Mostanában népszerű téma az online sajtóban a fiatalok tömeges távozása Magyarországról. De mi a helyzet New Yorkkal, vajon oda is sokan mennek?
A mai sajtó főleg az elmúlt pár évben világgá indult magyarokról ír,
első körben 2004 után, amióta az EU-ban vagyunk, majd 2008 után egy
második, egyre erősödő hullámban. Legtöbbször Londonról írnak, amit itt
élve nem csodálok, rengeteg magyar van. A újságírok által is
előbányászott statisztikák nem adják vissza a valós képet. Londonban
gyakorlatilag minden Starbucks és Pret A Mangerben látok egy magyar
kiszolgálót, az utcán és buszon állandóan hallasz magyar szót. Ma már
szerintem minden pesti fiatalnak van pár itt élő haverja. Több magyar
étterem sokféle magyar programot szervez, múlt héten volt Presser
koncert Rúzsa Magdival, Quimby, Ákos, Edda, van itt minden.
New York egészen más, sokkal kevesebb magyar van. Ott még tényleg ha találkoztok az utcán, rácsodálkozol, Nahát, te hogyan jöttél ki? Elvileg 1.5 millió magát magyar számazásúnak valló ember él az USA-ban, ebből 77.000 Magyarországon is született, de ez az egész 300 milliós országban. New York City ebből alig pár ezer.
A három év alatt, amit ott éltem, nagyon sokféle magyart ismertem meg és nem tudnék egy csoportot sem kiemelni, hogy belőlük több volna, inkább mindegyik féléből van néhány. Amik kapásból beugranak: a két világháborúban és 56-ban kivándoroltak leszármazottai, már amerikaiak, de még beszélnek magyarul, többségük inkább a zsidó közösségeken keresztül találkozik mint a magyaron. Vannak akik hozzámentek egy amerikaihoz, vagy magyarhoz amerikai útlevéllel. Vannak egyetemisták ösztöndíjjal, akiknek nagy része itt is marad, vagy HAESF-es szakmai gyakorlaton, akik hazamennek. A 90-es évek óta vannak zöldkártyalottó-nyertesek, a 2000-es évek közepén pedig sok tanár (általános- és középiskola) jött New York City-be egy azóta már nem létező program keretén belül. Újabban a multi nagyvállalatok hoznak ki embereket belső áthelyezéssel. És persze vannak az illegálisok, akik kijöttek túristaként, itt maradtak, és nem mehetnek haza. Vagy mehetnek, de akkor fel kell adniuk mindent, amit itt felépítettek - róluk írtam korábban.
Miért nem említettem azt a fajtát, aki csak kijön és elkezd munkát keresni, talál majd sikeres lesz? Mert ilyenről nem tudok, talán egyről, de neki kinti családi vállalat segített. Az USA-ba ugyanis vízum kell. Munkavízum, amihez állás kell. Először tehát értsük meg, hogy az EU mekkora fantasztikus luxus a világ sok más pontjához képest egy magyarnak, mert Londonba kijössz vasárnap, hétfőn állást keresel és szerdától dolgozhatsz. Igen, ennyire egyszerű, szólsz a magyar NAV-nak, hogy mostantól UK társadalombiztosításon vagy és csók. Az EU frankó dolog.
Az EU előtt is lehetett azért külföldre menni, én 1995-ben kértem osztrák diákvízumot, 2000-ben német munkavízumot sorban állva a Stefánián. Nem volt nagy kaland egyik sem, interjúztam, kaptam állást, a cég benyújtotta, én vittem a papírokat a követségre és pár hét múlva megvolt. Az USA-ba bevándorlás vagy csak átmenetileg itt dolgozás nagyon más - főleg 2001 óta!
