Na de engem is...?

Az előző cikkem 'Nem te, te rendben vagy' folytatásaként: A külföldön élő emberek rendszeresen lepődnek meg azon, hogy bár a közvélemény szimpatizál a rendesen viselkedő külföldiekkel, addig a törvényhozás nem ennyire rugalmas. Donald Trump múlt heti tollvonása a legújabb bizonyíték.

Ahogy írtam decemberben, minden országban és minden szociális rétegben hallani áltálanosító negatív megjegyzéseket, olaszokra, feketékre, zsidókra, magyarokra, amihez, ha te is fültanúja vagy, hozzáteszik, hogy 'Nem te, te rendben vagy'. Ez szerintem normális, bár a mértéke erősen csökken, ahogy haladunk az iskolázottabb rétegek felé.

Emberek mindig is mozogtak össze-vissza. Csak ha a szűk látószögből nézed, onnan a Szentgotthárdtól Tiszabecsig jelölt pici területről, akkor lehet ki- és bevándorlásról bészelni. Ha globálisan nézed, akkor csak vándorlás van, országon belül, vidékről a városba, városból városba, Pestről Budára és egyik országból a másikba. A Horvátországban születettek húsz százaléka pl. külföldön él és ezzel csak másodikok az EU-ban.

Szulohazajukon kivul elok Europaban
(c) jakubmarian.com

Probálom elképzelni I. Szt. István fővárosát, Székesfehérvárt, olyan 1020 körül. Országalapító királyunk a türk eredetű 'Vajk' nevét az egy német püspöktől kapott Istvánra cserélte. Nyugati tanítói voltak, feleségul egy bajor csajt választott, egy római pápától kapott koronát. Lett is ebből balhé, láttam valami rock-operában, de összességében mégis pozitív történelmi alakként emlékszünk rá.

A városok mindig is különleges helyek voltak, gondolok még mindig az 1020-as Székesfehérvárra. Egy faluhoz képest itt óriási volt a keveredés, Magyarország minden tájáról nyüzsögtek a kereskedők, de nyugati és keleti országokból is hoztak szőrméket, fűszereket, zenét és tudást. Minden magyar királynak fontos volt, hogy a legokosabb hazai és külföldi tanítok műveljék, udvara pedig szines és nemzetközi legyen. A fővárosban pedig ez volt az iratlan társadalmi szerződés lényege: A törvényeinket betartod, az adót befizeted, mi pedig nem kérdezzük, hogy honnan jössz és kihez imádkozol.

Ian Bremmernek (amerikai politikai elemző, professzor a Stanford egyetemen, a TIME magazin külpolitikai újságírója) van egy híres elmélete, a J-görbe. Ez egy ország stabilitását veti össze a nyitottságával. A stabilitást könnyen értjük, nincsenek tüntetések és zavargások, erős a kormány vagy uralkodó, az most mindegy, hogy magas vagy alacsony-e a gazdasági jólét, a lényeg, hogy kiszámítható, nem ingadozik. A nyitottság pedig jelenti a szólásszabadságot, a szabad sajtót, ahol nem kell félni attól, hogy a hatalom bármilyen formában megbüntet, ha kritizáltad őt, és ahol az emberek szabadon vándorolhatnak ki és be.


Wikipedia

Nekunk magyaroknak nem kell magyarazni, hogy miért lehet egy zárt ország is stabil. Az 1989-es rendszerváltás előtt pont ez volt nálunk. Nem voltunk se gazdagok se nyitottak, de nyugi volt. Azóta valahol a J betű alján lavírozunk, nyitottabbak lettünk Kádár Jánosnál, de nem annyira, mint a nyugati demokráciák. De miért J betű és nem U? Mert ha a nyitottság felé mész tovább, akkor stabilabb lesz az ország, mint egy bezárkózott modellnél valaha is lehet, a J szára jobboldalt hosszabb.

A gazdasági előnyeit egy nyitottabb országnak kell magyaráznom? A nyugati demokráciák (mondjuk az OECD 35 országa, még mi is benne vagyunk) mind nyitottabbak, pl. Oroszországhoz, Kínához vagy Észak-Koreához képest. Hol magasabb az életszínvonal? Melyik irányba nagyobb a vándorlás, onnan ide vagy innen oda? De még országon belül is érvényes ez.

Az USA keleti és nyugati partjai sokkal nyitottabbak (melegekkel, más vallásúakkal, külföldiekkel, másképp gondolkodókkal szemben) és színesebbek, mint az ország közepe. Életszínvonal? Vándorlás iránya? Mindkettő a nyitottabb régiók felé mutat. Kalifornia és New York csak két állam az ötvenből de ők hozzák az USA GDP-jének a negyedét. London még durvább, csak egy város, de ők hozzák az UK GDP-jének a húsz százalékát. Hogy nyitott-e London? A város fele (!) nem tőzsgyokeres angol. A polgármester muszlim. Európa legmagasabb GDP-jét tolja ez a szedett-vetett népség, aminek én is egy apró porszeme volnék.

