegedni.

Mi ellen tiltakoznak és hogyan? Trump személyisége, stílusa, tweetjei ellen tiltakozni egyszer jó volt, kellett a nők felvonulása, de most kezdődik a piszkos munka, a napi politika. Az Ellenállás talált három konkrét témát, ami ellen érdemes tiltakozni, mert van halvány esély arra, hogy megakadályozzák, módosítsák vagy visszavonják.

1. Cabinet picks, kik lesznek a miniszterek és egyéb fontos pozíciók birtokosai. Az USA-ban minden minisztert jóvá kell hagynia a felsőháznak és itt csak vékony többsége van Trump pártjának (52:48). Vagyis elég ha három republikánus szenátornak vannak fenntartásai egy jelölttel szemben, akkor az nem lesz jóváhagyva. Most lehet megakadályozni egy őrültet, később már nehezebb. 

   a. Oktatás (elbukott ellenállás, de hajszálon múlt): Betsy DeVos lett az oktatási miniszter, aki életében nem járt állami iskolába, a gyerekei sem, mivel egy milliárdos lánya és egy másik milliárdos felesége. Oktatással sosem foglalkozott, ellenben többszáz millió dollárt adott a Trump-kampánynak. Nagy port kavart fel, amikor a 'Congressional Hearing' alatt azt bírta mondani, hogy nem ellenzi az iskolák felfegyverzését, mert veszélyesek a grizzly medvék. Két republikánus szenátor jelezte fenntartásait és így 50-50 volt a voksok száma tegnapelőtt este. Ilyenkor a jog szerint a Vice President döntheti el és Trump alelnöke, Pence, mosolyogva aláírta. Az USA 227 éves történetében először volt szükség erre. Gratulálunk Betsy, mehetnek a puskák az iskolákba.

   b. Külügy (elbukott ellenállás): Rex Tillersont már múlt héten megszavazta a Szenátus (56:43). Rex is egy milliárdos, az Exxon Mobil olajvállalat volt CEO-ja, vannak olajcégei Oroszországban, ezért nem meglepő, hogy vissza akarja csinálni a ruszkikat sújtó szankciókat. Tudod, amiket azért kaptak az egész nyugati világtól, mert katonákkal elfoglalták a Krim félszigetet, amiert katonákkal vannak jelen Ukrajnában, akik többek közt lelőttek egy utasszállító repülőgépet. Rex elődei (Kerry, Clinton, Rice, Powell, Albright, Christopher) lehet hogy kaptak olajcégektől egy ingyen repülőutat, egy vacsorát, esetleg kampánytámogatást, de hogy egy amerikai elnöknek és a külügyminiszternek aktív üzletei legyenek Oroszországban és ezért közvetlen érdekük, hogy Putin jól érezze magát, az baj az egész világnak. De legalábbis Oroszország közvetlen szomszédainak... A lengyelek új tankokat vesznek éppen és nem hiszem, hogy a németektől félnek. És a magyarok...? No de gratulálunk Rex, mehetnek az orosz szankciók a kukába. 

   c. Attorney General (elbukott ellenállás, de valamit nyertek), Jeff Sessions lett A Donald új főügyésze, tegnap este szavazták meg (52:47). Nem milliárdos és nem is dilettáns, ismerjük el, legalább egy jogászt jelöltek. A baj az, hogy 30 évvel ezelőtt Alabama főügyészeként az állam nevében perelt olyan feketéket, akik más idős feketéknek segítettek szavazni. Alabama állam nevében Jeff barátunk beperelte őket és nyert (Alabama egy finom hely). Harminc éve jelölték Jeffet szövetségi bírónak és a Szenátus akkor elutasította rasszista ügyei miatt! Tekerjünk 2017-be, tegnapelőtt Elizabeth Warren fel akarta olvasni Martin Luther King Jr. özvegyének az 1986-os levélet, amit az akkori Szenátusnak írt, egy fél oldalban összefoglalva Jeff komoly karakterhiányosságait. Nem hagyták felszólalni Lizt, aki nem egy aktivista, hanem egy szenátor Massachusettsből! A házelnök az USA 227 éves történelmében először kussoltatta el a Szenátus egyik tagját íly módón. Ha a mai nap legnépszerűbb hashtagje a #ShePersisted, most már tudod miért. Gratulálunk Jeff, mehetnek a feketék a levesbe. De míg megpbálták elvenni Liztől a mikrofont... valójában adtak neki egy megafont. Ma mindenki róla és MLK özvegyéről beszél.

   c. Environmental Protection Agency (ellenállás folyamatban), az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal vezetői korábban kutatók, tudósok voltak vagy hosszú környezetvédelmi múlttal rendelkező emberek. Elvégre ez a hivatal hozza azon előírásokat (és szab ki büntetéseket!), amik megakadályozzák a gyárakat abban, hogy mérget öntsenek a folyókba és telefüstöljék a levegőt. Nos A Donald jelöltje Scott Pruitt tagadja a klímaváltozást és már tucatszor beperelte az Környezetvédelmi Hivatalt. Szerinte a gyártulajdonosok jobban tudják, hogy mennyi füst való a levegőbe. Még kérdéses, hogy megszavazzák-e.

   d. Ki felel mostantól az atombombákért? Secretary of Energy? Rick Perry... nyilatkozatai alapján leginkább Forrest Gump szellemi színvonalához hasonlítanám, csak Rick nem olyan aranyos, pl. azért, mert Texas kormányzójaként 383 ember kivégzését írta alá. Elődje mint energiaügyi miniszter egy atomfizikus professzor volt. 

