The Naval And Military Club

Fél éve lépett velem kapcsolatba egy befektetési tanácsadó iroda, egy meglévő ügyfelük ajánlott engem, de sose tudtam meg, pontosan ki volt az. A cég egy Wealth Management ház, csak húsz éve léteznek, de Lord Rotschild alapította, ma már az FTSE 100 listán a 82. helyet birtokolják. Egy nagyon exkluzív élmény minden érintkezés velük.

Ma este meghívtak a tavaszi Investors Meeting-jükre, aminek a Naval and Military Club adott helyet. Itt minden lépcső roskadozik a történelemtől, de az angolok mégis lazán adják elő magukat. Laza voltam en is, öltöny, nyakkendő, ahogy a mondás tartja, minden helyzetben viselkedj úgy, mint ha oda tartoznál. Egy pezsgő után nem volt gond.

A Naval and Military Club belülről

A lobbiban tűz ropog, vastag bársony szőnyeg, jobboldalt szivarszoba, baloldalt könyvtárszoba, valaki zongorázik a hallban. Az egyórás pénzügyi évértékelő beszéd előtt Will, az én tanácsadóm még elmondja, miért vagyunk itt. Mármint ebben a házban.

Mielőtt pénzügyi tanácsadó lett volna, Will a hadseregben szolgált és tagja ennek a haditengerész-klubnak. Ezért kölcsönkérheti ilyen rendezvények céljából a klubtermet. Na így jutottam be egy "members only" military klubba Londonban. Az épület az 1600-as évek óta a Duke of Kent tulajdona volt, az egyik érdekes sztori, amikor 1725-ben tűz tört ki, az akkori Prince of Wales (a trónörökös) saját testőreivel és inasaival jött át a Leicester House-ból segíteni. De tűzoltás helyett előbb le kellett verni a csőcseleket, amely már megkezdte a ház kifosztását. Szétvertek mindenkit majd eloltották a tüzet, angolosan.

Kétszáz évvel később az Astor család tulajdonába került a ház, Nancy Astor pedig az angol parlament első női képviselője lett. Ez a Nancy mondta egy ebben az épületben tartott partin a még katonatiszt Churchillnek, hogy "Uram, azt hiszem Ön részeg". Mire a fiatal Winston így válaszolt: "Hölgyem, az meglehet, de Ön pedig ronda és én holnap józan leszek". Egy másik alkalommal Lady Astor azt mondta Churchillnek "Ha Ön lenne a férjem, mérget tennék a teájába" mire Churchill: "Ha Ön lenne a feleségem, meg is innám!"

Az előadás profi és tanulságos volt, utána a 30 vendég és a néhány bankár még beszélgettek egy kis állófogadás keretén belül, hoztak kaja falatokat meg pezsgőt. Én azt kérdeztem a vezető bankártól, hogy szerinte az EU mit fog tudni tenni a renitens déli és balkan országokkal. Azt mondta semmit. Az UK kilépése az EU-ból viszont nem történik meg egyhamar. Ha népszavazásra kerül a sor, az leghamarabb 2017-ben lesz, legkorábbi kilépés 2019. Ezt is jó tudni.

Más néven: "In & Out Club"

Kedves volt mindenki, senki sem volt sznob vagy játszotta az agyát. Ezt nem mondhatom el, ha magyarokkal találkozom mondjuk a Morgannél. Azért mindig jól jön egy jó sztori, szóba került, hogy Stellenbosch milyen szép hely. Én meg bólogattam, hogy már húsz éve is az volt, amikor arra bringáztunk. Oh, kitekertetek Fokvárosból, száz km-t? Nem, mi Port Elizabeth felől tekertünk, onnan kicsit több.

Kiderül Will imád lovagolni és a katonai karrierje végén a Royal Household Cavalry-ben szolgált. Meglepte, hogy külföldiként nem csak tudom mi az, de nagy rajongójuk is vagyok. Meséltem, hogy apám nemrég vett egy lovat és azóta sokkal fittebb és jobb a kedve is. Néha együtt lovaglunk és az a legjobb dolog a világon. Willnek van két tinédzser lánya, kérdem megtanította őket lovagolni? Persze, már négyéves korukban. Mondtam akkor vegyen egy lovat végre és vigye ki a lányokat néha.

Azt mondta, ha ennyire tetszett nekem a királynő születésnapi Trooping the Colour ünnepsége, idén ha van kedvem, eljöhetnék én is. Mármint a tribünre, ahova nem lehet jegyet kapni, de ő mint volt Cavalry tag azért szokott tudni szerezni. Mondtam ennek örülnék. Elbúcsúztunk és a csípős szélben hazasétáltam a St. James Parkon keresztül, a sötétben alvó ludak között.