Amikor kiszallsz

Ezen a hetvegen egy szamomra sokat jelento sikert konyvelhettem el, pedig semmi sem ugy alakult, ahogy szamitottam.

A New York-i futoklub minden nyaron szervez egy versenyt, ami a marathon utani leghosszabb tav, egy 20 merfoldes (32 km) treningfutas. Minden ugyanolyan, mint egy rendes versenyen, de nincs igazi gyoztes, nincs eredmenyhirdetes, chip-et sem adnak a cipodre, magad mered az idodet. Hiszen ez nem is egy hivatalos tav, ez a rendezveny csak segiti a New York City Marathon-ra keszuloket a treningben. Vannak frissitopontok, onkentesek, mentok a palya szelen es a legfontosabb: iramfutok. Tizenot hettel vagyunk a nagy nap elott, ilyenkor mar tudnod kell milyen tempoval fogod megprobalni a marathont es erre edzel tudatosan. Itt pedig az iramfutokkal kiprobalhatod 32 km-en, hogyan fekszik a kiszemelt tempo neked. Az iramfutok nagyon komoly, tapasztalt amatorok, onkentesek. Aki elvallalja az 5:00-as tempot, az valojaban 4:20-al is siman tudna futni, de az 5:00-at ugy tartja, mint egy svajci ora. Es kozben meg egy lufit is visz, amire a sebessege van irva. Szep szombati napnak igerkezett, de a termeszet maskepp gondolta.

Egesz heten hosegriado volt, 36C feletti homerseklet mellett 80% feletti paratartalom. Ezt Magyarorszagrol nehez elkepzelni, aki nem volt meg a tropusokon, fogalma sincs mi ez. Ekkora paranal gyakorlatilag 24C is kellemetlen, kicsapodik a viz a ruhadon, borodon es alig kapsz levegot. A futoklub tobb mailt is irt minden resztvevonek a heten, gondoljak at megegyszer a szombati indulast, nem kell eroltetni, aki nincs hozzaszokva a meleghez, veszelyes es van meg ido novemberig boven. Megduplaztak a frissitopontokat, a mentoket, sos perec, banan, zselek es vizes szivacsokat (zsenialis cucc!) tettek ki. De nem fujtak le. 

Szombaton reggel 6:45-kor mar izgatottan varom a rajtot a Central Parkban es mar most 32C/80% felett vagyunk. Szornyu szauna van. A rendezok ugy dontottek, hogy 10 orakor mindenkeppen lefujjak es hazakuldenek mindenkit, utana mar veszelyesen meleg es magas UV sugarzas lesz. Harom ora alatt ilyen idoben nem fogom tudni lefutni a 32 km-t, normal napon siman. Legyen akkor a cel egy kellemesen kocogo felmarathon, 21 km. Het ora, en a masodik leggyorsabb iramfuto csapathoz csatlakozom, korbenezek, csupa tapasztalt arc, aszketa testek, profi rucik es elszant arcok, itt most tenyleg nem latok kocafutokat, helyes. Rajt!

Harom km-en at mondogattam, hogy Ahh nem durva tempo ez, mindjart beall a ritmusom, az ~15 perc. De eselytelen volt, a szivem es tudom szanaszet, szur az oldalam, es mar most annyira erolkodom, hogy gorcsol a nyakam es a hatam is. Ennel sokkal lassabban kell futni ha nem akarok sokkot kapni, kialltam es bevartam a kettovel mogottem levo iramfuto csoportot, ahol Juli is futott. Onnantol egyutt mentunk egy orat, de foleg csak o beszelt, en meg lihegtem. Normal esetben egy perccel vagyok gyorsabb nala, de ma o lassitott le enhozzam. A kulonbseg nem fittseg volt, hanem hogy o mar futott az elmult ket hetben tobbszor is 36C felett, en meg nem.

Egy ora futas utan belattam, hogy en erre az idore nem vagyok felkeszulve. Be tudnam vonszolni magam 21k-ig, de semmi haszna nem lenne. Ez a 10k jo lesz arra, hogy megmutattam testemnek, mi var ra meg ezen a nyaron, de nem egy nap alatt fogsz a kanikulahoz hozzaszokni, inkabb elmegyek holnap is egy tizesre. Kialltam, egy liter Gatorade, sosperec, nyujtas es hazasetaltam. Boldogan.

Meg soha egyetlen versenyen nem alltam ki, amin indultam, igy vagy ugy de befejeztem. Nehez egy ilyen vonalat megtorni, versenyszellem, buszkeseg, onbecsules. De erdekes modon az elegedettseg tolt el. Egy nagy adaggal felnottebb lettem ma.