New York Marathon 2010 #2

(A cikk elso resze)

 

Mielott elindult volna a fomezony meg lattuk a rajthoz felsorakozni a Wheelchair Athletes kategoria versenyzoit toloszekeikkel. Egyszeruen nem tudok ra olyan magyar szot, ami kifejezne azt a tiszteletet, amit a Wheelchair Athletes jelent. Beultek a tobbezer dollaros szenszalas, tarcsafekes verseny-szekerukbe es ahogy elgurultak a mar sorban allo futok mellett hirtelen egy melyrol jovo hatalmas spontan tapsvihar tort ki, kozel 40e futo kialtotta nekik, hogy YEEEAAAHHH!! Amikor meglattam azt a kb. 70 eves osz haju bubajos "Ellie Ewing"-ra a Dallasbol hasonlito nagymamat beszallni a toloszekebe, testhezallo latex ruciban, kesztyuben, labak nelkul, ahogy a fogcsikorgato 1 fokban elszant tekintettel elgurult mellettunk felsorakozva a marathon rajtvonalahoz, osszeszorult a torkom.

Vegre eldordult a rajt, valahol messze elottem Haile Gebrselassie vilagrekorder vezetesevel elindultak a profik is, vele egy mezonyben futok, nem hiszem el. (Geri lencsevegre kapta ot a QBB-nel) Ot oraja indultam el otthonrol, harom oraja a hidegben vacogok, vegre futunk, vegre! A Verrazano Bridge 2 km-es nagyivu fuggohid, komoly dombnak szamit, fel kell maszni ra, a felso- es also szinten osszesen 12 savban todul a tomeg Brooklyn fele, spontan ujjongasok mindenhonnan, de amugy csend van, csak a talpak topognak a hidon, itt meg nincsenek szurkolok. Balra nezve a tiszta idoben a tavolban latom Manhattan felhokarcoloit, hinnye, eleg picik.. es mi annal tavolabb megyunk meg fel Bronxba majd vissza a Central Parkba, hosszu nap lesz, de hat tudtuk. Brooklynba erve elkezdodik a szimpla orulet, szurkolok szazezrei minden sarkon, akik tapsolnak, uvoltenek, pacsit adnak, nem lehet betelni vele, minket unnepelnek!

A New York Marathon szurkoloi nem normalisak, mondjak ezt olyanok is, akik futottak mar Londonban, Berlinben meg mindenhol. A ket hidat leszamitva nincs olyan resze a 42 km-nek, ahol ne lennenek millioan es mind kiabal, ujjong, tapsol, orakon at. Rengeteg gyereket hoztak ki, akik nyujtjak a kezuket pacsira, az elso km-eken kiosztok vagy ezer High-Five-ot majd rajovok, hogy kezd fajni a derekam, mert a gyerekekhez le kell hajoljak pacsizni, az ezredik utan ugy dontok most mar pacsizzon mas :) Minden masodik sarkon van egy amator zenekar, akik toljak a Countryt, Rockot, Bluest a nep pedig tancol es enekel. A kocsmak nyitva pedig vasarnap reggel 10 ora van meg csak, dogre keresik magukat. Csak ugy szallnak az elso merfoldek, fulig er a szam, megyunk at a mexikoi negyeden, afro-amerikaiak, orthodox zsidok, indiaiak, tiszta vilagutazas. A legdurvabb, hogy a szurkolok, nem az onkentesek, hanem privat emberek ezrei (nem tulzok) allnak az ut szelen es osztogatnak valamit. A sarki boltban vett egy kosar banant, meghamozta, felvagta es kezzel adja a futoknak, akik orommel vesznek. Ugyanez szeletekre vagott naranccsal, szazak osztogatjak a palya menten, elore felvagtak meg otthon, privat emberek. De a leghasznosabb a papir torlokendok, a szurkolok vesznek a boltban par rolni Szilviat, elore letepkedik es darabonkent nyujtjak a futoknak. Magamtol sosem jottem volna ra de irto jol esik. Amugy is taknyod nyalad osszefolyik, de a frissitopontok utan plane ragadsz a Gatorade-tol es egesz mas ha szaraz arccal futhatsz tovabb. Mindezeket futas kozben kapkodjuk fel. Tehat zenekarok, kocsmak, vuvuzelak es az aktiv reszvetel minimalis sajat penzbedobassal, ettol oriasi buli a NY-iaknak a marathon. Plusz az ismerosok tamogatasa, akiknek konkretan szurkolnak.

A verseny heten en is irtam barataimnak, kollegaimnak, ki jon ki szurkolni, pontosan tudtam ki lesz Brooklynban vagy a 1st Ave-n, ok pedig pontosan tudtak mikor jovok en. Egyik kollegam kijott a 2 es 3 eves lanyaival, akik mar penteken megfestettek a tablat nekem: "GO Daniel, GO Hungary!" amibol volt nekik masik negy azoknak, akiknek meg szurkoltak. Tudtak ki varhato 10:30-kor, 10:50-kor es ugy cserelgettek a tablakat. Nem is vagyok joban ezzel a kollegaval de ok orulnek, ha szurkolhatnak valakinek, aktivan. Elkepeszto.

