Argentina - Andok

Iden elhataroztam, hogy nem halogatom tovabb: betorok Del Amerikaba. Van ket hetem, kis penzem, de meg igy is heteket filoztam azon, hogy egyaltalan melyik orszagba, es kivel. Vegul Argentinan allt meg a ceruza, mint termeszeti latvanyossagban gazdag de megis biztonsagos uticel egy Del Amerikaban ujoncnak. Low-budget es hardcore turat terveztem, hegymaszas, lovaglas, dzsungeltura. Rachel egy angol csaj, mar negy eve kollegam es jo baratom, fel eve NY-ba koltozott, o vitt el falatmaszni is Brooklynba. Egy igazi Lara Croft, sziklat maszik, lovagol, buvarkodik, ejtoernyozik, marathon, triathlon… szerte a vilagban. Igy utolag mindketto remek valasztas volt, Argentina teljesen elvarazsolt, utitarsamra pedig nem volt panasz, nehezebb hatizsakjaval bizony elottem ert fel a hegyre es a masodik het vegere mar eleg jol birta a csipos magyar humort.

A kepek a cikkhez: http://picasaweb.google.com/daniel.varga12/Argentina

Mendoza az argentin Andok kozpontja, egy kedves videki kisvaros, ami nagyra nott de megtartotta a laza hangulatat. A kosivatag kozepere epult, vegtelen borvidek veszi korul, a varosban macskakoves utak, palmafas terek es temerdek koborkutya. De ilyen aranyos, smuzolo tiszta koborkutyak, akik kernek, de ha nem adsz, farkcsovalva odeballnak. Tobbnyire alszanak, a leglehetetlenebb helyeken es mindenki kedveli oket, siman atlepnek rajtuk, a Citibank vagy a templom bejaratanal is. Az emberek latinosak, a fiuk Fernando Alonsora, a lanyok Gabriela Sabatinire hasonlitanak es nem szegyenlosek. Lany belep a barba es magabiztosan korbenez, megjottem sracok, es hoztam a csajokat is! :) Napkozben komoly szieszta van, 12-kor meghal a varos es 5-ig csak ures utcakat, tereket latsz, kiveve a a szerelmesparok, akik munkabol kijove a teren leheverednek a fube az alvo koborkutyak melle es vadul csokoloznak. Fel ora mulva visszaneztem es meg mindig… Ot oratol tizig megint nyitva minden, de ettermekben vacsora csak 9-tol van. Mi fel ejfelkor mentunk vacsorazni es meg boven volt asztal, ejfelre jon le az atlag argentin csalad, igen, egy normalis csalad pici gyerekekkel hetkoznap ejfelkor vacsorazik. De nem tuntek szomorunak.

Federico egy 26 eves jokepu argentin srac Buenos Airesbol, de mar evek ota Mendozaban el. Hat testvere kozul o a legkisebb, aminek koszonhetoen irto gyorsan eszik, de ezt ekkor meg nem tudtuk. Meg BA-ben parti mento, kesobb oceani mento volt, akik az elsullyedt olajtankerekhez mennek ki helikopterrel kihuzni az embereket, nem beszari gyerek. A hegyek hivtak Mendozaba, ahol ket evig volt Park Ranger az Aconcagua Nemzeti Parkban, mielott privat turavezetonek allt volna. Tobbszor vitt fel expediciot is a csucsra. O tehat a harmadik tagja a magaslati turanknak, rajta mulik majd testunk-lelkunk epsege par napig. Egy nappal a tura elott feljott a hotelbe megnezni a cuccainkat, na vajon a ket varosi NY-bol mit gondolt felhozni a hegyre :) Szerencsere meg volt elegedve, amit szandekosan nem hoztunk, azt a sarki expedicios boltban berlunk, tolldzseki, -20 fokos halozsak, vizallo naci, minden mast hoztunk. Valoban minden amit felvittem a hegyre jol mukodott, nem szakadt el, birta a szelet es mindenre szukseg volt, nem cipeltem semmit hiaba. Hidd el, amikor eloszor felvettem a 20 kg-os hatizsakot, atneztem gyorsan meg 2x tenyleg kell-e minden.