2. Supreme Court nominee, Trump jelölhet egy bírót a Legfelsőbb Bíróságba, ugyanis a 9-tagú testületben tavaly meghalt Scalia bíró. Óriási hatalmuk van és jelenleg 4 liberális és 4 konzervatív tagja van, így Trump jelöltje lesz a következő években a mérleg nyelve. A neve: Neil Gorsuch. Miért fontos ez Amerikának? Míg pl. Angliában a parlament szavazta meg az azonosneműek házasodási jogát, addig az USA-ban ezt a Legfelsőbb Bíróság döntötte el (mert a konzervatív parlament nem volt hajlandó tárgyalni róla). Vagy amikor megvédték 20 millió amerikai betegbiztositását a parlamenttel szemben. Három pilléren áll az amerikai demokrácia és a Legfelsőbb Bíróság az egyik legerősebb és legfüggetlenebb közülük. Neil barátunkról keveset tudunk, az évek fogják megmondani, jól jártunk-e vele (feltételezem, hogy beiktatják).

3. Executive Actions 

Trump beutazási tilalma hét muszlim ország állampolgáraira vonatkozik január 27.-e óta. (Ennek köszönhetően a Budapesti Fesztiválzenekar egyik tagjának a turnézása is átmenetileg kérdésessé vált, mivel magyar-iraki állampolgár a csellós) Az ellenállás nem a parlamentből jött, hanem napokon belül több mint 50 pert indítottak Trump ellen és február 4.-én egy szövetségi bíró felfüggesztette Trump rendeletét. Négy napja alkotmányos krízis van az USA-ban és az ügyet valószínűleg felviszik a Legfelsőbb Bírósághoz. Azért az tudatosuljon bennünk, hogy ilyenkor kell valaki, aki beperli az USA kormányát, nem megy csak úgy magától fel valami a Supreme Court-hoz. Időközben a Facebook, Apple, Google és más nagy IT cégek vezetői levélben tiltakoztak az őket is érzékenyen érintő kitiltásra, több kollegájuk is országon kívül ragadt. Ők is civil ellenállás részei.

sousamachadoarts.com

A bíróságok még sok borsot fognak A Donald orra alá törni, de ehhez kell valaki, aki beperli őt. Jelenleg ez többek közt az ACLU, egy ügyvédeket tömörítő százéves civil-szervezet. Ügyvédek? Civil-szervezet? Ez nem a Soros-féle háttérhatalom? Felőlem nevezheted így is, de bizony pont ez egy nonprofit civil szervezet dolga: jogilag fellépni, amikor a kisembernek nincs erre eszköze. Ki képes beperelni az Amerikai Elnökot? Én nem. Nem véletlen, hogy a diktátorok mindig a civil-szervezetek kiírtásán dolgoznak. Meg a Legfelsőbb Bíróság jogainak megnyirbálásán. Meg a sajtó ellenségként való beállításán. Trump két hét alatt már mindhárom tárgyból tehetségesre vizsgázott és még csak most bontogatja szárnyait. Valahonnan nagyon ismerős ez...

Ha most ilyen nagynak tűnik a tiltakozás, akkor hogyan nyerhetett egyáltalán? Az emberek lusták. A választók 55%-a ment el szavazni és ebből 45%-ot kapott Trump, vagyis a jogosultak 25%-a szavazott rá. A többiek ellene vagy senkire. A mozgalom tagjai tehát ebből a 75%-ből jönnek, meg pár ember, aki időközben meggondolta magát. A 2016-os év szava a 'post-truth': A Brexit-szavazás másnapjan a Google legnépszerűbb kereső-kifejezése Angliában a "Mi az az EU?" volt. Másnap. Barmok.

A post-truth definíciója
A Wikipedia szerint nemszavazók száma 106 millió valójában

Az amerikai ellenállás vezetői nem pártkatonák. A vesztes Demokraták sorsa egyelőre kérdéses. Én ezeket a progresszív vezetőket látom kiemelkedni a sajtóban, akik eddig is híresek voltak, de többnyire elemző cikkeket írtak. Most viszont átlendültek a kritizálásból oda, hogy "Resist! Ez már túl sok ahhoz, hogy csak kritizáljuk". Napi szinten konkrét lépésekre buzdítják az elégedetleneket. Olyan alkalmakra koncentrálnak, ahol van is esély valamit elérni/megakádalyozni, nem pazarolják híveik idejét a helyből vesztett csatákra.

Az amerikaiak showműsorán keresztül könnyebben észrevehetjük, hogy nálunk itthon milyen fékek és ellensúlyok voltak (amíg meg nem szűntették őket) és melyek vannak meg most is, amik megnehezíthetik egy őrült király dolgát. Vajon mire képes a civil ellenállás az óceán ezen oldalán? Én a Brexit ellen fogok tiltakozni, mert nekem ez fáj. Neked mi lesz a harcod?

