2013. szeptember 10.

A zene mindig szol

Sokan azt hiszik, hogy a hosszutavfutas unalmas dolog. Pedig csak egy masik lelki sikra kell erni es nagyon izgalmas lesz minden perce egy haromoras futasnak. Ezert kell a szabadban futni, edzoteremben sosem ered el ezt a szintet.

Edzesek kozben is gondol az ember minden felere, a hulye fonok, aki nem erti miert nekem van igazam, a kovetkezo allasinterju vajon hogy sikerul vagy ha megbantottam valakit, akit nem kellett volna... van mit helyretenni odafont egy sima hetkoznapon is. Mire hazaerek altalaban jobban erzem magam es tartassal tudom megtenni, amit meg kell.

Egesz mas egy verseny. Bar nincs senkit legyoznom, de a fejemben lezajlo jatekok egy futoversenyen csupa izgalom. Az en kedvenc tavom a felmarathon, 21 km, kb. 1:45 ora, ezen atelek mindent, amitol a futas jo. Kell ra keszulni par napot, megfeleloen kajalni, aludni, kell strategia, melyik reszen milyen tempoval menjek es kell a preciz kivitelezes, vas akaraterovel.

A rajtra varva

Nemreg volt a Thames Half, egy terepfutas, nem meredek, de hepehupas foldutakon, szantofoldeken megy - vagyis az uj egyeni csucs kizarva. Akkor mit versenyezzek? Lefutni le tudom, ezert kar elmenni, valami cel kell. Kitalaltam, hogy megvalositom egyik regi almom, egy komoly futo teljesitmenyt viszek veghez, a 'negative split'-et. Annyit tesz, hogy a masodik fele legyen gyorsabb az elsonel. Konnyunek hangzik, de nem az!

Barmilyen verseny elso feleben annyira tele vagy energiaval, hogy meg az oradat nezve, a tempot folyamatosan ellenorizve is elkap a lendulet. Azt hiszed, hogy ez az 5:10 annyira konnyu most, hogy siman tolok 5:00-at majd a masodik tiz km-en. Es a masodik felen aztan majd' belepusztulsz es egy halaltusa lesz az egesz. Aki tenyleg megcsinalja a negative splitet, az jol ismeri magat es maximalisan fegyelmezett.

Lazulunk feltavnal

A rajt utan raallok a tempomra, huznak el mellettem az emberek, kis videki verseny, a parszaz fos mezony vegere kerulok. Beall a legzes, mozgas, a tempo es most van idom lazulni. Nezem a tajat, a folyot, kacsakat, a duci futokat mellettem, meg beszelgetek is veluk, a mezony vege laza hangulatu. Eszembe jut, hogy egy eve ezen a versenyen futottam utoljara zenevel...

Tavaly nyar ota egyszer sem volt fulemben zene, mar ket marathont letoltam csendben meg egy 24 oras 100 km-es versenyt is. Egyreszt a kituzott celra oszpontositok, minden percben. Masreszt szorakoztatom magam. Az agyad hatalmas jukebox. Tobb filmjelenet van a fejemben keppel, hanggal egyutt. Mikozben suhannak mellettem a fak, bokrok, legelok es tehenek, kozeledek a feltavhoz, ranezek az oramra, megjegyzem az idot. Nehezednek a labaim, beugrik Al Pacino, ahogy azt mondja:

You find out that life is just a game of inches.
On this team, we fight for that inch
Cause we know when we add up all those inches
that's going to make the fucking difference
between WINNING and LOSING
between LIVING and DYING.

Al Pacino - Any Given Sunday

Tizennyolc km-nel ideje gyorsitani, faj, mert masfel oraja futok, nem eppen kocogva. Faradok, lihegek, de most derul ki, van-e mit a tejbe apritanom. Most derul ki, jol ismerem-e magam. Most jon szemeim ele Az Utolso Mohikan vegso jelenete, Solyomszem es Csingacsguk rohannak fel a hegyre megakadalyozni Maguat, hogy elvigye a szoke lanyt. Futnak, szembe jonnek indianok, puff lelovi, masik harom, tomahawkkal levagja, rohannak tovabb. En is beerek harom futot, lenyomom oket, ott van meg ketto elottem, ezeket is, futok tovabb, a szoke lany NEM halhat meg!



Husz km-nel el kell donteni a csatat. Egy utolso erofeszites, minden tet az asztalon. Nem vesziteni jottunk, meglesz a negative split, ha beledoglok is. Mar alig latok, amikor a Gladiatorbol Russell Crowe azt mondja:

What we do in life, echoes in eternity!
Hold the line, stay with me!!
On my signal... unleash hell.


Akkor unleash hell, baratom... A vegso szaz meteren kinezek egy savot, ahol nem all utamban lassabb futo es az utolso szuszt preselve sprintelek. A befutonal allo szurkoloknak kialtok egy nagyot, YEEEEEAAAAAHHH, felemelem mindket karom, a tomeg tapsol es parszaz torok kialt vissza hatalmas YEAAAAAHHHH-vel. A szpiker a hangszorokon at mondja a nevem, "Give it up for Daniel Vagaraaaa!" Kiszurom a celvonalon ulo fotost, most lojjed appam, rad nezek, minden izmom pattanasig feszitve. Ebben a par pillanatban egy rocksztar vagyok... Az orara nezve latom a masodik fele nyolc masodperccel lett gyorsabb az elsonel.

"Unleash hell!"
Es bar hetfon visszamegyek a halando eletemhez, a fulemben a zene mindig szol.


2 megjegyzés: