Skociaban nagyon regen

Vagany diakeveim alatt sok bringaturat toltunk, Csasza, Nedo, Gergo meg en, a kemenymag. A magyar hegyek utan kulfoldre mereszkedtunk, amikor meg nem volt GPS, Internet, hitelkartya de meg mobiltelefon sem. A Bosnyak ter melletti terkepboltban vettunk egy Skocia terkepet, valtottunk az Ibusznal talan ketszaz fontot es elindultunk Ferihegy I-re.

Mind the gap

Geri, ket bringa meg en mentunk Malevvel Lodonba, Heathrow-rol attekertunk King's Cross palyaudvarra ugy, hogy nem is volt London terkepunk! Csak kovettuk a tablakat es megkerdeztunk embereket. Igy ment ez akkor, odaertunk. Vonattal fel Edinburgh-ba es onnan indult 20 napos turank korbe Skociaban. Bringa, sator, halozsak, Globusz babkonzerv es benzinfozo, gigantikus gleccservolgyek es birkak. Csorok voltunk de jo volt az elet.

Stirlingben a kempingben talalkoztunk egy csapat lengyel fiatallal, Aga, Malina es Wojtek, akik hatizsakkal stoppolva csinaltak ugyanezt. Rogton nagy cimborak lettunk, nekunk volt olcso rumunk, nekik olcso vodkajuk, enekeltunk hajnalig es megtanultunk masnaposan tekerni. Gondoltuk sosem talalkozunk tobbet.

Aga-Malina-Wojtek, Geri es a Guns polo

Egy hettel kesobb, tobbszaz km-rel odebb, Inverness, ket kemping is van, rengeteg satorhely, keresunk egy szabad placcot, Geri, neddma, nem a stoppos lengyelek azok? Nagy parti volt Invernessben is, kajara mar alig tellett de vettunk Pringles-t meg Single Malt-ot, Eastern Europe tud elni.

Es osszefutottunk harmadszorra is, teljesen veletlenul ugyanott dobta ki oket a stoppjuk ahol mi is elfaradtunk bringaval. Skye sziget elott a Kyle of Lochalsh obolben, kilatassal Skocia leghiresebb varara. Mar nem vettunk vegso bucsut, annyit mondtuk: Viszlat valahol. Soha tobbet nem talalkoztunk.

Kilatas a kempingbol - Kyle of Lochalsh

Cimet csereltem Agaval, aki a legjobb angolos volt a lengyelek kozul, hogy elkuldom majd neki a fenykepet, amit csinaltam a csapatrol. Mert akkor meg egyetlen fenykepet csinaltunk -az egesz turara volt ket tekercs filmem- es postan kuldtuk el a papirkepet honapokkal kesobb. De nem felejtettuk el, irtam hozza levelet is, kezzel. Aga pedig valaszolt, Wroclawbol. Volt ez 16 eve.

Huszeves Daniel teker a skot szelben

Azota evente valtunk egy levelet, valahol kimaradt 3-4 ev, de ujra megtalaltuk egymast, most mar emailben es facebookon. Aga egy nemzetkozi konyvkiadonal dolgozik marketingeskent, ami angol nyelvkonyveket publikal, o angol es marketing szakot vegzett. Elt Wroclawban es latogatta a baratjat Nemetorszagban, elt Angliaban mikozben pasija Lengyelorszagban vart ra. Most Shanghaiban el a baratja pedig Madridban. Kozben Indiaba es Laoszba kirandul hetvegente, egyedul, ahol neha kanadai hegymaszokhoz csatlakozik.

Par hete irt mailt, hogy ceges konferenciara jon Londonba. Kora reggel landolt, 16 ora repules utan, 16 evvel Skocia utan, felvettem a repteren, megismertem, tenyleg nem valtozott semmit, azt mondja en sem. Este tizig setalunk, London parkjaiban, a Temze partjan, dumalunk az eletrol, mint ha gyerekkori baratom lenne. Tortent par dolog, jartunk par helyen azota.

Wojtek elvegezte a jogot a szulei kedveert, majd rogton alapitott egy ceget, ami kreativ kepzomuveszettel foglalkozik, mindig is utalta a jogot. Malina ferjhez ment Varsoban es masodik gyereket varja. Geribol Skocia utan rendes IT mernok lett de mar nincs velunk, motorbaleset vitte el par eve. Aga meg en jarjuk a vilagot a magunk utjan, neha szoloban, neha parban.

Tizenhat evvel kesobb, St. James Park, London

Chelsea egyik kocsmajaban iszunk egy pohar feher bort, Geri ba'... Rad koccintunk. Nemsokara landol Aga baratja, atjon Madridbol a hetvegere, ugyhogy bucsuzom is. 

Viszlat valahol.

I run this town

A London-Brighton 100k verseny elott maszkalok a varosban, utolso beszerzesek, zselek, csokik, lidokain spray... :) Varatlanul ramkialt egy idosebb ferfi a buszmegalloban halal komoly arccal, megtorpanok.

- Szoval te tehetsz a sok szarrol, ami itt van!

- Ooo... bocsi, mivan?

- A trikod: "I run this town"

- Oh... egy masik varosra gondoltam

- Maskor pontosabban firkalj a trikodra akkor!

Angol humor, beszarok minden alkalommal :)

PS: Kedves New York-i barataimtol kaptam bucsu ajandekkent.

London-Brighton ujratoltve

Elso teljesitmenyturamat tavaly feladtam roviddel a cel elott. Iden visszajottem egyenliteni. Nem adtak ingyen.

Egy eve tavasszal egy ovatlan pillanatban hagytam magam rabeszelni egy teljesitmenyturara, 100 km gyaloglas, Londonbol Brightonba, a Temzetol az Atlanti Oceanig, non-stop, nincs celido, amig haladsz, megvarnak. Nem terveztem en ilyet magamnak, kollegam keresett otodik embert a csapatba en meg legyintettem, hogy Come on, how hard can it be? Semmilyen nyolc ora feletti turazo tapasztalatom nem volt es azert sejtettem, hogy a marathonos fittsegem olyan hatalmas elonyt nem fog adni egy hatizsakos, 24 oras probanal.

Az elet ugy hozta, hogy teljesen kialvatlanul es lelki terhekkel a fejemben alltam rajthoz, zombi fejjel mentem csapattarsaim utan es nem is ertem, hogyan jutottam el egyaltalan 80 km-ig, mi vitt odaig, rengeteg hibat vetettem. Amikor belealltam a foldbe azon a vasarnap reggel otkor, nem kicsit omlottam ossze. Privat kudarcaimban a sport, a futas volt a feny, ami mindig oromot okozott, amiben jo voltam. Esz nelkul mentem neki Brightonnak es a Birodalom visszavagott. Azt mondjak azert jo padlot fogni, mert legalabb tudod, hogy nincs lejjebb, csak rugni kell es felfele mesz. Csokoltatom, aki ezt irta.
Nem volt vitas, hogy meg kell csinaljam ujra, de csak januar korul tudtam elengedni a nyomast, hogy ennek iden kell megtortennie. Nem, majd amikor keszen allok ra. Mihelyt eltunt a kenyszer, eleg hamar kek lett felettem az eg, jo emberek jottek az eletembe, jobban ment a futas is, letoltam egy nehez Dubai Marathont es remek csapattal toltam egy masik 24 oras versenyt a Balaton korul felkeszitonek. Egyben vagyok, tudom mit csinalok es miert, mehetunk Brightonba.

