London-Brighton ujratoltve

Elso teljesitmenyturamat tavaly feladtam roviddel a cel elott. Iden visszajottem egyenliteni. Nem adtak ingyen.

Egy eve tavasszal egy ovatlan pillanatban hagytam magam rabeszelni egy teljesitmenyturara, 100 km gyaloglas, Londonbol Brightonba, a Temzetol az Atlanti Oceanig, non-stop, nincs celido, amig haladsz, megvarnak. Nem terveztem en ilyet magamnak, kollegam keresett otodik embert a csapatba en meg legyintettem, hogy Come on, how hard can it be? Semmilyen nyolc ora feletti turazo tapasztalatom nem volt es azert sejtettem, hogy a marathonos fittsegem olyan hatalmas elonyt nem fog adni egy hatizsakos, 24 oras probanal.

Az elet ugy hozta, hogy teljesen kialvatlanul es lelki terhekkel a fejemben alltam rajthoz, zombi fejjel mentem csapattarsaim utan es nem is ertem, hogyan jutottam el egyaltalan 80 km-ig, mi vitt odaig, rengeteg hibat vetettem. Amikor belealltam a foldbe azon a vasarnap reggel otkor, nem kicsit omlottam ossze. Privat kudarcaimban a sport, a futas volt a feny, ami mindig oromot okozott, amiben jo voltam. Esz nelkul mentem neki Brightonnak es a Birodalom visszavagott. Azt mondjak azert jo padlot fogni, mert legalabb tudod, hogy nincs lejjebb, csak rugni kell es felfele mesz. Csokoltatom, aki ezt irta.
Nem volt vitas, hogy meg kell csinaljam ujra, de csak januar korul tudtam elengedni a nyomast, hogy ennek iden kell megtortennie. Nem, majd amikor keszen allok ra. Mihelyt eltunt a kenyszer, eleg hamar kek lett felettem az eg, jo emberek jottek az eletembe, jobban ment a futas is, letoltam egy nehez Dubai Marathont es remek csapattal toltam egy masik 24 oras versenyt a Balaton korul felkeszitonek. Egyben vagyok, tudom mit csinalok es miert, mehetunk Brightonba.

Mindent maskepp csinaltam tavalyhoz kepest es gozom sem volt mi fog bevalni ebbol. Egyeniben neveztem nem csapatban, de meg a tura alatt sem csatlakoztam senkihez. Utolso pillanatig kerdes volt, talalok-e valakit, aki esetleg kovet engem kocsival. Aki kepes egy jobbkormanyos autot vezetni, GPS-t kovetni es ott lenni a frissitopontokon reggel-delben-este, ejfelkor, ejjel haromkor, hatkor, es a celban varni amig csak kell. Vagyis 48 orat talpon lenni miattam, dolgozni ugy, hogy meg ermet sem kap. Akirol elhiszem, hogy hajnalban lesz annyi lelkiereje, hogy a sajat faradtsagat feledve azt hazudja nekem: Jol nezel ki, Dani. Meg tudod csinalni. Nem tolongtak, de talaltam egy valakit.

10:00 Rajt a Temze partjan

Innentol lehetove valt, hogy mindig csak annyit cipeljek, ami a kovetkezo etapra kell. Hatalmas luxus minden valtasnal a friss, szaraz triko, zokni, cipocsere, kaja amennyit csak akarok, nem az a vacak, amit adnak hanem a kedvenc sutijeim, szendvicsek, izoitalok, banan, malna, ananasz. Menet kozben irok SMS-t Dianak, hogy "Sosperec!" es basszus szerzett a kovetkezo valtopontig azt is! Attol meg futni kell, labat nem kapsz ujat. A terv tehat az volt, hogy futok 50 km-t kisgatyaban, nyulcipoben, 20+15+15 reszletben, kozben tartok egy oras szuneteket a depoban, kajalas, nyujtas es halozsakban alvas a fuvon. Otventol pedig turabakancs, hatizsak.

