Carnegie Hall - magyar modra

Neha egeszen elkepeszto dolgokkal ajandekoz meg ez a varos. Ennyi ido utan meg mindig meg tud lepni.

Mult heten felhiv egy magyar ismerosom, hogy raerek-e holnap este. Ugyanis Bajnai Gordonnal fogunk vacsorazni. Marmint egy nagy fogadason, a konzulatuson? Nem, csak negyen-oten, egy csendes olasz etteremben. Jelenleg nappal a Columbia egyetemen tanit, delben Nobel dijas professzortarsaival ebedel az egyetemmel szemben levo kinai etteremben hat dollaros menut, este pedig fiatal magyarokkal sztorizgat egy olaszban feherbor mellett. Kulonleges este volt, mit mondjak, Gordon egy remek ember, tul jo fej politikusnak, nagyon elveztem a tarsasagat.

Ma delben Csabi baratom mondja, hogy este mennek koncertre, nocsak, Pa-do-do vagy mi lesz? Nem eppen, Bartok koncert lesz a Carnegie Hallban. Tudni kell, hogy nekem van mar multam e hires hangversenyteremmel es amiota eloszor voltam ott folyton tervezem, hogy vissza kell mennem egy igazi komolyzenei estre. Itt a sors jelzese, lepni kell. Telefon elokap, Gugli, Carnegie Hall, buy ticket, hitelkartya, ket perc mulva megvan a jegy emailben. Egy fantasztikus korban elunk (c) angelday.

Megint lenyugozott, mennyire profi itt egy barmilyen rendezveny valamint mennyire kulturaltak az emberek. Haromezer nezo alig tiz perc alatt bejutott egyetlen bejaraton ugy, hogy mindenki kedves volt, senki sem tolakodott. A Carnegie Hall hiaba 130 eves es nem eppen pici, tokeletesen klimatizalt, meg zakoban sincs meleged, mitobb, enyhen illatos a levego, isteni. A bejaratnal Ricola cukrok vannak kiteve nagy uvegtalakban, mekkora otlet, ne kohogj a koncert alatt ha nem muszaj. Egy paholyban ulok, ahol a boxban levo 8 szek mogott meg egy kis eloter is van, tukorrel, fogassal. Korulottem mindenki nem nagyestelyiben de elegansan, 70 eves neni Armani kosztumben, dupla gyongysorral, frissen festett frizuraval lapozgatja a musorfuzetet. Felolvassa a tudnivalokat Bartok New York-i eveirol a mellette ulo idos urnak, aki kicsit rosszul hall, rosszul lat, de egyenes hattal feszesen ul a sotetkek aranygombos zakojaban.

Nem akarkik leptek fel, a lassan 30 eves Budapest Fesztivalzenekar, Fischer Ivan karmesterrel es Schiff Andras zongoramuvesszel jatszott a New York-i hallgatosagnak. Bar nem csekely komolyzenei multam van, mar ovodas koromban nagyon jokat aludtam a Hunyadi Matyason es a Diotoron, kesobb mar magamtol is rendszeresen betevedtem egy hangversenyre. Ennek ellenere a Bartok jellegu nehezebb daraboktol megovtak szuleim, ezert most teljesen szuz ful fogadta be ezt az igen komplex zenet. Szerencsere egy konnyed Schubert nyitany alatt vegig tudtam nezni a zenekart - nagyon elegansak, szepek voltak, magyarok, Budapestrol, eljottek New York-ba es telthaz elott jatszanak a Carnegie Hall-ban, nem tudtam nem buszke lenni.

A szunetben a mellettem ulo idos hazaspar engem is felvilagositott arrol, hogy Bartok is New York-i magyar volt. Na nem itt szuletett, de itt elt halalaig. Ezek itt mindenkit befogadnak, ez a mentalitas, hogy a mi varosunkba jonnek a vilag legjobbjai, jottek mindig is, mi pedig eltartjuk es csodaljuk oket. A ma eloadott nagyon nehezen jatszhato Piano Concerto No 1-nek az amerikai premierje itt volt a Carnegie Hall-ban 1928-ban es maga Bartok ult a zongoranal. Csak kesobb 1940-ben koltozott vegleg New York-ba, alig ket sarokra innen, a 57th St-en lakott, nem sok penzbol de nem nyomorban, volt eleg rajongoja es eleg munkaja is. A szunet utan egy sokkal lagyabb, bekesebb Bartok zongorakoncert es egy meg vidamabb Schubert szimfonia tette teljesse az estet, a budapesti zenekar csodalatosan jatszott es oriasi tapsot kapott.

Megindulnak az emberek kifele, a nezoter fele mar ures volt, amikor Fischer karmester visszajon es felall a katedrara. Hirtelen hatrafordul felenk, kohint es felreismerhetetlen magyar akcentussal igy szol: What would you like, some more Schubert… or Bartok? A meg az epuletben levo nezok visszaulnek a szekukre es elkezdenek kiabalni, Schubert, Bartok, Bartok, Bartok! Itt ma Bartok rajongo volt mindenki. A fonok bolint, biccent az elso hegedusnek es elkezdenek egy konnyebb, folklor jellegu Bartokot jatszani, kotta nelkul! Kozben szallingoznak vissza meg nezok, kabatban, a szinpadon huzzak a notat, kinyilik a szinpadajto, bedugja a fejet ket oboas es klarinetos, a karmester mikozben megy a zene integet nekik, hogy gyertek-gyertek fiuk, azok honuk alatt hangszerukkel visszaosonnak a helyukre es beszallnak ok is. A kozonseg pisszenni nem mer es fulig er a szaja mindenkinek. Csak par perc a raadas, de olyan oromzene volt, olyan hangulatban, mint egy erdelyi muzsikushazban. A mazlis kozonseg allva tapsolt es az idos nenik mint a gyerekek nevettek, hogy ilyet meg nem lattak, ezek a magyarok!

Az amerikai altalaban is de New York-i egy nagyon praktikus nep. A Carnegie Hall elott nem voltak se BMW-k se Mercedesek se limuzinok, nehanyan beszalltak par teljesen mezei sarga taxiba, de az Armani kosztumos idos hazaspar bizony velunk setalt a metro fele. A Columbus Circle-i hosszu aluljaro vegig tele van az Asics reklamkampanyaval, minden plakat a jovo heti maratonrol szol. Buszken setalok kozottuk, nem vitas, de megakad a szemem egy nagyon hosszu plakaton, rajta nagy betukkel: "Over 45.000 runners will tackle one of the most challenging races in the world - the least we could do is recognize them by name". A felirat alatt pedig rengeteg apro betu, az orromat oda kell dugnom, hogy el tudjam olvasni, te jo eg, ezek nevek. Este 11-kor, a Carnegie Hall-bol Bartok koncertrol jove, elegans ruhaban elkezdek terdelni es keresek az apro betuk kozott… Valler… Van Kampen… Varga Daniel - ott van a nevem a plakaton!

Harom ev alatt szamtalan ajandekot kaptam e varostol, de ma este ujra megsimogatta a lelkem. Koszonok mindent.