Amerikába jelenleg munkavízumot szerezni nagyon nehéz. Hatalmas akadályok a hatóságok részéről, költséges, hosszadalmas egy cégnek elintézni, konkrétan $10.000 felett fog rád költeni és 1 évet rád várni, de az igazán aggasztó, hogy nem garantált hogy megkapod. A németeknél még az EU előtt is az volt a nagy különbség, hogy tisztán le voltak írva a feltételek és ha teljesítetted őket, jöhettél. Nem így Amerikában. Ha megfelelsz minden – többféleképpen értelmezhető – követelménynek, akkor is van éves kvóta, amibe nem biztos, hogy beleférsz idén. Amióta pedig a munkanélküliség 10% felett van nemzeti szinten, a hatóságok is kötekedőbbek egy külföldi munkavízummal kapcsolatban akkor is, ha egy Goldman Sachs adja be azt. Neked pedig az a rizikó, hogy ha a céged leépít, van tíz napod felszámolni az egész életed és elhúzni az Óperenciás Tengeren túlra. Green Card nélkül szívás van, az pedig munkavízum birtokában is csak 5-6-7 év után lesz.
Amerikába legálisan kijutni ma tehát nagyon nehéz. Ennek sok következménye van, egyrészt kevés magyar van. Másrészt azok minőségibbek, másképpen nem tudom mondani. Londonba könnyű kijutni, nyilván van itt dögivel simlis magyar, aki a könnyebbik végét keresi a dolgoknak és nem viszi túl jó hírünket a világban. New Yorkban ilyet gyakorlatilag egyet sem ismertem meg. Az elszúrt bevándorlási törvények elég komoly szűrőt jelentenek, hogy akinek sikerült, az minimum leleményes, kitartó és elkötelezett volt. Van persze, akinek az ölébe esett, de az a kivétel. Emiatt a NY-i magyarok talán jobban meg is becsülik New Yorkot, mert sokat küzdöttek érte, legtöbbjük megpróbál beintegrálódni. Ebben segít persze az is, hogy távol Magyarország, ritkán lehet csak hazajárni, kevés Edda koncert van, szóval maradnak az amerikai dolgok. Nem baj ez, nem azért mondom, csak más Londonhoz képest, ahonnan nem kell lemaradni egy otthoni haverod esküvőjéről sem, mert csak 50 font a Ryanair és két óra a repülő.
A New Brunswick-i közösség New Jerseyben szervez minden évben magyar utcabált, lángossal, pörkölttel, mulatós zenével, azt nem szabad kihagyni, vannak a Magyar Háznak jó rendezvényei, a New York-i konzulátusnak szintén, az Upper East Side-i Szt. István templomnak is, a Hungarian Social bulijai meg pár magyar étterem (82nd St), cukrászda (Harlem), hentes (Brooklyn). Pici közösségek ezek, de lehet találni mindig pár jó arcot. Én próbáltam egy futó klubot összehozni több-kevesebb sikerrel, mindenesetre az idei New York City Maraton előtt újból megtartom a verseny előestéjén a szokásos palacsinta partimat.
A ma New Yorkba élni kiutazó magyarok (nem szeretem a kivándorlás szót, az olyan végleges, senki sem tudja, hogy örökre marad-e, kezdetben mindenki csak átmenetileg jön, aztán majd elválik, a kivándorlás, disszidálás régen volt, ma már tele vagyunk lehetőségekkel, nem kell egyetlen kártyára feltennünk mindent) tehát annyiból mások, hogy ők azért vannak itt, mert rohadtul itt akarnak lenni, sehol máshol, csak New Yorkban. Mert fejébe vette, hogy a Wall Streeten csinál karriert, vagy a Cornellen PhD-t, vagy csak simán járt itt és beleszeretett a Central Parkba vagy egy csinos lányba. Dolgozik éjjel-nappal, mert ez a város ilyen, lakik éveken át flatshare-ben roommate-ekkel használt bútorokkal, gond nélkül rúgja le az elhízott patkányt a metró peronjáról, viszont jótékonykodik és sportol, sok meleg barátja van és órákat tud vitatkozni melyik brunch helyen jobb a bagel.