Az elso 50 km-en reszben mukodott a terv. Tiz km/h korul kocogtam, terkep a bal kezben, kulacs a jobban, kellemes 12 fok junius vegen -az idei angol nyar sem a miniszoknya szezonja- meg ha esne is, ketoras etapokat, futva, kibirok barmilyen esoben, a valtopontnal ugyis lesz szaraz ruci. Ez latvanyosan csokkentette a mozgassal toltott idomet. Netto 3:40 ora alatt erek el 35 km-ig, ami gyalogolva het lett volna! A tobbit pihentem. En futo vagyok, feldob a futas, szorakoztat.

Kepek: https://picasaweb.google.com/daniel.varga12/LondonBrighton100km

A fejemnek tehat jot tett a harom futott szakasz, a labaim viszont jobban fajtak feltavra, mint gondoltam, foleg a jobb terdem, nem regeneralodott a szunetek alatt valami latvanyosan, azert 50 kili nem keves futva. Pedig gyakorlott ultrasok beszamoloin tanulva emelkedokon nem futottam, csak tempos seta. Nem eri meg, alig futsz gyorsabban mint ha gyalogolnal es csak szetvered magad. Hosszu a nap, nem ezen fog mulni. Durvul a terep es a masodik 15 km egy oraval tovabb tart mint az elso! A fold pedig vizes, suppedos, saros - hello, ez Anglia, nem eppen sivatagi klimaval. Persze nem kellett volna benezni a terkepen azt a keresztezodest, ami miatt ket km-t kerultem a total rossz iranyba... Ne tudd meg milyen nehez egy ilyen utan megnyugodni.

50 km futas utan bakancsra valtok

Feltavnal rakok fel par kepet facebookra, nem valaszoltam, de lattam a buzditasaitokat, jol esett. Senkivel nem kommunikalok a verseny alatt, Diaval beszelgetunk a pihenoknel, de o is ide koncentral meg en is, total fokusz van. Millio dologra kell figyelnem, terkep, tajekozodas sotetben, ruham folyamatos igazitasa, hogy ne huljek ki, enni, inni... Hulyen hangzik, de ha 12 oraja kuzdesz a fajdalommal, a minden porcikad altal kialtott NEM! ellen, akkor elhalkul az inger, hogy fazol vagy ehes vagy. Figyelned kell ra, hogy Dani, latszik a leheleted, oltozz fel. Nem pisiltel orak ota, tobbet igyal. Eroltetni kell az evest, mert rengeteg energia kell de ejjel nem kivanod a kajat, megis enni kell. Tavaly ezen buktam el. Egy marathon szazszor egyszerubb! Negy ora futas, harom zsele, zuhany.

Este nyolc, tiz oraja vagyok uton, a kedvem jo, a terdem faj, bakancsra valtok, vidam vazelinezes, jol bezabalok, szalamis szendvicsek, peksutik, gyumolcs, magnezium zsele, rakok el kajat a hatizsakba, egy kulacs viz, egy kulacs izo, kis kotszer, alu takaro, energiaszeletek, csoki, pulcsi, esokabat, fejlampa, potelemek, induljon a masodik fele. Fejben fel kell fogjam, hogy mostantol egy 15 km-es etap az harom ora lesz. Nem annyi lett. Leszallt a sotet, csusztam a sarban nyakig, szakadt az eso es nem talaltam a kis hidat az erdoben meg a rest a legelo keritesen...