Az amerikai civil-ellenállás nem-hivatalos vezetői számomra ők:

+ Michael Moore (fb) Oscar-díjas filmrendező, megjósolta Trump győzelmét és azóta minden műsorba elhívjak megmagyarázni a dolgokat. De a magyarázásnál sokkal tovább megy: napi szinten posztolja, hogy ma hogyan és mi ellen lehet úgy tiltakozni, hogy hatása is legyen. Facebook oldala a legjobb forrás egy aktív ellenálló számára. Elsősorban telefonálni kell, a parlamentbe, bizonyos szavazások előtt, olyan államokból, akinek a szenátora esetleg megnyerhető. Okos.

+ Keith Olbermann (fb) a 'The Resistance' címu műsorában foglalja össze a napi őrületet három perces monológjában és érvel annyira kimérten és meggyőzően az ellenállas mellett, hogy másnap minden újsag őt idézi.

+ Joe Scarborough (fb) az NBC műsorvezetője, egy volt republikánus parlamenti-képviselő, tehát Trump pártjának tagja és nem csak bírálja az elnököt, de konzervatívként is ellenállásra szólít fel.

+ Chris Matthews (fb) az MSNBC műsorvezetője, mindig is egy zseni volt, csak a nagyon naprakész embereknek ajánlom

+ Ian Bremmer (fb) A Time gazdasági és külpolitikai újságírója, Stanford PhD, gazdasági kutató és jó a humora is.

+ Dan Rather (fb) a CBS Evening News műsort vezette 24 évig, egyedülállóan tudja kontextusba helyezni egy ötvenéves idősíkon a most történteket. Már John F. Kennedy meggyilkolásánál is híradós volt Dallasban és Nixon elnök megbuktatását is a frontvonalról közvetítette.

+ Fareed Zakaria (fb) a CNN híres indiai-muszlim külpolitikai műsorvezetője mindig nyugodt és kiegyensúlyozott perspektívát ad

+ Bill Maher (fb) az eredetileg standup-humorista az HBO pénteki politikai műsorában elemez vendégeivel, de január óta sokkal határozottabban foglal állást, mint korábban valaha, és nem fél feszegetni vallási kérdéseket sem, én szóltam...

+ John Oliver (fb) három hónapja téli szüneten van a vasárnapi műsora az HBO-n, de jövő héten visszatér és biztos nem lesz kíméletes

+ Trevor Noah és a Daily Show (fb) napi szinten informál a hatalom abszurditásairól a Comedy Centralon, viccesen de komolyan, kap tőle mindenki hideget-meleget.

És a három progresszív szenátor, akiknek minden szava arany:

+ Elizabeth Warren (fb) nagyon remélem, hogy Massachusetts szenátora lesz négy év múlva Trump kihívója és ezzel egy sokkal méltóbb első női elnök, mint Hillary

+ Al Franken (fb) humoristából lett szenátor és mégis a legintelligensebb módon tudja kollegái fejére olvasni kretén dolgaikat

+ Bernie Sanders (fb) Simply The Best, ötven éve a tudomány és a kisemberek mellett áll, az Ellenállás vitatlan eszmei törzsfőnöke.

Na de engem is...?

Az előző cikkem 'Nem te, te rendben vagy' folytatásaként: A külföldön élő emberek rendszeresen lepődnek meg azon, hogy bár a közvélemény szimpatizál a rendesen viselkedő külföldiekkel, addig a törvényhozás nem ennyire rugalmas. Donald Trump múlt heti tollvonása a legújabb bizonyíték.

Ahogy írtam decemberben, minden országban és minden szociális rétegben hallani áltálanosító negatív megjegyzéseket, olaszokra, feketékre, zsidókra, magyarokra, amihez, ha te is fültanúja vagy, hozzáteszik, hogy 'Nem te, te rendben vagy'. Ez szerintem normális, bár a mértéke erősen csökken, ahogy haladunk az iskolázottabb rétegek felé.

Emberek mindig is mozogtak össze-vissza. Csak ha a szűk látószögből nézed, onnan a Szentgotthárdtól Tiszabecsig jelölt pici területről, akkor lehet ki- és bevándorlásról bészelni. Ha globálisan nézed, akkor csak vándorlás van, országon belül, vidékről a városba, városból városba, Pestről Budára és egyik országból a másikba. A Horvátországban születettek húsz százaléka pl. külföldön él és ezzel csak másodikok az EU-ban.

Szulohazajukon kivul elok Europaban
(c) jakubmarian.com

Probálom elképzelni I. Szt. István fővárosát, Székesfehérvárt, olyan 1020 körül. Országalapító királyunk a türk eredetű 'Vajk' nevét az egy német püspöktől kapott Istvánra cserélte. Nyugati tanítói voltak, feleségul egy bajor csajt választott, egy római pápától kapott koronát. Lett is ebből balhé, láttam valami rock-operában, de összességében mégis pozitív történelmi alakként emlékszünk rá.