Az "Aconcagua" Azsian kivul a legmagasabb hegy a vilagon, 6962m-evel joval nagyobb a Mt Blanc-nal, a Kilimanjaronal es a Mt McKinley-nel is, es mino veletlen, Mendozatol alig 50 km-re van a chilei hataron. Ezert vagyunk itt. A csucsra felmenni egy 21 napos expedicio, de az alaptabor csak harom. Mehettunk volna magasabbra is mashol, vulkancsucsra is, de ez a tura volt elfogadhatoan rovid megis kelloen hardcore. Reggel meg 700m-en Mendozaban, delben mar 2700m-en a park bejaratanal becsekkolunk a Rangereknel. Innentol csak gyalogosok, oszverek es ha kell a helikopter megy tovabb, az ut keskeny es sziklas. Kellemes 5 fok, szikrazo napsutes, 60 km/h-s szaraz szel, ami percek alatt kiszaritja a borod, szad, szemed, a nap pedig ugy eget, hogy 60 faktor alatt is lebarnultam. Hatadon egy 20 kg-os hatizsak, benne 5 liter viz kulacsokban, kezedben ket bot. Felfoghatatlanul szeles gleccservolgyeken maszunk felfele, kezdetben meg beszelgetunk, jo a kedvunk. Par ora mulva a hangunkat elnyomja az erosodo szel, de osszeszoritott fogakon keresztul amugysem lenne konnyu dumalni. Hideg van, megis eget a nap, tepaz a szel, az a hatizsak nem konnyu es az oxigenhiany ugy huz vissza mint egy gumikotel. Nem faradtak az izmaid, megis alig birsz lepni. Nekem 3000m felett beindul a migrenem, ami hamarosan olyan szintre er, hogy ha lenne nalam fegyver, leterdelnek es fobelonem magam. Futokent egy Jedi-mester nyugalmaval turom a fajdalmat, de ehhez nem art, ha tiszta a fejed. Ha viszont a fejed faj, az kicsit megboritja a belso egyensulyt es csak mesz a tobbiek utan de nem tudod miert, vagy hogy hol vagy, mi a neved, csak mesz es… semmi, ures vagy, nem birsz gondolkodni. Inni kell, higitani a vered, 20 percenkent megallunk es lehuzunk 3 decit, nap vegere el kell fogynia a 4 liternek minimum. Ettol fel orankent vizelned kell, kezdetben meg leveszed a hatizsakot, keresel valami takaro sziklat, utana Hand Sanitizer-rel bekened a kezed… a 29. vizeles utan mar csak ket lepessel tersz le az utrol, hatizsak marad, nem erdekel a szel es a fertotlenito sem.

A reggeli palacsinta utan
3400m-en, -5C fokban

Naplementere elerjuk a 3400m-en levo also "Confluencia" alaptabort, ahol Carlos var minket, a taborfonok. Nyaron a turaztato cegek par alkalmazottja felkoltozik ide par honapra es le se jonnek a szezon vegeig. Intezik az szallitmanyokat, feljon gazpalack, kaja, pia, lemegy a szemet, mindent oszverek visznek. Es fantorpikus vacsorat foznek, gazrezson, porkolt, galuska, palacsinta, ilyen joizut meg sosem ettel. Kapok gyoccert a fejemre, de nem segit, csak iszom tovabb, ejjel is, orankent egy kicsit. Igen, WC-re is orankent mesz, ejjel is. Ami azert vicces, mert a jurtankban belul -5 fok, kivul -10, azert ilyen kellemes, mert nyar van :) Ilyenkor kibujni a halozsakbol 2x meggondolando. A szaraz levegonek, a vekony atmoszferanak, a civilizaciotol valo tavolletnek, a hidegnek elonyei is vannak: az egbolton ugy vilagit a tejut, hogy szinte faj ranezni. Ennyi csillagot meg eletedben nem lattal, nem lehet betelni vele, najo lehet, mert lefagy az orrom, huzzunk a halozsakba, egy ora mulva ugyis ki kell mennem megint, a tejut meg nem szalad el.

