Kapaszkodjatok: Két nap múlva Brexit!

Azt mondta a brit kormányfő, hogy március végén benyújtja a válópert a többi 27 országnak, jön a Brexit, az 'Article 50'. Mi Londoniak, mi bankban dolgozók arra készülünk, hogy kedden vagy szerdán egy csoda híján ez meg is történik. Izgalmas hét lesz.

Történt valami izgalmas az elmúlt nyolc hónapban a népszavazás óta? Volt egy-két fordulat, de semmi váratlan. Az egyetlen akadály, ami a Brexit útjába került, az az ún. Miller-eset volt. Gina Miller, egy Brit-Guyanában született üzletasszony, beperelte az angol kormányt, hogy szerinte a kormány nem léptetheti ki az országot az EU-ból a parlament jóváhagyása nélkül. Ez azért volt érdekes, mert a Brexit népszavazás előtt a parlamenti képviselők kb. 70%-a támogatta az EU-ban maradást. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságig ment, akik január 24.-én Millernek adtak igazat. Mi lesz, ha a parlament nem szavazza meg?

Két nappal később a kormány benyújtotta az ún. Brexit-törvényt a parlament elé. Február 8.-án az Alsó Ház 80%-os támogatás mellett fogadta el. Ezek ugyanazok a képviselők, akik nyolc hónappal korábban még többségben az EU mellett voltak.

Március elején a Felső Ház 58% igennel, azaz nem elsöprő de azért szolid többséggel, két függelékkel küldte vissza a Brexit törvényt az Alsó Háznak. Az elsőben azt kérték, hogy a törvénybe kerüljön bele az Angliában élő EU-s állampolgárok (vagyis én és 3.3 millió másik gazdasági bevándorló) tartózkodási jogának a garantálása, ahogy azt a Brexit kampányolók anno ígérték. A másik függelék azt kérte, hogy a végső megállapodást az EU-val a parlamentnek meg kelljen szavaznia, mielőtt az élesbe megy.

Az Alsó Ház március 13.-án halvány (53%-os) többséggel elutasította mindkét függeléket. Három nap múlva a királynő aláírta a Brexit törvényt. És ennyi volt a Brexit ellenállás. A Miller-per és a Lordok Háza.

Volt egy Unite For Europe című felvonulás tegnap Londonban, a Római Szerződés 60. évfordulója alkalmából, de előtte nyolc hónapig sehol semmi. A rendőrség becslésére hivatkozva a szervezők azt mondják, hogy 100.000 ember vonult fel. Ott voltam és őszintén megmondom, hogy meghatóbb volt, mint gondoltam. Rengeteg pozitív transzparenssel vonult a tömeg békésen a Hyde Parktól a Parlamentig, ahol egyik szpíker a másik után tartott beszédet arról, hogy miért akarnak egy nyitott és befogadó Angliát. Ahol az itt dolgozó, itt családot alapító bevándorlók sorsa nem alku tárgya #NotABargainingChip. Ahol nem hergeljük a népet egyetlen vallás ellen sem csak azért, mert egy őrült késsel rohangált a Westminster hídon. Hónapok után, amikor én és sok másik nem itt született barátom is elgondolkoztunk azon, hogy akarunk-e olyan országban maradni, ahol minden nap arról vitatkoznak a sajtóban, hogy a "mi fajtánk" tönkreteszi-e az országot vagy sem, jól esett ennyi pozitív energia. Rengeteg fiatal volt, 18 év alattiak is. A BBC News nem reagálta túl a dolgot, egy rövid cikk, ami nem fért fel a főoldalra még vasárnap este sem.

Nem látok senkit sem ünnepelni, Brexit-hívőket sem. Aggodalom és beletörődöttség, akivel csak beszélek, de tény, hogy nem sokat vagyok Londonon kívül. Biztosan nincs a Brexit oldalnak egy a káoszból felemelkedett vezetője, a kilépés kampánynak egyik híres arca sem vállalt (vagy nem tudott szerezni) vezető pozíciót a népszavazás után. De nincs a Pro-Europe oldalnak se vezetője, aki egy ellenállást vagy legalább tiltakozást szervezne.

Van egy kormányfőnk, akinek az ölébe hullott a miniszterelnökség Cameron lemondása után, aki az EU-ban maradásra buzdított tavaly és most mégis ő fog egy olyan Brexitet lebonyolítani, aminek a feltételei sokkal durvábbak mindennél, amit a korábbi ellenfelei valaha mondtak.

A Brexit mellett kampányolók nem mondták azt, hogy hagyjuk ott a közös piacot. Nigel Farage a 90-es évek óta azt hangoztatta (kitartó pasi, meg kell hagyni), hogy Angliának a norvég modellt kellene követnie. A norvégok nem tagjai az EU-nak, de vámmentes hozzáférésük van a közös piachoz, cserébe az EU polgárok szabadon dolgozhatnak náluk. Nekem ez remek volna. Amikor viszont May arról beszél, hogy "Brexit means Brexit", akkor az (azon kívül, hogy esik a font árfolyama tíz százalékot minden alkalommal, ahogy mikrofonhoz nyúl) azt jelenti, hogy Anglia kilép a közös piacról és nem fogja beengedni az EU-s munkavállalókat, csak jelenleg ismeretlen feltételek mellett.