A városok mindig is különleges helyek voltak, gondolok még mindig az 1020-as Székesfehérvárra. Egy faluhoz képest itt óriási volt a keveredés, Magyarország minden tájáról nyüzsögtek a kereskedők, de nyugati és keleti országokból is hoztak szőrméket, fűszereket, zenét és tudást. Minden magyar királynak fontos volt, hogy a legokosabb hazai és külföldi tanítok műveljék, udvara pedig szines és nemzetközi legyen. A fővárosban pedig ez volt az iratlan társadalmi szerződés lényege: A törvényeinket betartod, az adót befizeted, mi pedig nem kérdezzük, hogy honnan jössz és kihez imádkozol.

Ian Bremmernek (amerikai politikai elemző, professzor a Stanford egyetemen, a TIME magazin külpolitikai újságírója) van egy híres elmélete, a J-görbe. Ez egy ország stabilitását veti össze a nyitottságával. A stabilitást könnyen értjük, nincsenek tüntetések és zavargások, erős a kormány vagy uralkodó, az most mindegy, hogy magas vagy alacsony-e a gazdasági jólét, a lényeg, hogy kiszámítható, nem ingadozik. A nyitottság pedig jelenti a szólásszabadságot, a szabad sajtót, ahol nem kell félni attól, hogy a hatalom bármilyen formában megbüntet, ha kritizáltad őt, és ahol az emberek szabadon vándorolhatnak ki és be.


Wikipedia

Nekunk magyaroknak nem kell magyarazni, hogy miért lehet egy zárt ország is stabil. Az 1989-es rendszerváltás előtt pont ez volt nálunk. Nem voltunk se gazdagok se nyitottak, de nyugi volt. Azóta valahol a J betű alján lavírozunk, nyitottabbak lettünk Kádár Jánosnál, de nem annyira, mint a nyugati demokráciák. De miért J betű és nem U? Mert ha a nyitottság felé mész tovább, akkor stabilabb lesz az ország, mint egy bezárkózott modellnél valaha is lehet, a J szára jobboldalt hosszabb.

A gazdasági előnyeit egy nyitottabb országnak kell magyaráznom? A nyugati demokráciák (mondjuk az OECD 35 országa, még mi is benne vagyunk) mind nyitottabbak, pl. Oroszországhoz, Kínához vagy Észak-Koreához képest. Hol magasabb az életszínvonal? Melyik irányba nagyobb a vándorlás, onnan ide vagy innen oda? De még országon belül is érvényes ez.

Az USA keleti és nyugati partjai sokkal nyitottabbak (melegekkel, más vallásúakkal, külföldiekkel, másképp gondolkodókkal szemben) és színesebbek, mint az ország közepe. Életszínvonal? Vándorlás iránya? Mindkettő a nyitottabb régiók felé mutat. Kalifornia és New York csak két állam az ötvenből de ők hozzák az USA GDP-jének a negyedét. London még durvább, csak egy város, de ők hozzák az UK GDP-jének a húsz százalékát. Hogy nyitott-e London? A város fele (!) nem tőzsgyokeres angol. A polgármester muszlim. Európa legmagasabb GDP-jét tolja ez a szedett-vetett népség, aminek én is egy apró porszeme volnék.

2017 január 27.-én Donald Trump, elnöksége hetedik napján, egy tollvonással kitiltotta 7 ország állampolgárait az USA-ból. Ráadásul azonnali hatállyal. A kettős állampolgárokat is, a vízummal rendelkezőket is, a zöldkártyásokat is. Azokat is, akik a rendelet aláírása pillanatában már a levegőben voltak, landolás után tagadták meg tőlük az országba belépést és repülhettek vissza (átmenetileg fogva is tartották őket, mert a hirtelen érkezett rendelet nem volt teljesen egyértelmű).

Akár csak turistavízumot szerezni az USA-ba egy többhónapos folyamat (saját tapasztalat). Munkavízumot szerezni közel egy év (saját tapasztalat). Zöldkártyát szerezni a legtöbb embernek sok év. Komplikált és sokrétű átvilágításon mész keresztül, amit törvények szabályoznak és ha megfelelsz minden előírásnak, akkor beléphetsz ill. maradhatsz. A szabad ország nem jelenti azt, hogy nincsenek szabályok és bárki jöhet. Azt jelenti, hogy ha betartod a törvényeket és megfelelsz a szábalyoknak, akkor nem diszkriminálunk a nemed, bőrszíned és vallásod alapján. Az amerikai alkotmány nagyjából erről szól. Trump most azt mondta, hogy ez neki túl komplikált. Sokkal egyszerűbb azt nézni, hogy hol születtél és nem azt, hogy pl. az iráni születésed óta már 40 éve professzorként tanítasz a Columbia egyetemen és soha egy törvényt sem szegtél meg.

Péntek óta így nem tudtak hazamenni családjukhoz Amerikában élő egyetemi professzorok, olimpikonok, több száz a Szilikon-völgyben dolgozó Google-mérnök, sok Amerikában tanuló külföldi diák. Ha e hét ország kitiltása fennmarad, csak a diákok által kieső tandíj és lakbér 700 millió dollár hiányt okoz az egyetemeknek, hatalmas iparág az elit egyetemek az USA-ban. A sportolók, tudósok és programozók kitiltása ennél százszor jobban fáj majd. Én fájó mosollyal csak annak örülök, hogy ezen kiváló emberek jórésze most Londonba költözik majd.