2017 január 27.-én Donald Trump, elnöksége hetedik napján, egy tollvonással kitiltotta 7 ország állampolgárait az USA-ból. Ráadásul azonnali hatállyal. A kettős állampolgárokat is, a vízummal rendelkezőket is, a zöldkártyásokat is. Azokat is, akik a rendelet aláírása pillanatában már a levegőben voltak, landolás után tagadták meg tőlük az országba belépést és repülhettek vissza (átmenetileg fogva is tartották őket, mert a hirtelen érkezett rendelet nem volt teljesen egyértelmű).

Akár csak turistavízumot szerezni az USA-ba egy többhónapos folyamat (saját tapasztalat). Munkavízumot szerezni közel egy év (saját tapasztalat). Zöldkártyát szerezni a legtöbb embernek sok év. Komplikált és sokrétű átvilágításon mész keresztül, amit törvények szabályoznak és ha megfelelsz minden előírásnak, akkor beléphetsz ill. maradhatsz. A szabad ország nem jelenti azt, hogy nincsenek szabályok és bárki jöhet. Azt jelenti, hogy ha betartod a törvényeket és megfelelsz a szábalyoknak, akkor nem diszkriminálunk a nemed, bőrszíned és vallásod alapján. Az amerikai alkotmány nagyjából erről szól. Trump most azt mondta, hogy ez neki túl komplikált. Sokkal egyszerűbb azt nézni, hogy hol születtél és nem azt, hogy pl. az iráni születésed óta már 40 éve professzorként tanítasz a Columbia egyetemen és soha egy törvényt sem szegtél meg.

Péntek óta így nem tudtak hazamenni családjukhoz Amerikában élő egyetemi professzorok, olimpikonok, több száz a Szilikon-völgyben dolgozó Google-mérnök, sok Amerikában tanuló külföldi diák. Ha e hét ország kitiltása fennmarad, csak a diákok által kieső tandíj és lakbér 700 millió dollár hiányt okoz az egyetemeknek, hatalmas iparág az elit egyetemek az USA-ban. A sportolók, tudósok és programozók kitiltása ennél százszor jobban fáj majd. Én fájó mosollyal csak annak örülök, hogy ezen kiváló emberek jórésze most Londonba költözik majd.

Mo Farah cikke szép példa, egy négyszeres olimpiai bajnok futó, született Szomáliában, csecsemőként Angliába került, ma brit és szomáliai állampolgár. 2017 január 1-én a Queen lovaggá ütötte, január 27.-én Trump pedig kitiltotta Amerikából. Sir Mo legális vízummal él már hat éve Seattle-ben, feleségével és négy gyerekével, ott edz az év nagy részében. Most éppen Etiópiából ment volna haza, de szomáliai állampolgársága miatt érvénytelenítették a vízumát. A feleségének és gyerekeinek a vízuma is érvénytelen lett, de ők maradhatnak Seattleben, az elnöki rendelet csak a beutazást tiltja. Egyelőre.

Sir Mo Farah, 4x-es olimpiai bajnok
(c) The Guardian 

Nem tudjuk, hogy miért éppen ezekre esett a választás, mert az új amerikai kormány elfelejtette tényekkel megindokolni a különleges fenyegetettséget: Irak, Iran, Libia, Szomália, Szudán, Szíria, Jemen. Nem tudjuk, hogy miért érinti a kettős állampolgárokat és a zöldkártyásokat is. Az elmúlt húsz évben az Amerikában elkövetett terrorcselekmények egyikét sem ezen országok állampolgárai követték el. A 9/11-es merénylők szaudik voltak, a Boston Marathon robbantói pedig amerikai állampolgárok. A Bloomberg cikke alapjan viszont azt tudjuk, hogy ezek olyan muszlim többségű országok, ahol Trumpnak nincs üzleti érdekeltsége - mert hogy az új amerikai elnök üzletember is. Szaud-Arábiában és Törökországban vannak Trumpnak bizniszei, Jemenben nincsenek. Nem garantált az összefüggés, csak nagyon valószínű.

Minden királyi udvar és civilizáció, amely nem üdvözölte a távolról jött kereskedőket, tudósokat, sportolókat, művészeket, és amely a teljesítménynél és beilleszkedésnél fontosabbnak tartotta a születési helyed, a bőröd színét vagy az istened nevét, az elbukott. Trump elindult a J betűn visszafelé.

Házi feladat: Találj legalább három párhuzamot Trump kitiltási rendelete és az aktuális brit és magyar politika között!