Mindent maskepp csinaltam tavalyhoz kepest es gozom sem volt mi fog bevalni ebbol. Egyeniben neveztem nem csapatban, de meg a tura alatt sem csatlakoztam senkihez. Utolso pillanatig kerdes volt, talalok-e valakit, aki esetleg kovet engem kocsival. Aki kepes egy jobbkormanyos autot vezetni, GPS-t kovetni es ott lenni a frissitopontokon reggel-delben-este, ejfelkor, ejjel haromkor, hatkor, es a celban varni amig csak kell. Vagyis 48 orat talpon lenni miattam, dolgozni ugy, hogy meg ermet sem kap. Akirol elhiszem, hogy hajnalban lesz annyi lelkiereje, hogy a sajat faradtsagat feledve azt hazudja nekem: Jol nezel ki, Dani. Meg tudod csinalni. Nem tolongtak, de talaltam egy valakit.

10:00 Rajt a Temze partjan

Innentol lehetove valt, hogy mindig csak annyit cipeljek, ami a kovetkezo etapra kell. Hatalmas luxus minden valtasnal a friss, szaraz triko, zokni, cipocsere, kaja amennyit csak akarok, nem az a vacak, amit adnak hanem a kedvenc sutijeim, szendvicsek, izoitalok, banan, malna, ananasz. Menet kozben irok SMS-t Dianak, hogy "Sosperec!" es basszus szerzett a kovetkezo valtopontig azt is! Attol meg futni kell, labat nem kapsz ujat. A terv tehat az volt, hogy futok 50 km-t kisgatyaban, nyulcipoben, 20+15+15 reszletben, kozben tartok egy oras szuneteket a depoban, kajalas, nyujtas es halozsakban alvas a fuvon. Otventol pedig turabakancs, hatizsak.

Az elso 50 km-en reszben mukodott a terv. Tiz km/h korul kocogtam, terkep a bal kezben, kulacs a jobban, kellemes 12 fok junius vegen -az idei angol nyar sem a miniszoknya szezonja- meg ha esne is, ketoras etapokat, futva, kibirok barmilyen esoben, a valtopontnal ugyis lesz szaraz ruci. Ez latvanyosan csokkentette a mozgassal toltott idomet. Netto 3:40 ora alatt erek el 35 km-ig, ami gyalogolva het lett volna! A tobbit pihentem. En futo vagyok, feldob a futas, szorakoztat.

Kepek: https://picasaweb.google.com/daniel.varga12/LondonBrighton100km

A fejemnek tehat jot tett a harom futott szakasz, a labaim viszont jobban fajtak feltavra, mint gondoltam, foleg a jobb terdem, nem regeneralodott a szunetek alatt valami latvanyosan, azert 50 kili nem keves futva. Pedig gyakorlott ultrasok beszamoloin tanulva emelkedokon nem futottam, csak tempos seta. Nem eri meg, alig futsz gyorsabban mint ha gyalogolnal es csak szetvered magad. Hosszu a nap, nem ezen fog mulni. Durvul a terep es a masodik 15 km egy oraval tovabb tart mint az elso! A fold pedig vizes, suppedos, saros - hello, ez Anglia, nem eppen sivatagi klimaval. Persze nem kellett volna benezni a terkepen azt a keresztezodest, ami miatt ket km-t kerultem a total rossz iranyba... Ne tudd meg milyen nehez egy ilyen utan megnyugodni.

50 km futas utan bakancsra valtok

Feltavnal rakok fel par kepet facebookra, nem valaszoltam, de lattam a buzditasaitokat, jol esett. Senkivel nem kommunikalok a verseny alatt, Diaval beszelgetunk a pihenoknel, de o is ide koncentral meg en is, total fokusz van. Millio dologra kell figyelnem, terkep, tajekozodas sotetben, ruham folyamatos igazitasa, hogy ne huljek ki, enni, inni... Hulyen hangzik, de ha 12 oraja kuzdesz a fajdalommal, a minden porcikad altal kialtott NEM! ellen, akkor elhalkul az inger, hogy fazol vagy ehes vagy. Figyelned kell ra, hogy Dani, latszik a leheleted, oltozz fel. Nem pisiltel orak ota, tobbet igyal. Eroltetni kell az evest, mert rengeteg energia kell de ejjel nem kivanod a kajat, megis enni kell. Tavaly ezen buktam el. Egy marathon szazszor egyszerubb! Negy ora futas, harom zsele, zuhany.