Mo Farah cikke szép példa, egy négyszeres olimpiai bajnok futó, született Szomáliában, csecsemőként Angliába került, ma brit és szomáliai állampolgár. 2017 január 1-én a Queen lovaggá ütötte, január 27.-én Trump pedig kitiltotta Amerikából. Sir Mo legális vízummal él már hat éve Seattle-ben, feleségével és négy gyerekével, ott edz az év nagy részében. Most éppen Etiópiából ment volna haza, de szomáliai állampolgársága miatt érvénytelenítették a vízumát. A feleségének és gyerekeinek a vízuma is érvénytelen lett, de ők maradhatnak Seattleben, az elnöki rendelet csak a beutazást tiltja. Egyelőre.

Sir Mo Farah, 4x-es olimpiai bajnok
(c) The Guardian 

Nem tudjuk, hogy miért éppen ezekre esett a választás, mert az új amerikai kormány elfelejtette tényekkel megindokolni a különleges fenyegetettséget: Irak, Iran, Libia, Szomália, Szudán, Szíria, Jemen. Nem tudjuk, hogy miért érinti a kettős állampolgárokat és a zöldkártyásokat is. Az elmúlt húsz évben az Amerikában elkövetett terrorcselekmények egyikét sem ezen országok állampolgárai követték el. A 9/11-es merénylők szaudik voltak, a Boston Marathon robbantói pedig amerikai állampolgárok. A Bloomberg cikke alapjan viszont azt tudjuk, hogy ezek olyan muszlim többségű országok, ahol Trumpnak nincs üzleti érdekeltsége - mert hogy az új amerikai elnök üzletember is. Szaud-Arábiában és Törökországban vannak Trumpnak bizniszei, Jemenben nincsenek. Nem garantált az összefüggés, csak nagyon valószínű.

Minden királyi udvar és civilizáció, amely nem üdvözölte a távolról jött kereskedőket, tudósokat, sportolókat, művészeket, és amely a teljesítménynél és beilleszkedésnél fontosabbnak tartotta a születési helyed, a bőröd színét vagy az istened nevét, az elbukott. Trump elindult a J betűn visszafelé.

Házi feladat: Találj legalább három párhuzamot Trump kitiltási rendelete és az aktuális brit és magyar politika között!

Mary New Yorkból

Meglepő találkozásom az egyik példaképemmel.

Amikor New Yorkba költöztem, egyik első dolgom volt a Central Parkban futni. Az első versenyemre ma is emlékszem, 2009 január 10, volt talán mínusz öt fok, a 'NYRR Fred Lebow Classic 5 miler'.

New Yorkban az összes futóversenyt a New York Road Runners futóklub szervezi. Londonban nem így megy, minden versenynek más a rendezője és nehéz informálódni az eseményekről, de New Yorkban a NYRR oldalán megtalálsz mindent. Ők szervezik a New York City Marathont is.

A NYRR elnöke volt az a Fred Lebow, akiről az első versenyemet elnevezték. Fred is megérdemel egy külön cikket, ugyanis Aradon született, Romániában, egy ortodox-zsidó-magyar családba. Még szobra is van a Central Parkban... de ne kalandozzunk el. 

Photo: Fred C Conrad / New York Times

Maryt ezen a versenyen láttam először, ő nyitotta meg a versenyt... Egy kis emelvényen beszélt egy mikrofonba kb. háromezer futó előtt, de nem télikabát volt rajta, hanem futócucc. Beszéde után lemászott a rajthoz és velünk együtt indult.

A verseny után rákerestem Mary Wittenbergre, fiatal korában futott egy 2:44 órás marathont, amivel majdnem bekerült az 1988-as amerikai olimpiai csapatba, de egy térdsérülés véget vetett az elit futó karrierjének. Jogász pálya után lett végül a NYRR elnöke és a New York City Marathon versenyigazgatója, az egyetlen nő a világon ekkora pozícióban.

Az 1987-es Marine Corps Marathon győztese
Photo: New York Times

Itt kezdődött köztünk egy versengés, amiről ő persze semmit sem tudott. Havi egy-két NYRR versenyen indultam és mindig néztem, hogy Mary futócuccban van-e a mikrofon mögött és ha igen, akkor megpróbáltam utolérni a nálam 14 évvel idősebb nőt. Párszor majdnem sikerült, félmarathonokon általában 1-2 perc volt csak közöttünk, egyszer megláttam és rásprinteltem a célegyenesben, de se akkor se máskor nem értem utol.

Egyszer önkénteskedtünk Julival egy NYRR futóversenyen Harlemben és nem vízosztásra vagy korlátépítésre osztottak be, hanem közvetlenül a célvonal mögött állva kellett tereljük a befutókat. A lelkünkre kötötte a NYRR embere, hogy nem hagyhatunk senkit sem megállni, határozottan kell a futókat továbbterelni a vizespoharak felé akkor is, ha össze akarnak esni. Ha megállnak, akkor dugó lesz és mögöttük a többiek nem tudnak teljes sebességgel befutni. Visszafordulni végképp nem hagyhatunk senkit sem.