Reggel a taborban Pearl Jam - Even Flow cimu szama jar a fejemben, biztos valami zuzos almom maradeka, de kimegyek a satorbol es hangosabb lesz. Kiderul a Park Rangerek satrabol szol a hifi, egy vegtelenul nagy gleccservolgyben, szikrazo napsutes, feletted a vilag legkekebb ege, friss levego es Pearl Jam, jol indul a nap. Reggeli utan az alaptabor rezidens orvosa Veronika megmeri a pulzusunk, vernyomasunk es a ver-oxigenszintunket, bar ez Rachelnek nem olyan egyszeru, percekig szopogatja az ujjat, hogy legyen benne merheto pulzus, hideg van, no. En a normal nyugalmi 62-es pulzusom helyett 127-tel ulok egy helyben, a fejem meg mindig faj, kapok egy hatareset minositest es engedelyt a tovabb maszasra, de ha elkezdenek foltosan latni, azonnal vissza kell majd forduljak. A mai turan mar sokkal konnyebbnek tunik a hatizsak ahogy a tegnapinal is koparabb holdbeli volgyeken kuzdjuk magunkat felfele, 4000m-nel elerjuk a gleccsert. Itt fent mar hangyak sincsenek, ko, gleccser, jeg meg az orok szel suvit, ennyi. Gyonyoru - tenyleg :) Olyan szinten kitisztul az agyad, elfelejted honnan jottel, ki vagy, minden eltorpul, csak te vagy meg az oriasi hegy es a leirhatatlan beke belul. Plaza Francia felso alaptabornal fordulunk vissza, elotte meg tatott szajjal szivjuk be a latvanyt, amiert jottunk: felettunk tornyosul takaras nelkul az Aconcagua gyakorlatilag fuggoleges, meg innen 4200m-rol nezve plusz 2800m-es, deli fala. Hofodte csucsa szinte rank szakad. Nem idozunk sokat, lefele mar szaporazni kell, a ho is elkezd szallingozni. Federico nem talalja az angol szot, ujjaival egy ollot mutat. Aszondja tud egy rovidebb utat. Oh anyam… :)

Egy nappal kesobb ujra Mendozaban egyreszt total le vagyunk lassulva, harom napig nem sokat beszeltunk es tok ures az agyunk, ujra meg kell tolteni valamivel, toljunk egy jo steak-et vorosborral, abbol baj nem lehet :) Masreszt a testunk a hirtelen sok oxigen miatt olyan euforiaban van, hogy fakat tudnank gyokerestul kitepni. Ebben a furcsa allapotban a helyi low-budget termalfurdoben kenyeztetjuk magunkat, nem egy turista hely, talan 50 Ft a felepo de a viz tutti es a szabadban van, a kosivatag kozepen, nem csunya. Federicoval olyan joba lettunk, hogy meghivott minket ingyen a kornyek legnagyobb boraszatanak az eves borkostolo unnepsegere, mert a tulaj jobaratja es pont masnap volt. Mazli, persze hogy raertunk. Egesz Mendoza elitje ott mutogatta magat melyen kivagott koktelruhakban, volt szinpad, zene, tanc, sajtok es sokfele bor es pezsgo. Sajnos csak este vettem eszre, hogy nem vagyok teljesen immunis az alkohol hatasa ellen es ismet cudarul fajt a fejem, de errol most en tehettem. A lovaglas koztudottan jo a masnapossag ellen, igy masnap egesz nap lovaglunk az Andok oldalaban. Bar eredetileg csak lepes-ugetes volt a vezetonk terveben, rabeszelem adjon nekem par percet, odacsapok Pedro nevu lovamnak es eltunok az hegyek fele. Negyed ora mulva mindketten csatakosan zihalva csatlakozunk a tobbiekhez, elegedett vigyorral az arcomon. Fejfajas? Milyen fejfajas? :)

Este felszallunk a fo argentin szallitoeszkozre, a tavolsagi buszra. Van 1-2-3-ad osztalyu jegy meg a "Cama Suite", a gazdagok kivaltsaga, egy a Delta Business Class-t megszegyenito luxus ules, full laposba lemegy (nem draga amugy, mint egy hotelszoba es amugyis ejjel megy) vacsoraval es filmvetitessel. 15 ora mulva reggel mar Buenos Airesben ebredunk, ahol 30 fok van. Innen folytatjuk, jon Buenos Aires, Tango meg egy nem apro vizeses a dzsungelben.