Este nyolc, tiz oraja vagyok uton, a kedvem jo, a terdem faj, bakancsra valtok, vidam vazelinezes, jol bezabalok, szalamis szendvicsek, peksutik, gyumolcs, magnezium zsele, rakok el kajat a hatizsakba, egy kulacs viz, egy kulacs izo, kis kotszer, alu takaro, energiaszeletek, csoki, pulcsi, esokabat, fejlampa, potelemek, induljon a masodik fele. Fejben fel kell fogjam, hogy mostantol egy 15 km-es etap az harom ora lesz. Nem annyi lett. Leszallt a sotet, csusztam a sarban nyakig, szakadt az eso es nem talaltam a kis hidat az erdoben meg a rest a legelo keritesen...

Indul az ejjeli resz

Lelki melypont iden nem volt. Hatvan km-nel, az elso ejjeli szakasz utan kicsit kiborultam, az igaz. Nagyon szar terep volt, rengeteg idot es energiat kivett es cseszett az ideg, hogy ha ilyen lesz a tobbi, akkor ez 30 ora alatt se lesz meg. Nem verseny, de en ugy huszra gondoltam... Pontosan ezek zokkentenek ki, tesztelik a fokuszodat. Dia segit par jo szoval ujra palyara allitani a hatvanas valtopontnal. Teljesen egyedul megyek hetvenig, ejjel ket ora mult, annyira omlik az eso, hogy a fejlampam visszaverodo fenyetol alig latok. Ahogy kopognak a cseppek a kapucnimon ujra beket talalok. Elengedem a nyomast. Mivan, ha nem erek be 24 ora alatt? Semmi. Mesz, bal lab, jobb lab, eszel, pihensz, mesz, ameddig tart. Lassulok, es akkor mivan? Van kajam boven. Tudod mi a jo az ejjel harom oraban? Hogy egy ora mulva mar pirkadni fog.

85 km-nel jott a fizikai melypont. Tok varatlanul ert, mert percekkel elotte meg minden sima volt. Egy Jedi mester lelki bekejevel menetelek egyedul az esoben es pirkad. Csicseregnek a madarak. Faj mindenem, de megvagyunk, a fajas meg en is. Hirtelen leterdelek, annyira rosszul leszek. Na ez mi, ajulas, hanyas, fosas? Ajulas lesz, begorcsolt valami a belemben, ledobom a hatizsakot a foldre, lefekszem az uttestre. Nincs baj az ajulassal, csak ne verd be a fejed eses kozben, mondta egyik orvos baratom. Tiz percig biztos fekszem, mire elo tudom venni a zsebemben levo Tobleronet. Felallok es megyek tovabb, nagyon lassan, alig masfel km-re vagyok csak a 87k-s valtoponttol. Egy pillanatig sem merult fel, hogy feladom. Tudtam vegig, hogy kihordom ezt labon.

Az utolso pihenonel azonnal lefekszem a foldre, bakancs le es betakarozom. Erzem, hogy a testem kezdi feladni, pihenni kell. Dia nem szol, latja hogy nem kell, csak hoz egy kis gyumolcsot es mosolyog. Talalkozunk a celban? Aha, fejezzuk be. Indulok az utolso 13 km-re, elottem egy cudar nagy domb, de mogotte a tenger es kisutott a nap! Most eloszor lazitok a fokuszon es korbenezek, gyonyoru a taj, fuves retek, baranyfelhok, buzatablak es meg nem latom de mar erzem a tenger sos illatat.