Hogy miért jönnek? Mindenki másért, a kérdés inkább az, hogy miért éppen New Yorkba? Senki sincs itt azért, mert ez volt a kézenfekvő, mint pl. London, ahova nem kell vízum és vár csomó haver. Érdemes NY-ba jönni? Erre három éve próbálok e blog hasábjain választ adni, röviden: Igen :) Könnyű más városhoz képest? Nem. Kintragadok majd örökre? Erre van esély, de a te életed, te írod – mindenesetre hidakat ne égess fel – sosem tudod mit hoz a holnap.
 |
| New York-i magyarok filharmonikus koncerten a Central Parkban |
New York egészen más, sokkal kevesebb magyar van. Ott még tényleg ha találkoztok az utcán, rácsodálkozol, Nahát, te hogyan jöttél ki? Elvileg 1.5 millió magát magyar számazásúnak valló ember él az USA-ban, ebből 77.000 Magyarországon is született, de ez az egész 300 milliós országban. New York City ebből alig pár ezer.
A három év alatt, amit ott éltem, nagyon sokféle magyart ismertem meg és nem tudnék egy csoportot sem kiemelni, hogy belőlük több volna, inkább mindegyik féléből van néhány. Amik kapásból beugranak: a két világháborúban és 56-ban kivándoroltak leszármazottai, már amerikaiak, de még beszélnek magyarul, többségük inkább a zsidó közösségeken keresztül találkozik mint a magyaron. Vannak akik hozzámentek egy amerikaihoz, vagy magyarhoz amerikai útlevéllel. Vannak egyetemisták ösztöndíjjal, akiknek nagy része itt is marad, vagy HAESF-es szakmai gyakorlaton, akik hazamennek. A 90-es évek óta vannak zöldkártyalottó-nyertesek, a 2000-es évek közepén pedig sok tanár (általános- és középiskola) jött New York City-be egy azóta már nem létező program keretén belül. Újabban a multi nagyvállalatok hoznak ki embereket belső áthelyezéssel. És persze vannak az illegálisok, akik kijöttek túristaként, itt maradtak, és nem mehetnek haza. Vagy mehetnek, de akkor fel kell adniuk mindent, amit itt felépítettek - róluk írtam korábban.
Miért nem említettem azt a fajtát, aki csak kijön és elkezd munkát keresni, talál majd sikeres lesz? Mert ilyenről nem tudok, talán egyről, de neki kinti családi vállalat segített. Az USA-ba ugyanis vízum kell. Munkavízum, amihez állás kell. Először tehát értsük meg, hogy az EU mekkora fantasztikus luxus a világ sok más pontjához képest egy magyarnak, mert Londonba kijössz vasárnap, hétfőn állást keresel és szerdától dolgozhatsz. Igen, ennyire egyszerű, szólsz a magyar NAV-nak, hogy mostantól UK társadalombiztosításon vagy és csók. Az EU frankó dolog.
Az EU előtt is lehetett azért külföldre menni, én 1995-ben kértem osztrák diákvízumot, 2000-ben német munkavízumot sorban állva a Stefánián. Nem volt nagy kaland egyik sem, interjúztam, kaptam állást, a cég benyújtotta, én vittem a papírokat a követségre és pár hét múlva megvolt. Az USA-ba bevándorlás vagy csak átmenetileg itt dolgozás nagyon más - főleg 2001 óta!
Amerikába jelenleg munkavízumot szerezni nagyon nehéz. Hatalmas akadályok a hatóságok részéről, költséges, hosszadalmas egy cégnek elintézni, konkrétan $10.000 felett fog rád költeni és 1 évet rád várni, de az igazán aggasztó, hogy nem garantált hogy megkapod. A németeknél még az EU előtt is az volt a nagy különbség, hogy tisztán le voltak írva a feltételek és ha teljesítetted őket, jöhettél. Nem így Amerikában. Ha megfelelsz minden – többféleképpen értelmezhető – követelménynek, akkor is van éves kvóta, amibe nem biztos, hogy beleférsz idén. Amióta pedig a munkanélküliség 10% felett van nemzeti szinten, a hatóságok is kötekedőbbek egy külföldi munkavízummal kapcsolatban akkor is, ha egy Goldman Sachs adja be azt. Neked pedig az a rizikó, hogy ha a céged leépít, van tíz napod felszámolni az egész életed és elhúzni az Óperenciás Tengeren túlra. Green Card nélkül szívás van, az pedig munkavízum birtokában is csak 5-6-7 év után lesz.