A kuzdelem... 35k

Treningem alapjan tudtam, hogy 30 km-ig gyors tempot tudok futni, de en lassuval inditottam, konstans splitekkel akartam 30-ig eljutni es ha ott jol allnak a dolgok, gyorsitani. Megvan a turelmem hozza, hogy ne fussam el az elejet es sok km-t toltam be, sosem voltak ilyen acelosak a labaim, ilyen kitarto a tudom. Kb. 10 km-nel kezdtek el erezhetoen fajni a terdeim, amire nagyon butan neztem. Jolvan, atfagytak, de most mar futok, ennel jobbat nem tehetek nekik, majd jobb lesz, csak finoman, nem sietunk. 15 km-re mar rohadtul fajtak es dilemmaztam mit csinalhatnek veluk, alljak meg es tornazzak vagy mit? Nem vagyok faradt, sehol sem vagyunk meg, de marhara faj es egyre kevesbe tudom hajlitani oket. Megyek tovabb es remenykedek. Feltavnal mar komoly bajban vagyok es eloszor felmerul, hogy Dani, hogy a turoba fogod ezt igy befejezni? Elszalltak a 4 ora alatti tervek, krizismenedzsment vette at a helyet. Mi lenne az a tempo, az a lepes, amivel legalabb nem rontunk az allapotunkon, mert az vilagossa valt, hogy barmitol is faj, nem fog elmulni a vegeig, sot. Amire igazan buszke vagyok, azon kivul hogy befejeztem, hogy itt feltavnal nem idegeltem magam az eredmeny miatt, ami nalam nagy szo. Eleg kompetitiv gyerek vagyok, hajtom magam a hatarokig, vartak emberek a celban adott idore amihez kepest sokat fogok kesni, mindenkinek elmondtam, hogy 3:40 koruli idot tervezek a trening alapjan es most meg a tulelesert kuzdok. De egy mozdulattal lesoportem ezeket a gondolatokat es belattam, hogy most ezt kopte a gep, ezzel kell jatszani, koncentralj, kimeld az anyagot, sporolj az energiaval, menedzseld a fajdalmat. Mindez feltavtol… onnan meg nagyon messze van a vege.

Queensboro Bridge
25k

Queensboro Bridge, 25 km, vegre egy kis csond, osszeszeded magad fejben, beerunk Manhattanbe, ahol az eddigihez kepest 2x akkora hangerovel ujjonganak az emberek. Huledezve neznek a futok, hogy ezek mit szivtak. Ekkor mar ket oraja folyamatosan par meterrol orditott velem egy stadionnyi ember es nekem mar majd szetesett a fejem ettol. Gyerekek, csak egy picit halkabban, konyorgom :) Ilyenkor mar minden cm szintkulonbseget erzel, mert folfele magasabbra emeled a labad, jobban hajlik a terd (ha hajlana), lefele mas szogben all a bokad, faj mint a rosseb. A Bronxba vezeto hidon mar sokan gyalogolnak, bizony en is. Meterenkent motivalod magad, csak meg addig a sarokig fuss, a lampaoszlopig, azt a jo csajt kovesd kicsit, affene ez elment, mindjart itt a Central Park, kitartas. Tudtam elore, hogy a parkba erni nekem nagyon erzelgos lesz. Ez az en otthonom, ebben a parkban az elmult ket evben tobb km-t futottam mint elotte 30 even at osszesen. Minden fuszalat, mokust, kutat ismerek. Mar csak 6 km, itt kellene gyorsitanom, haha, azt sem tudom 20k ota hogy ertem idaig. Csak ne allj meg, ne allj meg. 42k-nel meglatom a magyar zaszlo alatt Imolat, Verat, mosolyt eroltetek az arcomra, kapok egy fotot es becsoszogok a celba, 4:11:16, foldre rogyok.

Oriasi volt ugy megerkezni, hogy baratok vartak ram, Danielle, Stefan, Vera es Imola, aki csomo jo kepet csinalt, nagyon koszonom nekik. Onkentesek kiabaltak velunk, hogy Nem megallni, lassan gyalogolni tovabb. Megkaptuk a befuto ajandekokat, alma, Gatorade, perec, sportszelet, csomo kaja-pia egy zsakban, amit nyakunkba akasztva menetkozben majszoltunk, mikozben tereltek minket a csomagok fele, mindenkit tovabbrugdostak. Aki osszecsuklott, ahhoz mentosok ugrottak jeges zacskokkal, paran hanytak, sokan sirtak, de a tobbseg szemebol irto buszkeseg es orom sugarzott. It’s over.

Befutas utan ket oraval elkezdtem enni es ket napig csak zabaltam, ittam es wc-re mentem :)) Hetfo estere elmult a terdfajdalom, kedden jott az izomlaz, de szerdara az is eltunt. Ez bizonyitja, hogy tenyleg csak a hideg szel szedte szet a terdemet es amugy nem volt semmi baj velem, atmeneti malheur. Nem baj, megoldottuk, tanultunk belole es attol meg a verseny eletem egyik legnagyobb elmenye volt. Jovore ugyanitt, 3:35 :)