Reggel 7 ora, 87 km, huzos ejszaka utan kisut a nap

Mult hetvegen bejartuk az utolso tiz kilit Tompaval, mekkora otlet volt. Az a hatalmas biztonsagerzes, hogy semmi nem lephet meg innen es hogy tudom milyen kilatas lesz a vegen. Elrakom a terkepet, nem kell mar, atvagok egy legelon teli fiatal csodorokkel, kialtok nekik, hogy Szevasztooooook! ok meg odafutnak hozzam es kivancsian nyujtogatjak nyakukat. 100.3 km-nel latom meg a tengert, megkonnyezem. A finishnel negy katona tapsol terepszinu ruhaban, leveszem a sapkam, ahogy befutok. Egy oszhaju ferfi all ermekkel a kezeben, fejet hajtok es a nyakamba akassza az enyemet. Itt minden befutot egyenkent udvozolnek, en lettem a harmincotodik, 24:05 ora brutto idovel (ebbol netto mozgas13:45h volt).

Bevallom, nem a szurkolok miatt futok es nem is a charity miatt, nem azert, hogy vekony legyek. Azok kellemes mellektermekei. Vegkepp nem versenybol, a legjobb helyezesem barmiben eddig a 158. volt, szamit? Minden nagy versenyre egy uj erzesert megyek. Mindegyiken egy kicsit profibb vagyok, erettebb. Es mindegyiken meghalok egy kicsit. Ez az egyetlen modja az ujjaszuletesnek.


Minden koszonetem a csapatome, sofor, fotos, kajafelelos es lelki tamasz egyetlen szemelyben, Benya Diana.

Napfelkelte Zamardinal

Évek óta nyúznak otthoni barátaim, hogy buta vagyok, amiért nem jövök el az Ultrabalaton nevű futóversenyre egyszer, mert az nem verseny, hanem az egyik legnagyobb élmény, amit egy futó kaphat az életében. Jópár egyéni marathon után sokáig gondolkoztam, kikkel mernék nekivágni a 24 órás kihívásnak, ahol non-stop kerüljük meg a Balatont, hogy aztán 212 km után beérjünk oda, ahonnan rajtoltunk. Nekem ráadásul ez lenne életem első versenye Magyarországon. Jöjjön pár érdekesség, majd a végén leírom, nekem mit jelentett az egész.

Már 18 éve létezik a korábban Balaton-kör, ma Ultrabalaton néven ismert futás, de igazán csak az elmúlt pár évben lett népszerű. Ez egyrészt egy nemzetközileg is komoly rangú ultra-futás, vagyis a marathonnál (42.2 km) hosszabb táv. Ugyanis vannak, akik egyéniben tolják... 212 km, non-stop. Hetven férfi és hét nő fejezte be idén egyéniben. Meg egy kerekesszékes. Láttam is elmenni, hardcore volt a faszi!

Az Ultrabalaton másrészt a csapatok miatt óriási, ettől elérhető az amatőröknek is. Mert öt- vagy tízfős csapatban már nem olyan vészes az a 212 km, pláne hogy tíz km-enként vannak váltópontok. Innentől el tudod képzelni: végy egy mikrobuszt, benne egy sofőr, öt futó. Ebből egy mindig kint fut, egy másik pedig általában bringával kíséri. Mert miért ne, nem fárasztó egy futó tempójában gurulni és segíthetsz neki, elvenni a ruhát, adni vizet, tájékozódni, mert a földre festett nyilakat nem olyan könnyű követni, ha max pulzussal tolod ki a beled. A busz előremegy és tíz kili után váltunk, két ember be, kettő ki.

A "Pannon Pumák" rajt előtt

Egyszerűen hangzik, de ez logisztikailag nagyon komoly kihívás. Tíz kili mondjuk 60 perc, de az éppen befutott embernek le kell nyújtania, megtörölközni, átöltözni száraz ruhába, busszal kikiveredni a váltópont körüli dugóból, átérni és megtalálni a következőt... Gyakorlatilag nem nagyon pihennek a buszban lévők. Lehet egy busz helyett több autóval menni és egy futónak 20-30 kilit tolni egyben, így ritkábban kell cserélni. Rengeteg változóval lehet itt sakkozni, egy marathon pofonegyszeru ehhez képest!