A "Leave"-re szavazók jogosan gondolhatják most, hogy minket kétszeresen is átvertek:

1. A buszok oldalán hirdetett "Heti 350 millió font megy majd az NHS-nek" szlogenről Nigel Farage a népszavazás másnapján beismerte, hogy "Azt hiba volt kiírni" (Az NHS az angol állami egészségbiztosítási rendszer).

2. A "Leave" kampányban ígért "Soft Brexit" helyett a kormány most "Hard Brexit"-et javasol az éppen áttolt törvényben.

Érdekes, hogy a briteknél egy népszavazás nem kotelező erejű, sosem volt az, ellenkezik a demokráciájuk legfőbb alapelvével: a parlamenté minden hatalom. Az UK-ban összesen három népszavazás volt háromszáz év alatt, kettő ebből az EU-val kapcsolatos. Ennek fényében méginkább megdöbbentő, hogyan nyúlhatott egy ilyen eszközhöz David Cameron azért, hogy lerendezzen egy a pártján belüli lázadást, de ez legyen a történészek fejfájása.

A népszavazásokról az angol politika véleménye Churchilltől, Thatcheren át a napjainkig mindig is az volt, hogy az a "diktátorok és demagógok eszköze", ami a parlament szuverenitását akarja megkerülni. A náci Németország példáját hozzák fel érvként, ahol 1934-ben Hitler egy népszavazással érte el azt, amit a parlamentben nem biztos, hogy elért volna: a kancellár és az államelnök pozicióját egyesítette egy Führer und Reichskanzler nevű titulusban, ezzel kiiktatva az utolsó demokratikus ellensúlyt az ambíciói útjából.  

A frissen újraválasztott David Cameron tehát kényszer nélkül mondott le a parlament 300 éves szuverén jogáról, amikor megígérte tavaly nyáron azt, hogy bárhogyan dönt a brit nép a referendumon, ő azt végrehajtja akkor is, ha nem ért vele egyet. Önként mondott le a kormányfőségről is (talán azt remélve, hogy az utókor így megbocsájtóbb lesz vele). Utódja May is önként vállalta fel, hogy végrehajtja az általa korábban nem támogatott kilépest, a lehető legdurvább formájában. A Legfelsőbb Bíróság megerősítése után, hogy csak a parlament hatalmazhatja fel a kormányt a kilépésre, az Alsó Ház szintén önként mondott le a parlament kontroll jogáról és adott szabad kezet a Brexittel kapcsolatban a kormányfőnek. Nem lesz több jóváhagyás, a Brexit törvény bármilyen EU-s megállapodásra felhatalmazást adott Maynek.

A bármilyen márpedig egy erős szó. Sok Brexit-szavazó mondja most, hogy mi nem mondtuk, hogy "bármi áron". Nekik annyit üzenek, hogy szerveződjetek, tiltakozzatok. A parlament még mindig szuverén. Amit ők hoztak döntést, azt ők vonhatják vissza.

Döntések

Skócia minden bizonnyal igyekszik nyomást gyakorolni Westminsterre. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök teljesen komolyan gondolja, hogy egy a britektől független Skócia visszaléphet az EU-ba. May szerint ez egy blöff. Szerintem is blöff egészen addig, amíg Nicolának nincs 27 aláírása, ugyanis minden EU tagállam megvétózhatja Skócia belépését az EU-ba. Kilépni az UK-ból és kizárva lenni az EU-ból pedig szar szitu. Nincs precedens erre, ezért kicsit bizonytalan ez az út. Ráadásul előbb azt kellene Nicolának elérnie, hogy mind a 27 ország elismerje Skócia függetlenségét. Közben öt EU-s ország még nem ismerte el Koszovó függetlenségét Szerbiától sem. Nem kicsit bizonytalan ez az út, hanem nagyon.

Mi itt a bankban, angolosan szólva, egy turbulens és volatilis hétre készülünk, ami csak annyit jelent, hogy a napi átlagos kereskedelmi mennyiség akár húszszorosa is beüthet. Nálunk az IT-n ez azt jelenti, hogy abbahagyjuk a hajón a folyamatos karbantartást, senki sem pucolja a WC-t vagy javítja az árbócot, hanem mindenki a fedélzeten figyel arra a részre, amiért felel, mert vihar jön és a rendszereknek bírniuk kell a terhelést. Elvileg a sok kereskedés jó egy banknak, mert minden ügyleten van egy kis díj, többek közt ebből élünk. De ez eltörpül amellett, hogy mennyit veszíthetnek azon, ha hirtelen sok befektetésnek, pénznemnek, részvénynek bezuhan az értéke, mert bepánikol a piac és ész nélkül adnak el amúgy értékes dolgokat. Szóval nincs öröm, de pánik sem, hónapok óta készülünk erre.

A britekkel szemben Amerikában teljesen más a helyzet, ott a Trump hívok  hangosan éljeneznek, hogy most végre minden jó lesz, a nem-Trump-hívők pedig nagyon komoly ellenállást szerveznek. Pedig ott a szavazás nem "advisory" jellegű volt, ettől még lehet konkrét intézkedéseknek ellenállni. Ennek köszönhetően Trump a hét muszlim ország beutazását tiltó rendelete a bíróságok által felfüggesztve, több kabinetjelöltje lemondásra kényszerítve és az egészségügyi törvénye a parlamentben megbuktatva. Az új költségvetése sokkoló, de még nincs megszavazva az sem. Az amerikai ellenállás éppen leckét ad a briteknek, hogyan lehet valamit demokratikusan, kisebbségben, megakadályozni.