Olyan húsz méterre vagyunk egymástól Julival, végezzük a dolgunkat, amikor látom, hogy elkezd egy nővel hevesen vitatkozni, még a két karját is megfogja. Közelebb megyek és latom, hogy Maryvel van konfliktusban, aki most futott be, de végül Juli hagyja őt elmenni. Kérdőre vonom:

- Mit veszekedtél Maryvel, nem ismerted meg?

- Csak azt láttam, hogy befutás után vissza akart fordulni én pedig nem engedtem, mire mondta, hogy de ő csak tapsolni akar a futóknak és nagyon jól csinálom amit kell, de őt mégis engedjem vissza, mert neki ez a dolga. És akkor megismertem és elengedtem. Oops...

Saját képem Maryről a Central Parkban, éppen egy félmarathont fejez be 1:39h alatt,
majd fordul vissza rögtön, tapsolni a többi futónak

Azért lett Mary az egyik példaképem, mert egy New York méretű városban, ahol minden hétvegen van egy futóverseny, amin alsó hangon is háromezren indulnak, tudott egy olyan családias hangulatot teremteni, ahol mindenki bevonva érezte magát. Az ő buzdítása után kezdtem el önkénteskedni és rájonni arra, hogy a futóközösség lesz az én második csáladom ideát, távol otthontól. A hangulat, az emberközpontú New York-i versenyek és az itt megismert barátok által lett számomra a futás sokkal több, mint sport, és ez azóta is tart.

Nyolc évvel később itt vagyunk Londonban, megint jánuár van, nulla fok, lábamon futócipő, kezemben kamera, megyek a Midnight Runners kedd esti futására a St Paul katedrálishoz. Itt vannak a cimborák, George, Oana, Máté és Csilla, indul a zene, elindul a ~150 emberből álló csapat a London Eye felé. Valaki kopog a vállamon, hátranézek: Mary Wittenberg áll ott futócuccban és azt mondja:

- Hello Daniel, végre találkozunk! Nagy rajongója vagyok a fotóidnak instagramon!

- (a szám tátva marad)

Most is szuper fitt, csinálta velünk a tabata-gyakorlatokat becsülettel, kicsit beszélgettünk, elmondtam neki, hogy milyen sokat jelentett nekem a NYRR futóklub, amíg kint éltem. Arról hallgattam, hogy évekig kergettem különféle versenyeken... sikertelenül.

2017 a közös szelfi Londonban

Hazamennek a kollégisták

London és New York nagyon hasonló abban is, hogy mennyire kiürül az ünnepek alatt. Mindkét városban jóval nagyobb a máshol születettek aránya más városokhoz képest és az év végén úgy fest a város, mint egy kolesz hétvégén. Még a hindu főnököm is karácsonykor látogat haza Indiába! 

Kis galéria: http://www.standard.co.uk/news/london/its-like-a-ghost-town-eerie-pictures-show-central-london-deserted-on-christmas-day-a3428261.html

Sok éve élek távol otthontól, de karácsonykor nem hazamenni... csak egyszer volt ilyen New Yorkban. Nagyon üresek voltak az utcák, a boltok egy része bezárt vagy csak röviden nyitott ki, persze rengeteg a turista, de a barátaid mint elutaztak - magányos tud lenni. Abban az évben szerveztem egy kis karácsonyi vacsit magyar barátoknak és megosztottam egy idegennel a kanapémat, még egy pár futócipőt is kapott ajándékba (pár évvel később fényévekkel jobb félmarathont futott nálam, jó helyre került).

Mindenki ismeri az érzést, amikor elutazunk otthonról csak néhány szükséges ruhadarabot viszünk, nem ilyenkor vagyunk a legelegánsabbak. Nekünk kollégistáknak ez fordítva van, amikor hazamegyünk akkor hagyom hátra a változatos ruhatáramat és egy hétig ugyanabban a farmerben látogatom végig a családot és barátokat. Mint egy turista, úgy én is észreveszem, hogyan változik Budapest minden alkalommal, de én értem a feliratokat is. Az idei kedvenceim:

Jöhet itt sárgacsekk, VISA kártya vagy Paypass, bizonyos dolgok nem változnak

TILOS! És mellesleg élteveszélyes is, te marha

Ceruzával alatta: "De miért?"

Nem rajzfüzet - a Sümegi várban találtam

A két hét alatt a sok családi és baráti beszélgetésből ezek a visszatérő motívumok tűntek fel nekem, idézem:

Kontár itt mindenki, a kőműves, az orvos, az autószerelő, egyik sem ért hozzá, csak összecsapja és még drága is, ezért állok a háta mögött. 

Az adót nem fizetem be, jegyet sem vettem és megúsztam, megoldottuk okosba, számla nélkül "Mert hülye azért nem vagyok". 

Sűrűn jönnek szóba a pályázati pénzek, a kisember szintjén is számomra meglepően központi téma ez. Az a laptop? Nem kell igazán, de arra volt támogatás, így vettünk. Ha a 90-es évek a privatizációról szóltak, akkor a 2000-es évek a pályázatokról és támogatásokról. Mint ha másképpen nem is lehetne vállalkozást alapítani. 