A balatonvilágosi rajtnál óriási a hangulat szombat reggel, dübörög a Rock'n'Roll a hangfalakból, MCM Sanyosz futólegenda tolja a mikrofonban a vakert, többezer amatőr futó készül a rajtra, izgatottan vigyorog mindenki. Az első szakaszt csak egy ember futja, de a rajtvonalon együtt halad át az egész csapat.

Van itt rengeteg megható történet. A Suhanj Alapítvány fogyatékos embereknek teszi lehetővé, hogy sportoljanak. Tolószékeseknek szereznek futót, aki tolja oket, vakoknak kísérőt, akik fogják a kezüket. Akár 212 km-en át!

Hallottál-e már a DK-Team-rol? Két éve Gergő, egy túlsúlyos informatikus elkezdett 130 kilóval sportolni és ír róla blogot, neve: Dagadt Köcsög. Jó stílusban ír, de fogalma sem volt, hogy sikerül-e egyáltalán a mázsa alá jutnia vagy hogy bárki olvassa-e szenvedéseit, mert kit érdekelne már. Egy évvel később ötven ember járt le vele a Margit-szigetre futni, DK feliratú neonsárga pólóban. Lefogyott, a futóklubban megismerte barátnojét, aki elkísérte első marathonjára Berlinbe, aminek 38. km-énél Gergő megállt fél percre és megkérte Enci kezét.

Idén több mint száz futó vágott neki a Balatonnak Dagadt Köcsög feliratú pólóban. Ötletes csapatneveiket trikóikon láttam, káDKerülok, HasaDK, VaDKörték, HullaDK, mindig tapsoltam nekik, ha láttam őket a pályán. Az ő elit-frakciójuk a Nehézbombázók nevű csapat, akik simán száz kg felett vannak, keveset és lassan tudnak csak futni egyszerre. De eljöttek és futnak. Lelkesedésük annyira magával ragadó, hogy egy sztárfutó is melléjuk állt. Lubics Szilvi többszörös magyar ultrafutó-bajnok. Megnyerte a 246 km-es Athen-Sparta futás női számát és tavaly első lett a 212 km-es Ultrabalatonon is, nem a nők között, hanem az egész mezőnyben! Idén a Nehézbombázókkal futott.

Zsuzsi főleg esős szakaszokat kapott, de itt épp sütött

Személyes vizekre evezve.... A csapatom tagjai csak rajtam keresztül ismerik egymást. Van, akit regóta ismerek de gyengébb futó és van erős futó, akivel három hete találkoztam először - rizikó mindkettő. Más országokban élünk, ezért a rajt előtt egy nappal találkoztunk először, addig csak email. De jó érzésem volt, szuper arcok, magam miatt aggódtam talán. A rajt után több óra is eltelt, mire kezdtem megszokni, hogy most csapat vagyunk. Régen sok túrát vezettem, cserkészeket, többhetes bringatúrák távoli országokban, hegymászások, napközben is csopvez vagyok, de a futás nekem mindig az egyéni maxról szólt, az én belem és addíg tolom, amíg jólesik - vagy azon túl. Most az egóm toltam vissza és arra figyeltem inkább, hogy mindenki jól legyen, bátorítottam, vittem pokrócot a váltópontra befutónak, esernyőt, kaját, és hangsúlyoztam, hogy nem kell sietni, csak az élményért jöttünk.

