London es a palacsintaverseny

Majdnem pontosan harom evvel New York-ba erkezesem utan osszecsomagoltam a satrat, felpakoltam a szekerre, csettintettem jo lovamnak es elindultunk uj kalandok fele. Amikor jottem a Wall Street romokban hevert, tizezrevel rugtak ki a bankok az embereket es en betoppantam ket kofferrel haborus korulmenyek koze. Azota kicsit talpra allt a gazdasag, lett lakasom a Central Park sarkan, futottam negy marathont, szereztem rengeteg baratot (pedig a minosegre mentem) es tobb bucsubulim ellenere mindegyikre jottek, meg egy Central Park-os nemcsokis tortat is kaptam egy futoval a kozepen. Ha kovetted e blogot es a kepeim, nem vitas, hogy mozgalmas harom ev volt, elutaztam minden penzem, mar csak igy szoktam. Egy gyonyoru osz utan az utolso heten meg ezzel a naplementevel ajandekozott meg a varos.

Londont fel eve valasztottuk Imolaval kozosen mint uj allomas, mindkettonk szamara ez volt a legjobb hely elni es dolgozni a szoba jovo lehetosegek kozul. Szerencses vagyok, nem kell feladnom az allasom, globalis multi cegem elfogadta, hogy ugyanazt csinaljam Londonbol is. Meg a koltozesben is segitettek, igy szeker helyett valojaban egy profi ceg pakolt ket nagy teherautora, a lovam pedig egy B-747 Jumbo Jet volt, amin kenytelen voltam tesztelni az elso osztaly bor- es sutikinalatat. Igazabol mar a repteri Lounge-ban becsiccsentettem, de csak egy pesti proli vagyok, azert kulturaltan mosolyogtam, nem kell aggodni.

London, baby! Megjottem es sutott a nap. Az elso benyomas, ami meg mindig tart, hogy megerkeztem a jovobe. Minden vacsi uj. New York annyira lepattant es omladozo, hogy elkepeszto, csak hozzaszoksz. Ha nem utazol mashova, nem is zavarna, vegulis ott is mukodik minden. Az elso osztalyu repjegyhez sofor is tartozik, a kulonbsegeket ezen az egy dolgon lehet szemleltetni. Manhattan es JFK kozott egy fekete Chevy Tahoe jott ertem, egy 9 szemelyes tank, a vilag uranak erzed magad benne, ot literes V8, ami a pokolban is V8 (c) Winkler. Ultunk benne ketten, a sofor oltonyben, fekete borkesztyu, en farmerban, bordzseki, megbeszeltuk hadd uljek elore, ennyi villogo bizbaszt soha nem fogok megegyszer autoban latni, de hatul egy pingpongasztal is elfert volna. /snitt/ Londonban szinten sofor, az oltony stimmel, de megyunk ki parkolohazba es odamegy es Volvo S40 fele - ez vicc? Mi ez a kispolszki appam? :) Ez volt nekem Anglia elsore messzirol jove, kicsi, hatekony, modern.

Az elso par het persze az ugyintezesrol szol, nem untatlak ilyen tortenetekkel, pont mire megvolt mar mindenem, uj mobil, uj bankkartya stb, egy Starbucksban ulve kiloptak az egeszet a taskambol. Ebbol csak annyi tanulsag legyen, hogy e modern vilagban ha ott allsz London kellos kozepen, se mobil, se bankkartya, se keszpenz, se metrokartya, az azert eleg szivas. Hazagyalogolsz? 20 km-t? Haza se talalok metro nelkul. Tudj par telefonszamot fejbol. Es legyen a kabatzsebedben egy husz font keszpenz mindig, a tarcadon kivul. Baj nem lesz belole. Szerencsere egy baratommal kaveztam es lelejmoltam egy huszasra a malheur utan. Anglia pedig bemutatta, hogy egy kivaloan mukodo modern orszag, egy heten belul megvolt minden, ami elveszett, par telefon az egesz. Meg a metrokartyamat is azonnal letiltottam es az ujra atloktem a regi egyenleget, online, nem szar.

Ket masik sztereotipiat gyorsan eloszlatok mielott tovabblepnenk. A kaja nem rossz, ez egy vilagvaros, itt minden kaja megtalalhato, kit erdekel a Fish’n Chips. A nok nem rondak, az angolok eleganciajat es minosegerzetet latom parosulni a kulfoldi jo genallomannyal, nagyon is udito eredmenyt produkalva. Sose szidd a pincerlanyokat, amugyse, de Londonban jo esellyel magyar. Heathrow-n a Pret A Manger-ben fizettem, varakozo tekintetem atfut a srac nevtablajan, majd hirtelen felkialtok "Szevasz Szilard!!!" Szegeny nagyon megijedt, mondja "Ooo… szevasz?" Megnyugtattam, nem regi osztalytarsa vagyok, csak trefa egy unatkozo utastol, de par szot valtottunk, ki mikor volt otthon utoljara, volt-e bejgli karacsonykor, aztan mentunk tovabb. Az idojaras viszont tenyleg cudar, nyirkos huvos, ez van.

A Central Park-ot nem potolhatja semmi, de ezt tudtam elore. Orommel lattam viszont, hogy a Hyde Park tenyleg nagyon jo hely. Patakok, tavak, kacsak, hattyuvak, lovak (!) es csomo vidam ember, turista. Egy oromforras a varos kozepen, ott akarok lakni. A negy oldalabol harmat mar lecsekkoltam es a Maserati es Lamborghini suruseget az utcan zavaroan magasnak tartottam, de nem adom fel. New York-ot azert szeretjuk nagyon, mert egy vidam hely, kedvesek es boldogok az emberek, jo az utcan setalni, derult arcok jonnek szembe. Az angol nem ennyire derus, ez lejon, de azert vidam nepseg a brit is. Szabad az utcan is sorrel a kezedben allni, annyira hozzaszoktak a szar idohoz, hogy kint ulnek esoben es szelben is, gallert fel es gurul le a sor, kozben rohognek. Csipos a humoruk, ez nagyon bejon, beszolnak es hatbavernek, politikailag nem korrektek, de a jo humor sosem az. 

Megvannak nekik is a marhaskodo unnepeik, egyik ilyen a februari Pancake Race. Egy bizonyos napon, delben, felallnak emebrek egy rajtvonalhoz egy serpenyovel a kezukben es versenytfutnak. Altalaban setalo utcakban es piacokon szervezi az egyik helyi etterem, de szerte a varosban mindenhol, ugyanaznap. Konkretan a Parlament elott a kepviselok, akik itt nem sport-doktorok, hanem Lord ez meg Szor amaz, is versenyeznek, lakkcipoben, palacsintasutovel, a sajto legnagyobb oromere. Kiugrottam hat en is ebedszunetben a London Bridge melletti hires Borough Market-hez, mint Pesten a Vasarcsarnok. Ott negyes valtokbol allo csapatok futottak egy kis palyan oda-vissza, kozepen pedig a serpenyoben levo palacsintat fel kellett dobni (sajat video). Semmi ertelme de total buli, kozben a nep szurkol, sorban all palacsintaert, iszik egy sort, majd megy vissza munkaba.

Folyt kov!