Kevesen kérdeznek, a legtöbben mesélnek...

A "Menjek vagy maradjak?" téma mindenhol, ami nem meglepő, rengetegen költöztek külföldre alig pár év alatt, a fél Dunántúl meg ingázik a sógorokhoz. Ahogy bészelgettem idősebb rokonokkal feltűnt, hogy ez egyáltalán nem új téma. A nagyapám 1930-ban költözott Hajdú-Biharból Pestre, családjából elsőként. Egy másik rokon a II. világháború után mint katona került Pestre és fényesen indult a karrierje. Kérdeztem tőle, hogy nem akart-e a katonaságnál maradni, kicsit tovább a kötelezőnél? Akart, de a földet meg kellett művelni, hazahívták. 

Ugyanúgy ma is vannak húszévesek, akik ezzel küzdenek: tanuljak az ország másik oldalán vagy válasszam a közelit? Dolgozzak egy nagyobb cégnél a városban bérlakásban lakva vagy egy kisebben a szomszéd faluba átbringázva? Budapesten és falun ugyanúgy vannak szülők, akik vagy bátorítjak a gyereket világot látni, vagy csak nem ellenzik, vagy kifejezetten az otthonmaradást javasolják. Mert mit tanulnál te azoktól ott nyugaton (ezt Pesten hallottam)? Aztán a földet ki fogja megművelni, a disznót ki fogja levágni, az öcsédet ki hozza el majd a suliból?

Nekem itt Londonban a mindenféle nációból lévő barátaim többsége nem itt született, vagyis ők a "Menjünk!" opciót választották. Nyilván nem jó, ha mindenki elmegy, az pláne nem, ha csak kevesen jönnek vissza, de egyik barátom sem bánta meg, hogy elindult és szerencsét próbált valahol távol, egyedül. Ez viszont nem csak az ő érdeme, erre jöttem rá most, hanem a szüleié és családjáé is, mert amíg ő otthontól távol tanult, addig a föld meg lett művelve, az öcsi el lett hozva a suliból. Megoldották, kitermelték, hogy az a gyerek okosodjon, majd több tudással, szélesebb világlátással, felnőttként tudjon hazatérni. Ehhez nem is kell messzire menni: minden barátom azt említi élete sorsdöntő pillanataként, amikor koleszba ment egyetemre. Teljesen új emberek és gondolatok, hatalmas felelősség és szabadság. Ezzel azt is értem, hogy lehetsz bárki: 18 éven át a környezeted kialakított rólad egy képet és ez a kép alakította a sajat képedet magadról is. A koleszban viszont az lehetsz, aki akarsz, egy teljesen új lap.

Ahogy vége az ünnepeknek, úgy telik meg a London nevű kollégium újra élettel. Megint a saját szobádban alszol, ahol te allítod a fűtést, a saját reggelidet eszed hurka és bejgli helyett, összefutsz a kolitársakkal és beszámolunk egymás karácsonyi szokásairól. A francia barátom mondta tegnap a hazalátogatására utalva, hogy van náluk egy mondás: A családod kapod, a barátaidat választod. Szerintem ez egy magyar mondás, mondtam neki majd ittunk egyet erre. Akkor megnyugodtam, van dráma mindenhol, ettől szép. 

Nem te, te rendben vagy

Minden bevándorló ismeri ezt a mondatot: "Ja... nem te, te rendben vagy". Ez azután hallható, amikor valaki éppen tett egy negatív megjegyzést egy nagy csoportra, pl. minden külföldire vagy minden Kelet-Európaira, esetleg minden magyarra.

Érezted már azt, hogy akarva vagy akaratlanul egy csoporthoz tartozol és annak néhany tagja elrontja a bulit? Biztosan. Lehet, hogy Fradi vagy Újpest drukker vagy és míg te békésen mentél a meccsről hazafelé, közben mások bedobtak pár kirakatot. Az újság tele van negatív hírekkel rockerekről, bankárokról, mindenféle vallásúakról és lehet, hogy egyikbe te is beletartozol. De ha külföldön élsz, akkor jobban kitűnik, hogy külföldi vagy, mint a fradi-drukkerséged odahaza. Bár én fehér vagyok és szőke, nincs nagy orrom se körszakállam, zakóban és borotváltan járok dolgozni, az angolom remek, de ha kinyitom a számat, azért tudják, hogy kb. honnan vagyok.

Az első alkalom amire emlékszem, hogy elkapott ez az igazságtalanság-érzés, az 1989-ben volt, Bécsben. Tizenkét éves voltam csak és családom közel két éve lakott a sógoroknál, ami akkor még a Vasfüggöny túloldalának számított. Nem jártunk sűrűn haza, én a némettanulással voltam elfoglalva, egy év után már szinte otthonomnak éreztem Bécset. A magyarokról kifejezetten pozitív vélemenye volt az osztrákoknak, soha egy rossz szót nem hallottam senkitől, se a suliban se a sajtóban. Aztán '88-ban megkapták az emberek az ún. "világútlevelet", amivel a korábban csak szocialista országokba érvényes helyett már lehetett bárhova utazni. Voltak apró gondok, hogy nem lehetett pl. valutához jutni, de ennek ellenére elindult büszke népünk Trabikkal, Skodákkal, Ladákkal - elsősorban Bécsbe.