A Balatont nem lehet eleget dícsérni, egyben látni pedig különösen gyönyörű. A magas partokat Almádinal, a Tihany előtti emelkedő (szakadó esőben az igazi!), Badacsony vulkánjai és borvidékei majd a naplemente Keszthelyre befutva. Én úgy emlékeztem, hogy sosem voltam egy nagy Balaton rajongó, alíg voltam ott párszor. Tévedtem. Valójában minden faluban elöntöttek az emlékek, hányszor tekertünk le bringával Pestről Siófokra, Szántódon csókoltam meg első barátnőmet, Csopakon kikaptam egy tenisztornán, Füreden céges tréningen csúnyán berúgtunk, Szárszón ellopták a bringám és Zamárdiban összevarrták a szemöldököm. Minden sarkon volt egy emlék.

Dia arca csal, ömlik az eső.
Marci őszintébb.

Már a rajtnál és aztán a váltópontokon is összefutottam ezer éve nem látott barátokkal. Várom Marcit Dörgicsénél, felnézek és: Helló Tünde, hátte, hova lettél a kórus után, ahol Carmina Buranát énekeltünk tíz éve? Család, gyerek, most meg itt futok - wow, jó volt látni, hajrá. A kedvenc szakaszom Keszthelyre befutni volt: naplemente, már 8 órája futunk, csodálatos fasorok a bringásút mentén, jobbra a Badacsony utolsó dombjai, balra a kék Balaton, nádasok. Hideg van, a pulcsimat odaadom Diának, aki bringán kísér, hogy ne fázzon én pedig tolok a tempón, hogy én se. Nem sokat beszélünk, de nagyon jó nem egyedül futni.

Érdekes módon nem a több órás eső volt nehéz az első felében, hanem a száraz, de sötét éjszaka a déli parton. Nagyon nehéz éjjel futni. Az egész tested lekapcsol, enni/inni sincs kedved, akkor meg nincs kraft. Van benne szépség is, Balatonszárszó teljesen kihalt utcáin cuppog a vizes cipőd, fejlámpával nézed a lila nyilakat az aszfalton, valahol a távolban van előtted egy másik futó, szép lassan behozom, amikor átszalad előttem a sötétben egy süni. Majd még egy :)

Az utolsó néhany szakaszon már eléggé le van robbanva mindenki, én 45 km-nél tartok, a többiek kicsit kevesebbnél, még vár rájuk egy tízes fejenkent, de nagyon késő van, cudar álmosak vagyunk, én is. Izgat nagyon, hogy legyen egy ötven km-es napom. Aztán látom, hogy ha most belehúzna mindenki, befuthatnánk húsz órán belül, meglepően jól haladtunk - eddig. De nagyot nyelek és elvetem mindkettőt, csak a csapat számít, hogy ők jól érezzék magukat és hogy mindenkiből kihozzunk a legjobbját.

Keszthely fele lepem at a 120 km-t

Napfelkelte Zamardinal

Elcserélek pár szakaszt, nem is értem miért raktunk Diára 15 km-t reggel négy órás kezdéssel, átvállalok pár kilit mindenkitől. Senkinek nincs már száraz ruhája, hideg van de futunk be Zamárdira és lassan pirkad. Megtolja Pavli is meg én is, álmosak vagyunk de már nincs sok hátra. Zsuzsi egy hős, hajnal ötkor övé az utolsó emelkedő Balatonvilágosra, mi a befutó előtt várjuk és már hallom Sanyosz mester vidám hangját a hangszórókból. Dia, Dani, Marci, Pavli & Zsuzsi kézenfogva futnak be a 212 km tábla alatt... megvan! Örülünk, de nagyon álmosak vagyunk.

Lobogtatva hozza Dia a nyomtatott eredményt és a faradtságtól kimerülten, de mosolyogva kiabál! 19:59:46 - tizenegy másodperccel vagyunk húsz órán belül. Nekem pedig meglett az 53 km, holott nem volt cél. Na most már nagyon örülünk :) Köszönöm a Pannon Pumák csapatnak, hogy veletek futhattam. Megtiszteltetés volt.

E ket cipo bizony korbement