Indul az ejjeli resz

Lelki melypont iden nem volt. Hatvan km-nel, az elso ejjeli szakasz utan kicsit kiborultam, az igaz. Nagyon szar terep volt, rengeteg idot es energiat kivett es cseszett az ideg, hogy ha ilyen lesz a tobbi, akkor ez 30 ora alatt se lesz meg. Nem verseny, de en ugy huszra gondoltam... Pontosan ezek zokkentenek ki, tesztelik a fokuszodat. Dia segit par jo szoval ujra palyara allitani a hatvanas valtopontnal. Teljesen egyedul megyek hetvenig, ejjel ket ora mult, annyira omlik az eso, hogy a fejlampam visszaverodo fenyetol alig latok. Ahogy kopognak a cseppek a kapucnimon ujra beket talalok. Elengedem a nyomast. Mivan, ha nem erek be 24 ora alatt? Semmi. Mesz, bal lab, jobb lab, eszel, pihensz, mesz, ameddig tart. Lassulok, es akkor mivan? Van kajam boven. Tudod mi a jo az ejjel harom oraban? Hogy egy ora mulva mar pirkadni fog.

85 km-nel jott a fizikai melypont. Tok varatlanul ert, mert percekkel elotte meg minden sima volt. Egy Jedi mester lelki bekejevel menetelek egyedul az esoben es pirkad. Csicseregnek a madarak. Faj mindenem, de megvagyunk, a fajas meg en is. Hirtelen leterdelek, annyira rosszul leszek. Na ez mi, ajulas, hanyas, fosas? Ajulas lesz, begorcsolt valami a belemben, ledobom a hatizsakot a foldre, lefekszem az uttestre. Nincs baj az ajulassal, csak ne verd be a fejed eses kozben, mondta egyik orvos baratom. Tiz percig biztos fekszem, mire elo tudom venni a zsebemben levo Tobleronet. Felallok es megyek tovabb, nagyon lassan, alig masfel km-re vagyok csak a 87k-s valtoponttol. Egy pillanatig sem merult fel, hogy feladom. Tudtam vegig, hogy kihordom ezt labon.

Az utolso pihenonel azonnal lefekszem a foldre, bakancs le es betakarozom. Erzem, hogy a testem kezdi feladni, pihenni kell. Dia nem szol, latja hogy nem kell, csak hoz egy kis gyumolcsot es mosolyog. Talalkozunk a celban? Aha, fejezzuk be. Indulok az utolso 13 km-re, elottem egy cudar nagy domb, de mogotte a tenger es kisutott a nap! Most eloszor lazitok a fokuszon es korbenezek, gyonyoru a taj, fuves retek, baranyfelhok, buzatablak es meg nem latom de mar erzem a tenger sos illatat.

Reggel 7 ora, 87 km, huzos ejszaka utan kisut a nap

Mult hetvegen bejartuk az utolso tiz kilit Tompaval, mekkora otlet volt. Az a hatalmas biztonsagerzes, hogy semmi nem lephet meg innen es hogy tudom milyen kilatas lesz a vegen. Elrakom a terkepet, nem kell mar, atvagok egy legelon teli fiatal csodorokkel, kialtok nekik, hogy Szevasztooooook! ok meg odafutnak hozzam es kivancsian nyujtogatjak nyakukat. 100.3 km-nel latom meg a tengert, megkonnyezem. A finishnel negy katona tapsol terepszinu ruhaban, leveszem a sapkam, ahogy befutok. Egy oszhaju ferfi all ermekkel a kezeben, fejet hajtok es a nyakamba akassza az enyemet. Itt minden befutot egyenkent udvozolnek, en lettem a harmincotodik, 24:05 ora brutto idovel (ebbol netto mozgas13:45h volt).

Bevallom, nem a szurkolok miatt futok es nem is a charity miatt, nem azert, hogy vekony legyek. Azok kellemes mellektermekei. Vegkepp nem versenybol, a legjobb helyezesem barmiben eddig a 158. volt, szamit? Minden nagy versenyre egy uj erzesert megyek. Mindegyiken egy kicsit profibb vagyok, erettebb. Es mindegyiken meghalok egy kicsit. Ez az egyetlen modja az ujjaszuletesnek.


Minden koszonetem a csapatome, sofor, fotos, kajafelelos es lelki tamasz egyetlen szemelyben, Benya Diana.