(c) mult-kor.hu

Én ezt a hullámot a másik oldalról szemléltem és onnan másként festett e korszak, mint ahogy a magyar köztudat szerintem emlékszik rá. A határnyitás után sokáig nem volt autópálya Bécs és Hegyeshalom között, így a hírhedt 10-es úton járt fél Európa Nickelsdorf-Zurndorf-Gattendorf-Parndorf vonalon Bécsbe. Az alíg 70 km-es szakaszt hamar átkeresztelték "Die Todesstrecke"-re, Ausztria legtöbb halálos balesetét jelző orszagútja lett. Ennek csak egy része volt betudható a keleti sofőröknek, akik szar autókkal, fékekkel, gumikkal, kiégett fényszórókkal és főleg megtömött utánfutókkal közlekedtek. A másik része annak volt köszönhető, hogy a 10-es út valóban nehezen belátható, még csak murvás leállósávval sem rendelkező, keskeny út volt, amin már a határnyitás előtt is voltak gondok a teherforgalom miatt. Az osztrák sajtóban inkább az első felével foglalkoztak ennek a problémának.

A Mariahilfer Strassen tárt karokkal várták a magyarokat, mert a forgalomnak bizony jót tettek az új kliensek. Az én szívem akkor szorult el, amikor megjelentek a "Minden lopást jelentünk a rendőrségnek" táblák a BILLA-ban, de magyarul. Később szlovákul is. Tizenkét évesen is valahogy éreztem, hogy ez furcsa módon rám is árnyékot vet, pedig senki sem tette szóva a suliban a többiek közül. 

Bécs után éltem Stuttgartban, Hamburgban, New Yorkban és sehol sem volt különösebb hír rólunk, mert itt kevés és nem feltűnő csoport voltak a helyi magyarok. Most felejtsük el azt, amit az otthoni politikáról írtak, az egy másik történet. Azt sosem varrják a kintélő magyarok nyakába, hogy mi történik otthon, csak azzal asszociálnak kimondva vagy kimondatlanul, amit honfitársaink kint alkotnak. 

Lépjünk Bécsből majdnem harminc évet Londonba, ahol e sorokat írom ma. Jóval több mint 100.000 magyar él London környékén, étteremben, kávézóban, patyolatban, mindenhol találkozol magyar kiszolgálóval. Lehet a buszvezető is magyar, csak vele nem beszélgetek (pedig kéne, de ne kalandozzunk el). Korábban írtam, hogy az itteni magyar ismerőseimnek semmi problémája nem lenne azzal, ha megszigorítanák a bevándorlók juttatásait, mert mi dolgozni jöttünk ide, nem érünk rá se betegnek lenni, se juttatási formanyomtatványokat kitölteni. Van melónk és toljuk az ipart, befizetjük az adót és felszedjük a szemetet magunk után.

De nem mindenki ilyen. Van ismerősöm, aki az első pár londoni évében úgy dolgozott, hogy nem fizetett adót - mármint azt kicsit se, amit kellett volna. Van olyan is, aki elhozta a Starbucksból a bögrét, mert nem volt odaláncolva - pedig jól keres! De múltkor a lángosos bódénál Camdenben a pultnal hallottam olyan magyar párbeszedet is, hogyan lehet több munkanélkülisegélyhez, családipótlékhoz jutni Angliában. 

Ennél is kellemetlenebb, amikor ilyet olvas az ember a Metró újságban reggel munkába menet: "Hungarian prostitution ring jailed after trafficking hundreds of women into Britain link" vagy "Hungarian sex trafficking gang turn university halls of residence into a brothel link" vagy "Hungarian jailed 25 years after admitting to killing partner in gruesome murder link"... Vajon egy illegális prostitúcióról szóló cikknél miért írják a címbe, nagybetűvel, hogy Hungarian? Nem tudom, de nem esik jól.

Amikor véletlenül meghallom, hogy egy ismerősöm szidja a külföldieket, semmi további szűrőt nem alkalmazva, vagy csak dicsőíti a Brexit-et azt felhozva, hogy végre haza lehet küldeni a külföldieket... akkor én megemlítem, hogy "Hello, én is külföldi vagyok". A válasz: "Ja... nem te, te rendben vagy". De miért nem mondja akkor azt, hogy a törvénysértő külföldieket kéne hazaküldeni, az adót csalókat, a szemetet elszórókat, ha erre gondol? Másrészt pedig miért gondolja azt, hogy az újságban szereplő bűnöző jobban jellemzi az ittélő magyarokat, mint én, Varga Dániel, aki mindig vesz villamosjegyet? Engem ismer személyesen, mégis azt feltételezi, hogy én vagyok a kivétel és az ismeretlen bűnöző a többség? Szerintem én vagyok a többség. 

És itt elgondolkodtam, hogy pl. a cigányokról, arabokról, menekültekről kialakult véleményem mennyire alapszik néhány idióta kihágásain, akiket ráadásul csak az újságból ismerek? És meglátom-e köztük a Varga Dánieleket, akik nem kerülnek újságba, mert felszedni a szemetet magad után az kicsit sem izgalmas?