 |
| Huba, egy bank irodaházában a 42nd St-en |
Amerikába legálisan kijutni ma tehát nagyon nehéz. Ennek sok következménye van, egyrészt kevés magyar van. Másrészt azok minőségibbek, másképpen nem tudom mondani. Londonba könnyű kijutni, nyilván van itt dögivel simlis magyar, aki a könnyebbik végét keresi a dolgoknak és nem viszi túl jó hírünket a világban. New Yorkban ilyet gyakorlatilag egyet sem ismertem meg. Az elszúrt bevándorlási törvények elég komoly szűrőt jelentenek, hogy akinek sikerült, az minimum leleményes, kitartó és elkötelezett volt. Van persze, akinek az ölébe esett, de az a kivétel. Emiatt a NY-i magyarok talán jobban meg is becsülik New Yorkot, mert sokat küzdöttek érte, legtöbbjük megpróbál beintegrálódni. Ebben segít persze az is, hogy távol Magyarország, ritkán lehet csak hazajárni, kevés Edda koncert van, szóval maradnak az amerikai dolgok. Nem baj ez, nem azért mondom, csak más Londonhoz képest, ahonnan nem kell lemaradni egy otthoni haverod esküvőjéről sem, mert csak 50 font a Ryanair és két óra a repülő.
A New Brunswick-i közösség New Jerseyben szervez minden évben magyar utcabált, lángossal, pörkölttel, mulatós zenével, azt nem szabad kihagyni, vannak a Magyar Háznak jó rendezvényei, a New York-i konzulátusnak szintén, az Upper East Side-i Szt. István templomnak is, a Hungarian Social bulijai meg pár magyar étterem (82nd St), cukrászda (Harlem), hentes (Brooklyn). Pici közösségek ezek, de lehet találni mindig pár jó arcot. Én próbáltam egy futó klubot összehozni több-kevesebb sikerrel, mindenesetre az idei New York City Maraton előtt újból megtartom a verseny előestéjén a szokásos palacsinta partimat.
A ma New Yorkba élni kiutazó magyarok (nem szeretem a kivándorlás szót, az olyan végleges, senki sem tudja, hogy örökre marad-e, kezdetben mindenki csak átmenetileg jön, aztán majd elválik, a kivándorlás, disszidálás régen volt, ma már tele vagyunk lehetőségekkel, nem kell egyetlen kártyára feltennünk mindent) tehát annyiból mások, hogy ők azért vannak itt, mert rohadtul itt akarnak lenni, sehol máshol, csak New Yorkban. Mert fejébe vette, hogy a Wall Streeten csinál karriert, vagy a Cornellen PhD-t, vagy csak simán járt itt és beleszeretett a Central Parkba vagy egy csinos lányba. Dolgozik éjjel-nappal, mert ez a város ilyen, lakik éveken át flatshare-ben roommate-ekkel használt bútorokkal, gond nélkül rúgja le az elhízott patkányt a metró peronjáról, viszont jótékonykodik és sportol, sok meleg barátja van és órákat tud vitatkozni melyik brunch helyen jobb a bagel.
 |
| Ott nyomtam a kilencediken en is |
Hogy miért jönnek? Mindenki másért, a kérdés inkább az, hogy miért éppen New Yorkba? Senki sincs itt azért, mert ez volt a kézenfekvő, mint pl. London, ahova nem kell vízum és vár csomó haver. Érdemes NY-ba jönni? Erre három éve próbálok e blog hasábjain választ adni, röviden: Igen :) Könnyű más városhoz képest? Nem. Kintragadok majd örökre? Erre van esély, de a te életed, te írod – mindenesetre hidakat ne égess fel – sosem tudod mit hoz a holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése